Trance hangoskönyv (Ferry Corsten - Blueprint)

Írta Pactolous Dátum 2017-06-25 21:19 Hozzászólás 0 Olvasta 174 | Rovat: Kritika »

Ha egy olyan tudós lennék, akinek feladata egy adott zenei stílus tanulmányozása, mindenképp a trance-et választanám. Egy szakdolgozathoz elegendő mennyiségű hatás érte létezése során, trendek jöttek-mentek, alkategóriák alakultak át, más hangzások olvadtak be, egyes producerek 180 fokos fordulatairól nem is beszélve. Még szerencse, hogy nem tervezem már ebben az életben több szakdoga megírását, maradok a cikkeknél. Az új Ferry Corsten album kapcsán így is érintem ezeket a témákat.

Ferry Corsten egy színes egyéniség, emellett pedig élő legendája a trance világának. Túlzás nélkül állíthatom, hogy nélküle nem tartana ott ez a műfaj, ahol most. Többféle álnév mögé is bújt az elmúlt esztendőkben és mind a System F, mind a Gouryella projektek kitermelték a maguk mérföldköveiket. Aztán persze - mint szinte majdnem mindenkinél - jöttek a kikacsintások, a szafarik más hangzások felé. Ferry magáévá tette az electro, a breakbeat és house sajátosságait is, némelyiket talán többször is, mint azt ildomos lett volna. Bizony, egészen tavalyelőttig kellett várni, hogy Ferry valami értékelhetőt is lerakjon a keverőpultra. De istenbiza', megérte!


Úgy tűnik idővel minden trance producer rájön, hogy miben is a legjobb (legalábbis remélem). Ferry először a saját dalaiban tért vissza - bébiléptekkel, de biztosan - ahhoz a minőséghez, amit elvárunk tőle. Aztán gondolt egyet, majd újraélesztette a Gouryella alias-t, ezúttal Tiesto nélkül (mondjuk ez érthető...). Az Anahera volt 2015 Caesar-ja, azaz jött, látott és győzött. Tavaly a Neba című opusz nálam Odaba' volt, azaz bejött rendesen. Mindezen sikerek után emberünk pedig nekilátott egy új szerzői album megalkotásának, ami koncepciójában kicsit hasonlít Eco tavalyi Wolves című lemezéhez. Ferry viszont még ennél is jobban beleásta magát a concept album fogalmába. A Blueprint egy trance korong és egy hangoskönyv fúziója.

Jól olvastad drága Olvasó, az album egy történetet mesél el, de ezúttal nem egy külön könyv formájában, hanem a dalok előtt, után, közben. Az elképzelés remek, és bár a szerelmi szállal átitatott sci-fi sztori nem követelőzik irodalmi Nobel-díjért, ide azt mondom pont elég ennyi. Ferry segítője amúgy David Harrington Miller, a Kártyavár című sorozat forgatókönyvírója volt, a narrátor búgó hangját pedig Campbell Scott, hollywood-i színész szolgáltatta, úgyhogy egy meglehetősen prominens gárda gyűlt össze. Az énekekért - pár dal kivételével - a mostanság újból felkapott Eric Lumiere, valamint az idei év egyik legjobb slágerében (a Gareth Emery és Standerwick által jegyzett Saving Light-ban) is szereplő HALIENE felelősek, ők is a történet főszereplőinek hangjai. A Blueprint a Földön élő, szociálisan kívülálló Lucas és a távoli űrből származó android, Vee találkozását meséli el. A dalok elemzésénél nem térek ki a sztorira, érdemes azt a lemez hallgatása közben átélni, zenével együtt fejti ki a hatását.

Reception
Mintha csak egy filmelőzetes aláfestő zenéje lenne, ez az intró aládolgozik a lemeznek. Furcsa, szívdobbanás vagy szonár jellegű effektek után nagyzenekari dallamok törnek elő és a narráció szövege alatt átúszunk a címadó dalba.

Blueprint
Egyszerű szintihangok egyszerű melódiát játszanak, ugyanakkor ez pont elég a sci-fi hangulat megteremtéséhez. Nem akar egyelőre semmi poént ellőni, folytatja a bevezetést, terelgeti a figyelmünket. Én nem pont egy ilyen szerepet szánnék a lemez címadó tételének, de a történetet figyelembe véve nem tudnék neki más helyet és jelleget elképzelni. Pontos dramaturgia alapján helyezték el a dalokat és ez bizony a lemez egyik nagy erénye.


Ízelítő a "Blueprint" című számból

Your Face (feat. Eric Lumiere)
Adná magát a helyzet, hogy egy sci-fi témájú concept lemez elmegy pszichedelikus irányba, de Ferry úgy döntött, van helye a slágervárományos, könnyedebb daloknak is. Álláspontja teljesen érthető és nagyon nagy szerencséje van, hogy megütik a mércét, sőt, át is ugorják! Kidolgozott, mély hangszerelés, remek dallamok, kiváló ének; ugye, hogy lehet ezt így is?

Venera (Vee's Theme)
Az idei Gouryella szám is helyet kapott az albumon, annak ellenére, hogy Gouryella. Én ezt egyáltalán nem bánom, legalább kiderült, mit is jelent a zárójeles alcím, és hangulatában bizony nagyon is illik ide. Amúgy meg méltó folytatása az eddigi Gouryella daloknak, érzelemmel teli, melodikus trance; biztosan ott lesz (mit lesz... ott van) az idei év kedvencei között.

Something to Believe In (feat. Eric Lumiere)
Kísérletezős hangvételt üt meg ez a nóta, és hála az égnek, a jó értelemben véve. Minimalista hangszerelés és visszafogott atmoszféra jellemzi, és ez számomra rendkívül szimpatikussá teszi. Emellett pedig az ének is fülbemászó, szóval egy érdekes gyöngyszeme a lemeznek.

Waiting (feat. Niels Geusebroek)
Eric és HALIENE mellett más énekesek is szerepet kaptak egy-egy dal erejéig. Niels hangja számomra túlságosan indie rock hangzású a trance műfajhoz, de örülök neki, hogy Ferry nem esett Armin Van Buuren hibájába. Vele ellentétben egy kellemes, progresszív trance alapot kapott a dal, nem ment át tucat house-ba. Félreértés ne essék, elég kommersznek hat így is, de ha csak ennyire lenne az a legtöbb producer próbálkozása, én sosem emelném fel a hangom.

Here We Are (feat. HALIENE)
Megmondom őszintén az új stílusok trance-be olvasztása sokszor okoz örömet, de legalább ennyiszer kényszerít szájhúzásra. Mindannyian halljuk a mai napig, mekkora károkat okozott a big room house, így vegyes érdeklődéssel közeledtem az album future bass dalai felé. Ez tulajdonképpen egy dallamosabb trap, tetszetős a megszólalása, még azt is le merem írni, hogy beilleszthető a Ferry Corsten emlékműbe. Ami miatt mégis igazán megbarátkoztam vele, az a tény, hogy egy sci-fi concept albumnak jól áll, ha változatos, ehhez pedig az elektronikus zene kétségtelenül gazdag kincstárral járul hozzá. Hangulatában is passzol ide, az ének is kellemes, szóval hosszasan rizsáztam arról az egyszerű igazságról, hogy ez a nóta bizony jóféle.


Ízelítő a "Venera (Vee's Theme)" című dalból

Edge of the Sky (feat. HALIENE)
Most nem tudom, hogy csak én hallom bele, de mintha HALIENE itteni éneke kiegészítője lenne az album elején szereplő Your Face-ben hallottaknak. Amúgy is hiányoltam egy többször visszatérő vezérdallamot, és még ha ez nem is tudatos, akkor is jól esik. Szerethető progresszív trance a szentem amúgy, szerintem találkozunk még vele a jövőben!

A World Beyond
Több, mint 9 és fél perces etűd, azoknak, akik egy komolyabb, merengős atmoszférára vágynak. A hosszú, éteri zongorákkal megtámogatott bevezetés után megtudjuk, milyen is az a deep trance, már ha van ilyen. Kevés, de hangulatos melódia, higgadt hangszerelés, elmélyülős hangzás; nem a táncparkettekre szánták, hanem a süppedős fotelekbe, és jól is van ez így.

Trust
Ismét egy kompromisszumok nélküli trance, Solarstone munkásságát megidézve, nem csoda, ha felkapta pár rádióműsor és podcast. Igen, oly régóta szerettünk volna Ferry-től újra ilyet hallani, én csak remélem, hogy ha a Blueprint sikeres lesz, elgondolkodik azon, mely műfajban tudja a legjobbat kihozni magából (segítek: ebben)!

Lonely Inside
Átvezető szerepet ellátó, chillout dal, mintha egyenesen az univerzumból szólna hozzánk. Imádom ezeket az apró szösszeneteket és valahogy ATB-nek is ilyen formában kéne a saját lemezeire befűzni ezeket.

Piece of You (feat. HALIENE)
Még egy future bass stílusú nóta, engem Alan Walker munkásságára emlékeztet. Ahogy írtam, a változatosságnak jót tesznek, rendszer úgysem lesz belőle és még a narratívába is passzol.

Wherever You Are (feat. HALIENE)
Érezhetően slágernek szánt dal, amiben megtalálható minden, ami ehhez szükséges. Finom proglifting hangulat, ahogy a nagy könyvben le van írva. Ez Ferry Corsten 2017-ben és annak, hogy ezt jó érzéssel írhatom le nem is örülhetnék jobban.

Drum's a Weapon
Tavaly már bemutatkozott ez a szám a From the Heavens című Gouryella albumról, ezen szerepeltek új szerzemények és régiek picit átalakítva, hogy jobban szóljanak. Akkor még annyira nem is fogott meg, itt viszont már az egyik kedvencem. Kihallható az a jellegzetes, régi electro-s Ferry megszólalás, a melódiák vészjóslóak és a kiállás után jön egy minimálra vett veretős rész, amibe beleszerettem. A történet adott a dalnak egy plusz értelmezési keretet, lehet ez is szerepet játszik abban, hogy már máshogy viszonyulok hozzá.


Ízelítő a "Drum's a Weapon" című dalból

Reanimate (feat. Clairity)
Clarity a másik egyszeri énekes a lemezen, ő ebben a popos beütésű számban szerepel. Tetszetősek a dallamok, bejön a hangulata pedig simán lehúzhatnám kommersz mivolta miatt, most azonban mégsem teszem. Egyszeri próbálkozás és a végeredmény így is bőven szerethető, nem úgy mint más producerek lemezein (hadd ne írjam le még egyszer a nevüket).

Another Sunrise (feat. Eric Lumiere & HALIENE)
Az album és a történet végéhez közeledünk, mivel is lehetne ezt megkoronázni, ha nem egy duettel? Nem egy megszokott előadási forma trance berkekben, pedig van benne potenciál. Elképesztően szép refrénnel megáldott nóta, és ezzel az énekesek már el is búcsúznak tőlünk.

Eternity
A záródal egy instrumentális darab, egy gyönyörű, elhalkuló majd kiteljesedő trance eposz. Minden ízében remek munka és céljának is megfelel, méltó módon zárja le a Blueprint című mesét.

Ferry Corsten nem kockáztatott akkorát ezzel a trance-hangoskönyv koncepcióval, mint lehetett volna, de még így is bátor lépés volt tőle. Szerencsére eltalálták az arányokat is. Ha a sztori átesik a paci túloldalára és érthetetlen, művészinek szánt, sznob ömlengés lett volna, csak idegesítő szövegelesként tekintettünk volna rá. Sok múlott azon is, hogy a dalok hangulata mennyire illik össze a történetével. Arról nem is beszélve, hogy Ferry-nek hoznia kellett egy minőségi szintet, hogy ne kerüljön be Tiesto és Armin mellé a skatulyába. A lehető legnagyobb örömmel gépelem le a következő félmondatot: Ferry Corsten egy kiváló albumot hozott össze a Blueprint képében! Merész, ötletes és szerethető, egyetlen egy észrevételem lenne csak: Eric és HALIENE énekesek és nem színészek, ez tisztán érzékelhető, amikor megszólaltatják a szereplőket, főleg Eric az, aki túljátssza szerepét. Mást viszont nem találtam, ami zavart volna. A Blueprint nem lóg ki az életműből, mindenki, aki részt vett benne, büszke lehet a végeredményre. Ha meghallgatod, mindenképp először a szöveggel együtt tedd meg, úgy az igazi! Én meg addig kíváncsian várom, milyen kislemezek jönnek majd a lemezről és milyen remixekkel!


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!