Több gondolat bánt engemet (Kotoura-san)
Pactolous
2016-03-30 19:21 
2
3448
| Rovat: Lefogadom, hogy mindenkinek van egy saját listája arról, hogy milyen szuperképességekkel vértezné fel magát. Hányadik helyen szerepel a gondolatolvasás? Szerintem sokaknál a dobogó közelében helyezkedik el, pedig nem biztos, hogy ez egy szuper képesség. Kotoura legalábbis átokként éli meg abban az animében, amit nem is olyan rég néztem meg.
A Kotoura-san tipikusan az a sorozat, amit nem igazán kaptak fel, így sajnos elsikkad a sok másik mellett. Már én sem emlékszem, hogyan is leltem rá, de a mai napig bánnám, ha kihagytam volna. Pontosabban nem, mert ugye ha kihagyom, nem nézem meg, így nem tudom milyen... na mindegy is, hagyjuk el ezt a gondolatmenetet. A lényeg az, hogy elkeseredett gyöngyhalász énem végre talált egy olyan animét, amibe már az első rész során beleszerelmesedtem.  A főszereplő Kotoura Haruka középiskolás leányzó, őt áldotta illetve átkozta meg a sors a gondolatolvasás képességével. Sajnos ez nem irányított módon működik, szegény Kotoura hallja minden körülötte lévő ember belső monológját, akár akarja, akár nem. Ahogy a meglehetősen drámai első részben is megláthatjuk, a családja és az élete pont emiatt hullik darabokra. Senki soha nem magyarázta el neki, hogy mivel született, nem is tudtak róla, ő pedig kislányként természetesnek vette azt, amit a normális emberek nem éppen. Ebből lett a baj. Kotoura-nak sok gonddal kellett szembenéznie. Az osztálytársai, barátai szép lassan elfordultak tőle, mert előtte nem voltak titkok, a környéken élők szinte féltek tőle, és ebben a káoszban, az anyja és az apja eltávolodtak egymástól és más karjaiban keresték a boldogságot, Kotoura persze arról is tudott. Sem az orvosok, sem a papok nem tudtak segíteni, így a kislány végül egyedül maradt a nagyapjával, iskolából iskolába vándorolva, egy fájdalmas történés után végleg belenyugodva, hogy magányosan és örökké kirekesztve éli le életét.  Az első rész felében ezt az előtörténetet vázolják fel nekünk rendkívül erőteljes módon, konkrétan arcon csapnak vele. Miután Kotoura-t legszívesebben megölelnénk és soha többet nem eresztenénk el, fordul egyet a kocka, hiszen az új iskolában találkozik Manabe Yoshihisa-val, aki amellett, hogy srác és diák és japán (tehát az abszolút nyerő párosítás egy animében) meglehetősen perverz is. Ugyanakkor ő az egyetlen, aki nem fordul el Kotoura-tól, még annak ellenére sem, hogy tudja, erotikus vágyálmai többet nem képezik kizárólag a saját tulajdonát. Igen, jól látjátok, a Kotoura-san a könnycseppekkel telített felvezetés után egy klasszikus, vicceskedős, iskolai animévé válik. Elképzelhető, hogy ez valakiben majd csalódást vált ki, én viszont örültem, hogy szegény lánnyal végre valami pozitív is történik, igaz, akadályokkal így is szembekerül. Az új barátság többször is próbatétel elé kerül legyen éppen szó bizalomról, féltékenykedésről vagy féltésről. Szerencsére nem maradnak ők ketten egyedül, hamar csatlakoznak ugyanis - némi külső nyomás hatására - a suli ESP Kutató klubjához (ESP, azaz esper: olyan ember, aki különböző természetfeletti képességekkel rendelkezik). A klub elnöke Mifune Yuriko, akinek az anyja médium volt, de öngyilkosságba kergették a rosszindulatú pletykák. Mifune eltökélt célja, hogy az anyja nevét tisztára mossa azzal, hogy bebizonyítsa, igenis léteznek különleges erejű emberek és Kotoura személyében megtalálja a tökéletes segítőt. Az alelnök Muroto Daichi egy komoly karakter benyomását keltő, fiatalabbnak látszó figura, aki leginkább csak sodródik az árral és általában a semleges szemlélő szerepét tölti be. Ez csak azonban a látszat, az igazság az, hogy sokszor éleslátású és azért neki sincs ki mind a négy kereke. A sztoriban még feltűnik az obligát rivális is Moritani Hiyori képében. Ő az, akinek Kotoura hamar a bögyébe fészkeli magát és mivel fülig szerelmes Manabe-ba, ki is terveli miképpen szabadulhatna meg a furcsa lánytól. A Kotoura-san elképesztően aranyos és fülbemászó opening-je Ahogy írtam feljebb is, az anime lényegesen könnyedebb hangvételű, mint amit az elején sugallnak. A poénok szerencsére ülnek, nem kínosak, jókat röhöghet rajtuk a néző és építenek is Kotoura képességére, ahogy a kialakuló szituációk is. A szokásos kliséket persze nem kerüljük el, úgyhogy lesznek strandolós részek, szembesítős epizódok és bekerült egy nyomozgatós szál is a végére. Ez utóbbi sokaknál verte ki a biztosítékot, én nem éreztem annyira vészesnek, igaz, lehengerlőnek sem mondanám. Sokkal inkább élveztem a szereplők egymás közötti interakcióit. Könnyedség ide, pikáns humor oda, azért ott bőségesen akadtak érdekes momentumok. Technikailag az anime nem túlságosan kiemelkedő. A rajzolás inkább stilizált, a karakterek kinézetén látszik leginkább, hogy a készítők nem vesztek el a részletekben. Ellenben az érzelmek ábrázolása jól sikerült; nekem különösen a vicces szituációkban megváltozó fejek tetszettek, de az is hiteles, amikor szenvednek szegénykéim. A szinkronszínészek ismét remek munkát végeztek, de hát ez egyrészt sosem csoda, másrészt tehetséges és népszerű emberkék szolgáltatták a hangjukat a szereplőknek. Az opening elképesztően aranyos, már-már nemi identitást megkérdőjelező hatása van, az ending-ek pedig egy 12 részes sorozathoz képest gyakran váltakoznak, hangulattól függően, de egyik sem ragadott meg igazán. Az anime egyik ending-je Talán úgy tűnhet, hogy nem dicsértem túl az animét, de nekem nagyon bejött és úgy örültem neki, mint egy üveg hideg sörnek egy nyári estén. Igazából csak a gondolatolvasás dobja fel az átlagos felállást, de ez nem lenne elég, ha a szereplőknek nem drukkolnánk, hogy jöjjön végre egyenesbe az életük. Kifejezetten kellemes időtöltés volt, a szívemhez is nőtt mindenestül, így ha szereted a japán rajzfilmeket, főképp azokat, amik nem epikus csatákról vagy álleejtős fordulatokról szólnak, akkor csak ajánlani tudom!
 |
Kotoura Haruka
Hozzászólás
2017-08-05 15:53
Végre neki kezdtem, mivel egyrészt olyan meleg van, hogy semmit sincs igazán kedvem csinálni, másrészt meg épp feldobta egy animés oldal random banneren és emlékeztem, hogy pozitív írás született róla itt. Eddig 3 rész után nekem is tetszik.
2016-03-30 20:17
Teljes mértékben egyetértek! Abszolút semmit sem tudok vitatni, vagy hozzáfűzni, tehát jó szokásom szerint ismét a semmiről írok hosszú, cikormányos, feleslegesen túlbonyolított körmondatokat.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!