Fennmaradó fenn maradás (Hammerfall - Built to Last)

Írta Pactolous Dátum 2016-12-06 19:58 Hozzászólás 0 Olvasta 304 | Rovat: Kritika »

Januárban hazánkba látogat a power metál egyik legjobb képviselője, a svéd Hammerfall. Mivel anno csak egy koncertjükön, pontosabban annak a felén (se) voltam csak, örömömben Thor kalapácsát is felemelném. Szerencsére még apropója is van magyar útnak, hiszen az új anyagukat turnéztatják, a nemrég megjelent Built to Last című lemez dalait.

Kicsit amúgy bajban is vagyok, mert már az előző lemezük, a (r)Evolution is egy olyan alkotás volt, amit egy vérbeli HammerFall albumként lehet elkönyvelni és hát most sem történt sok változás. Új elemekkel nem bővült a paletta, nem kísérletezgetnek a srácok (úgy látszik az Infected kielégítette ilyen irányú vágyaikat). Épp ezért mondandómat sem tudom sokáig csűrni-csavarni: aki eddig is szerette a bandát, ezután is fogja, aki nem, nem most lesz rajongó. Egy korrekt album a megfelelő nótákkal, ami a saját közönségéhez szól. De azért lássuk ezt egy kicsit részletesebben!


Bring It!
Mindenféle különösebb bevezetés nélkül egyből berobban az első nóta, felszólítva mindenkit a fejrázásra. Az irány belőve, dalszövegben üzennek minden ellenségüknek, hogy ők bizony nem hátrálnak meg, készen állnak (vajon ez azoknak szól, akik tényleg utálják a bandát vagy azoknak, akik több újdonságot várnak?). Mindenesetre a nóta príma, nincs ok a panaszra, szépen elindítja a lemezt.

Hammer High
Az aktuális klipes szám, húzónóta, slágervárományos, bár nem tudom, ez a címke ráilleszthető-e egy HammerFall dalra. Az egyszerű refrén jól énekelhető, koncerten bevonható a közönség is a játékba, emellett még a csodás gitárszólókat érdemes megemlítenem, bár azok mindig is magas nívót képviselnek.

The Sacred Vow
Ha már szóba kerültek a refrének, muszáj megemlítenem, hogy az mennyire istenkirály ebben a nótában. Persze a HF ebből a szempontból is erősnek mondható, és nem véletlenül készítettek hozzá dalszöveg videót, de ezektől eltekintve is toronymagasan az egyik legjobb darab a lemezről.

Dethrone and Defy
Még jó, hogy az elektromos gitárok nem olyanok, mint a Samsung Galaxy Note 7-esek! Én az ilyen számoknál így is félek, hogy kigyulladnak egy-egy szóló közben. A gitárnyúzás elképesztő és ez kellett is, hogy így legyen, mert ez amúgy egy korrekt, de annál nem sokkal több nóta. Kicsit sok már nekem ez az "acél-kalapács-kard" triumvirátus, nem hiszem el, hogy egy HF szám nem szólhat másról, mint csak és kizárólag ezekről!


A "Hammer High" című szám videoklipje

Twilight Princess
Felüdülésként érkezik egy lassú, merengős szám, amiben az újoncok is megtapasztalhatják Joacim hangja milyen tartományokban képes a mozgásra. Gyönyörű metál ballada, remek melódiákkal, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva.

Stormbreaker
A lágyulás után ismét felcsavarják a tempót és itt most a gitárok mellett a dobot emelném ki: az, amit ebben a dalban a dobos leművel, az már-már nevetségesen eszement. Persze a jó értelemben! Lehengerlő, a dupla lábdob zakatolása, a variálások, a váltások, törések. Megmondom őszintén, maga a nóta nem is annyira mászott be a fejembe, de a ritmus szekció magával sodort!

Built to Last
A lemez címét szolgáltató száma kellőképpen monumentális, menetelős és ... megjegyezhető lett (kerestem az 'm' betűs kifejezéseket). A refrén kevés dallammal dolgozik, de a kórus eltereli az ember figyelmét, és különben is, lehet kántálni azt, hogy "Built to Last"!

The Star of Home
Megy a zakatolás ezerrel ismét, ami viszont kiemeli számomra a dalt a többi közül az a kiváló refrén és az ötletes variálások, amik változatossá is teszik. Igen, lehet itt kicsit húzni a szánkat, hogy nincs előrelépés, de az újkori HammerFall az ilyen számok miatt sem írható le azért olyan könnyen.


A "The Sacred Vow" című szám dalszöveg klipje

New Breed
Ritkán hallani Joacim-et a rendes, mindennapi hangján énekelni, ami hát... mélyebb, mint azt általában megszoktuk. Örülök, hogy a verzéket így énekelte fel. Maga a nóta korrekt: a szólók prímák, a refrén egyszerű, de nagyszerű, a szolid leállás az utolsó nagy hajrá előtt pedig csavar egyet az egészen.

Second to None
A lezárásért egy rapszodikus, lassú dal felelős. Jó pár váltással fűszerezik meg a számot: hol szomorú, hol zaklatott, van, ahol zavartnak tűnik, van ahol meg begyorsul. A végeredmény szerencsére nem lett öszvér, elmondható, hogy méltó befejezése a lemeznek.

Az igazság az, hogy megjelenés előtt nem igazán hangolódom rá az új HammerFall anyagokra, utána viszont mindig mosollyal arcomon fejezem be az utolsó számot. Ebben az évezredben nem valószínű, hogy fergeteges és hatalmas újdonsággal, 180 fokos fordulattal jönnének elő a srácok, de talán nincs is ezzel akkora baj, mint amennyire én állandóan kihangsúlyozom. Az AC/DC se fog két szintissel fellépni (elviszi a gázsijukat Axl Rózsi bácsi), mégsem haragszunk rájuk. Legyen ez egyfajta tanulság, főképp nekem, és ennek tudatában (meg hogy januárban koncert) kicsit feljebb kanyarintom a végső pontszámot.


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!