Papa jelentkezik! - 2017/09
Papa
2017-09-30 23:33 
0
1931
| Rovat: Végre könnyű dolga volt az egyszeri szerkesztőnek, ugyanis Papa szeptemberben csak animékkel foglalkozott, így könnyű volt az írásait bekategorizálni. Három nem is akármilyen sorozatról áradozott pár sort, lássuk csak melyekkel!
ELSŐ POSZT Papa jelentkezik! Ismét visszatérve az anime bizniszbe, feltehetőleg milliók nagy örömére... vagy nem. Mindegy is, a lényeg, hogy itt a Rokudenashi Majutsu Koushi to Akashic Records, ami azon kívül, hogy követi a japánok hatezer szavas címadási szokásait, egy meglepően jól sikerült darab. Kezdjük az elején. Azért kezdtem bele, mert a szinopszisok és az első rész alapján úgy tűnt, hogy adott lesz egy kelekótya, perverz mágus, akit benyomnak helyettesítő tanárnak egy elitiskolába és talán néminemű háremeskedéssel karöltve sorozatosan humorosabbnál humorosabb jelenetek fogják követni egymást, amiken majd önfeledten kacaghatom... ha már ilyen... humorérzékem, vagy micsodám van.  Azonban, mint már oly sokszor, ezúttal sem azt kaptam, amit reméltem. Már a második résztől egyértelmű, hogy vér, küzdelem, halál és könnyek is akadnak majd itt bőven. Ez általában, részemről, tönkre is szokta vágni az élményt, azonban a.... a fene sem írja ki az egészet, a RMKtAR-ben ez nem így lett! A dráma működik, a harcok jók, a vérontást reálisnak, nem pedig teátrálisnak nevezném, a megható pillanatok kiválóan vannak elhelyezve, a humor pedig mindig tökéletes időpontban érkezik, sosem csorbítja a drámai helyzeteket, szépen megfér mellettük. A karakterek nem igazán egyediek, ez egyébként a történetről is elmondható, ám mégis sikerült úgy megírni az egészet, hogy az első résztől az utolsóig teljesen megragadott, lekötött és majdnem együltő helyemben termeltem be. Sajna abszolút nincs vége, de remélem érkezik majd legalább egy második évad. Teljes mértékben ajánlom tehát mindenkinek! Az egyetlen hibája, hogy a főhős varázslatos megmenekülései kicsit bugyuták és az ettől eltekintve remekül felépített sztorivezetéstől túlságosan erősen elütnek. Egy Dragon Ball, vagy Naruto esetében belefér, hogy a hőseink 10-20 részente visszajöjjenek a halálból, de itt azért ez háromszor történik meg 12 rész alatt és ez egy picit sok. Plusz minden gyönyörűen követi egymást, ezeket a jeleneteket leszámítva. Mintha az író eljutott volna a hősünk haláláig, aztán rádöbbent volna, hogy ez mégsem jó így, ezért kirántott valami légből kapott magyarázatot, rásütötte, hogy "Varázslat, kuss!", aztán folytatta volna a kiváló történetvezetést. Egy szó, mint száz kép: tessék megnézni! MÁSODIK POSZT Papa jelentkezik! Avagy, ha egyszer megint löktek egyet azon a szekéren, akkor bizony a közös lónak nutellás a lába nyoma! Vagy úgyis mondhatjuk, itt egy újabb anime-ajánló. Nekem az első mondat jön be és kész. Ezúttal pedig a Sora no Method-ról lesz szó, amit csakis egyféleképpen tudnék összefoglalni: gyönyörű. És mehetünk is tovább... oké-oké, de innentől kezdve tényleg csak áradozok, szóval akár el is kezdhetitek nézni.  Gyakorlatilag az első képkockák után világossá válik, hogy az animáció meseszép lesz. Az első egy-két rész után pedig az is kiderül, hogy a karakterek szerethetőek, szurkolni fogunk nekünk, a történet pedig sok-sok keserédes pillanattal lesz tele. Fogunk nevetni, sírni, néha akár egyszerre is, de garantáltan nem maradunk kiváltott érzelmek nélkül. Nem nagyon mennék bele a történetbe, nem szokásom és noha nincsenek benne nagy fordulatok, azért szerintem jobb, ha mindenki maga tapasztalja meg és nem az itteni sorból von le következtetéseket. Maradjunk annyiban, hogy a barátságról szól a dolog, igazán lélekbemarkoló módon. Azt mondanám, hogy a Sora no Method, ami nem adaptáció, hanem original anime, egy AnoHana light. Extra light, mert hála az égnek annyira azért nem csinálja ki érzelmileg az embert. Viszont nem tudom eléggé hangsúlyozni milyen kis remekmű! Mindenképp azon animék közé tartozik, amit egy "kezdőnek" is érdemes megmutatni, hogy: "Látod, nem csak csöcsök, meg vérontás, meg hülyeség ez az egész". A szép történet, a szerethető karakterek, a meseszép animáció és a tökéletesen megválasztott háttérmuzsika, ami a megfelelő pillanatokban csendül fel, mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy fenntartások nélkül tudjam ajánlani a Sora no Method megtekintését. "Egyszerű", kerek egész, gyönyörű alkotás ez, amit kár kihagyni. HARMADIK POSZT Papa jelentkezik! A Nanbaka egy olyan remek kis anime, amit nem érdemes elkezdeni... egyelőre! Adott a világ legbiztonságosabb börtöne, kelekótya rabok, idióta őrök, blőd helyzetek, nagy adag komédia, majd ehhez hozzájönnek a megmagyarázhatatlan szuperképességek, a csillámpor, aztán a dráma, a vér és a harcok. Érdekes egyveleg, de aki jártas az animék világában, azt talán már nem lepi meg, hogy mindez tökéletesen működik.  Az első évad egy geg anime, drámai elemekkel felturbózva, melynek a végére sokat megtudunk karaktereink nem túl boldog hátteréről és belelátunk a csillámos világ sötét hátterébe. A második évadban a gegek a háttérbe szorulnak és az akcióra kerül a hangsúly, de ez is nagyon jól áll a történetnek, csak hát egyáltalán nincs befejezve. Bizony, akkora cliffhanger a vége, hogy az csak na. Kb. mintha egy mondat közepén elvágták volna. Jelen pillanatban nem tudom lesz-e harmadik évad és ha igen, akkor mikor, de azt biztos, hogy a történetet az sem fogja befejezni, maximum az aktuális szakaszt fogja lezárni. Éppen ezért, noha én nagyon megszerettem ezeket az őrült karaktereket, nem ajánlom, hogy kezdjen bele mindenki, aki még nem tette volna. Ha elkezd pörögni a harmadik évad, akkor lesz igazán érdemes belevágni az elsőbe. Ha nem lesz harmadik évad, akkor az egészet érdemes elfelejteni, mert csak bánni fogja az ember, hogy nem folytatódik a dolog. Szóval tessék várni a Nanbaka-ra, mert szerintem nagyon is megéri. De addig is, amíg kiderül, hogy merre-tovább, nézzetek valami mást! |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!