Tovább az úton (Kyau & Albert - Matching Stories)
Pactolous
2017-09-10 10:18 
0
1954
| Rovat: A távolba révedés világbajnokai visszatértek, Kyau és Albert új albummal jelentkeznek. A japán vasutak is megirigyelhetnék azt a menetrendszerű pontosságot, ahogyan a páros szállítja az újabbnál újabb dalokat és két évente a lemezeket. Most eszünkbe juthatna egy közhely a mennyiség és minőség kapcsolatáról, hozzáteszem, teljesen jogosan, de az utóbbi időben nincs sok ok a panaszra a srácokra. Hogy ez így marad-e, az hamarosan kiderül!
A Matching Stories szolgai módon lépdel tovább az előző album, a Distant Lights által kitaposott ösvényen. Itt vannak az obligát, Albert által elénekelt toplista esélyesek, a más énekesekkel elkészült slágerek és nem hiányoznak a kísérletezőbb alkotások sem. Annyira a bevált recept alapján készült, hogy ez akár negatívum is lehetne és hát hadd lőjem le a poént: hatalmas újításokkal vagy meglepetésekkel nem is találkozunk. Ugyanakkor ezt mégsem érzem túl nagy problémának, van amikor elég csak polírozni a hangzást, illetve hát jó nótákat kell írni. Egyszerűnek hangzik, de nagyon nem az, lássuk is hát akkor őket!  Memory Lane A régi időket idézi fel a kezdés, egész pontosan a második, Worldvibe című lemez korszakát, ami nálam már egy jó pont. Amúgy maga a nóta már ismerős, hiszen 2016-ban egész szép sikereket ért el. Klasszikus K&A szám, annak minden bájával és hibájával. Hallottunk már ilyet párszor, Albert a messzeségbe fixálva tekintetét énekel, mint mindig, én viszont értékelem a múltidézést. Összességében egy remek dalként tekintek rá, úgyhogy bizakodva hallgatom tovább a lemezt. Mein Herz Hangszerelési kísérletezgetések, próbálgatások folytatják a dalcsokrot, ez szintén egy üdvözlendő dolog, hiszen nem egy tucat house nótával szúrják ki a szemünket (mint ahogy Armin Van "ne légy a saját stílusod rabja" Buuren csinálja már egy ideje), hanem másképpen. Furcsa hangok keverednek a hol angol, hol német (!) nyelvvel, miközben azért akadnak melódiák is. Albumra teljesen megfelelő, nem hinném, hogy hatalmas siker lesz belőle, de ezt nem is várom el tőle. About the Sun Utána kellett néznem, honnan is ismerős ez a szám és bizony, ez is megjelent már tavaly, mégis annyira átsiklottam felette, hogy nem is emlékeztem rá. Tulajdonképpen nem véletlen, ismét a szokásos recept alapján készült és nem is nagyon nyújt maradandót. Ízelítő a "Memory Lane" című számból Love Letters from the Future (feat. Adaja Black) Viszont most jön a dicshimnusz: ez a dal lassan, de biztosan befészkelte magát a kedvenceim közé. Valahogy nagyon magával ragadt a hangulata, a szövege, az ének majd utána a beindulás. Nyugodtan rásüthető erre is, hogy nem sok újat mutat, viszont az apró adalékok egy olyan minőségi egészet hoznak létre, amit én nagyon tudok szeretni. Trace Egy másik idei üdvöske, ami hiába kapott helyet Armin annuális mixlemezén (bár már az ASOT egy jó ideje nem mérvadó), nem emelkedik ki az átlagból. Albert énekel egy keveset, a szintik játszanak valami dallamocskát, de annyi jelentősége van, mint egy elkent légynek a szélvédőn. Bring You Back (feat. Jeza) Ígéretesen indul és aki nem rendelkezik olyan aggyal, mint én, az élvezetét lelheti benne. Engem viszont annyira emlékeztet a Cass & Slide klasszikusára (vagy éppen Markus Schulz-éra), a Perception-re, hogy nem tudok elvonatkoztatni tőle, így nem is tudom megkedvelni. Hogy ez vajon tudatos volt-e Albertéknél (plágium) vagy csak véletlen (hommage), azt persze nem tudni. Spüren Egy beakadt énekfoszlánnyal indít, majd furcsa dobok és egyéb hangszínek kúsznak be: na igen, erre már felfigyelek, vajon mi lesz ebből? Egy újabb német nyelvű etűd, csodás vonósokkal, tört dobokkal, lebegős hangulattal. Igencsak érdekes, de a jobbik kategóriából. A "Love Letter from the Future" című dal videoklipje Changes (with Hello Machines) Enyhén deep-es beütésű szám, de legalább a house egy szimpatikusabb irányára hajaz, egynek elmegy. Az igazság az, hogy tetszene is ez a világ, de túl keveset nyújt a nóta, hogy igazán szerethető legyen. What You're About to Burn Ilyen az, amikor összejönnek a dolgok: formabontó megoldásokkal dolgozik ez a dal és emellett a figyelmet is fenntartja. Több ötlet szorult belé, mint az előzőbe, Albert is kicsit másképp énekel; ehhez hasonló felfogásban készülő dalokra máskor is vevő vagyok. DeLorean Az ötletlavina nem állt meg, aki a cím alapján a Vissza a jövőbe sorozatra asszociál, az jól teszi! A dal eleje egy az egyben 80-as évek, középen jönnek be a modern szintik, amik egy egyszerű, de jópofa melódiát játszanak fel. Sleeping Lions (feat. In Gray) Tavalyról az egyik kedvenc dalom is helyet kapott a lemezen, tegyük hozzá, szerencsére. Egy rendkívül érdekes, különleges hangulatú nóta, aminek egyszerű dallamát pillanatok alatt dúdolni kezdjük. Ízelítő a "Sleeping Lions" című dalból Gamla Stan (with Francesco Sambero feat. Madeleine Wood) A tavalyi után pedig itt az idei év egyik favoritja, egy hasonló atmoszférájú dal, mint az előző. A hangszerelés tetszetős, a kiállás utáni melódia is; kevés eszközzel is képes sokat adni. Wanderlust Egy instrumentális alkotás még a lemez vége előtt. A szép, csilingelős, zongorás leállás után jön egyfajta nosztalgikus megszólalás, szerethető dallammal. Kicsit hiányérzetem támadt utána, mintha valami még hiányozna, pedig nagyon szimpatikus a felépítése. Meteorite A finisben egy visszafogott, intim hangulatú szám veszi át a záróakkord szerepét. Nagyon tudom szeretni az ilyen jellegű dalokat és sok baj nincs is, még Albert énekével sem. Még a végére talán elviselt volna valami plusz hangszert, mert így túl hamar kiszámítható, de ez már csak kukacoskodás a részemről. A helyzet az, hogy voltak jó megmozdulásai is a lemeznek, amik azt mutatják, hogy Kyau és Albert élvezettel piszmognak a stúdióban egy-egy hangzás kialakításával, viszont akadtak fantáziatlan, enyhén erőltetett pillanatok is. Talán ez a kétéves ciklus az albumok között túl kevés, hagyhatnának több időt maguknak, hogy feltöltődjenek a kreatív elemek. Mindenesetre a Matching Stories egyáltalán nem rossz lemez! Egy korrekt Kyau & Albert alkotás, príma számokkal, nem lesz elvesztegetett óra, amíg meghallgatja az ember, de ahhoz több kell, hogy a fanfárokat is beindítsuk. Érzésem szerint jó úton haladnak a srácok, úgyhogy csak így tovább!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!