"Vérapó itt van, fém a baltája..." (NOS4A2)

Írta Barbó Dátum 2015-09-05 19:17 Hozzászólás 3 Olvasta 839 | Rovat: Kritika »

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak ... Bizony-bizony, sajnos vége van a sütögetős, strandolós időszaknak, elkezdődött a tanítás az iskolákban. Fájó szívvel vettem búcsút a délutáni napsugarakkal körbeölelt, friss levegőn való olvasgatástól és belevetettem magam az egyetemi életbe, Stephen King és társai helyett a NEPTUN nevű oldalt olvasgatom bőszen. Igyekszem azét időről-időre előhozakodni pár gyöngyszemmel, az órarendemet lapozva úgy érzem, néha igazi felüdülés lesz írni pár sort Pactolous oldalára. Utolsó (kipihent) leheletemmel pedig szeretnék bemutatni egy csodálatos író tollából származó könyvet, Joe Hill NOS4A2-ját.

Először is azt kell mindenképp megemlítenem, hogy nem szabad hinni a szemünknek! Maga a regény első ránézésre sok negatív dolgot sugároz magából. Sajnos az emberi agy egyik rossz szokása, hogy sztereotípiákat gyárt indokolatlanul. Köztudott ugyanis, hogy Joe Hill a híres Stephen King fia (annyira nem is, legalábbis akiknek ezt elmeséltem, mind néztek rám fura szempárocskákkal - Pactolous). A NOS4A2 pedig iszonyatosan vaskos darab a maga 900 oldalával. A kezdet kezdetén (na azért nem Ádám és Éva idejére kell itt asszociálni) magam is abba a hibába csúsztam, hogy vissza is csúsztattam a helyére egy laza mozdulattal, gondolván, hogy biztos monoton, hosszúra nyújtott, unalmas, satöbbi.


Drága Bátyám biztatására és unszolására rávettem magam, hogy mégis belevágjak a lehetetlennek tűnőbe és milyen jól tettem! Ezúton is köszönöm neki, hogy rábeszélt! ;-) Rég csalódtam már ilyen kellemeset.

Na, de a dicsérő szavaknak nincs súlya, ha nem ismeri a Kedves Olvasó az alaptörténetet, úgyhogy egy pár sorban ismertetném. Egy Charlie Talent Manx nevű vénember, 1938-as Rolls-Royce-ával arra tette fel életét, hogy gyermekeket rabol el, hogy elvigye őket egy Karácsonyország nevű helyre, ahol a boldogtalanság fogalma nem létezik. Arról, hogy ez a különös hely pontosan volt van, senkinek sincs tudomása, még hű segédjének, Bingnek se, aki egy bizonyos Elaltat Lak elnevezésű házban teszi el láb alól az anyukákat. Annyi biztos, hogy valamilyen oknál fogva Manx képes a valóság és a gondolat között egy ajtót nyitni. Azonban hiba csúszik a gépezetbe, amikor találkozik egy hasonló képességekkel rendelkező lánnyal, Vic-kel, aki egyben az egyetlen gyermek, aki képes elmenekülni előlük. Évekkel később a bizarr páros könyörtelen bosszút forral, akiknek kapóra jön, hogy Vic már egy csodálatos kisfiú édesanyja....TAM-DAM-DAM!

Dióhéjban ennyi a lényeg. (De hogy jön ez ide?!)

Na jó, most már rátérek a dolog komolyabbik részére, az értékelésre. Eleinte nem igazán fogott meg a tartalma, valahogy nem is tudtam összerakni a képeket a fejemben. Az első fejezetek mozaikszerűen tárják fel a múltat az olvasók előtt és bepillantást nyerhetünk az úgynevezett inscape-ek világába és (ami fontosabb) működési elvükbe. Megismerhetjük a gyerek és a kamasz Vic vívódásait, családi hátterét. Már úgy érzem, itt meg kell jegyeznem, hogy hatalmas piros pontot érdemel Joe Hill azért, hogy elszakadt a megszokott családi idilltől és inkább igazán elbaltázott kapcsolatokkal áll elő. VÉGRE, HOGY VALAKINEK ESZÉBE JUTOTT, HOGY EGY HORROR AKKOR JÓ, HA AZ EGÉSZ LÉGKÖR NEGATÍV KISUGÁRZÁSSAL RENDELKEZIK!!! (khm...)

A második dicséret karaktereket illeti. Vic nem nyafog, nem hisztizik, nem Edward Cullen-t várja fehér BMW-ben ülve, hanem egy vagány, talpraesett, értelmes kiscsaj. Persze, elkanászodik majd később, de alapvetően a szíve mélyén mindig az a lány marad, aki az elején volt. Bing személye ugyanakkor nagyon bizarra sikeredett. Ő az, aki ki tudja csapni a biztosítékot egy gyengébb idegzetű olvasónál. Egy szemernyi jóság sem található a (voltaképpen) gyermeki lelkületében. Úgy is mondhatnám, hogy a szociológia-szakos hallgatók összetennék a kezüket, ha a szakdolgozatuk témája ő lehetne. Végül, de nem utolsó sorban, Manx. Hát igen. Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy ő a legösszetettebb figura, hiszen elítélendő, amit csinál, de mégis észrevehető a jó szándék csírája. Tulajdonképpen jót akar, de a módszere nem is lehetne rosszabb.

A harmadik briliáns megoldás a inscape nevű világok kivitelezése, hiszen ezektől egyedi maga a mű. Amint ráérzünk az ízükre, nem tudjuk letenni a könyvet. Nagyon hatásos az is, hogy mindenki másképp tudja előidézni és irányítani őket, tehát sosem lesz unalmas. Fantasztikus részletességgel mutatja be Karácsonyországot az író, ami egyszerre varázslatos és visszataszító. Kedvező esettanulmány lehetne a Pszhichológia Karon a különböző kis világok hatása az emberi szervezetre. Tényleg zseniális! (Jó, értjük, egyetemre jársz már te is, hagyjuk ezeket a hasonlatokat már! - Pactolous) Később azonban nagyot ugrunk az időben, a jelenbe, ahol Vic már felnőtt nő és anyuka. Itt is marad minden szinte ugyanúgy, továbbra sem látunk tökéletes, kertvárosi családot. Ez a rész már Manx gondosan felépített bosszújáról szól és bár ez jobban el van nyújtva a kelleténél, ennek sem untam szinte egyetlen másodpercét sem, mindig van benne valami fordulat, ami nem engedi elkalandozni a gondolatainkat. A finálé is jól kidolgozott, izgalmas jeleneteket tartalmaz... hogy happy end lesz-e a végén? Nem, nem árulhatom el, de azzal nem árulok el nagy titkot, hogy a komornyik tette. Na jó, viccet félretéve, méltó befejezést kapott.


Nincs más hátra, mint e lőre, míg bírok írni (én 'inni'-t olvastam, így a lőre után... Pactolous), megköszönöm a figyelmet, elköszönök, értékelek. Ha a kedves horrort kedvelők hallgatnak rám, beszerzik és elolvassák becsületesen, nem fogja senki megbánni. Gyengébb idegzetűeknek pedig ajánlanám Geronimo Stilton új könyvét vagy Groovehouse-tól a Hajnalt.

Köszönöm a figyelmet!


"Tényleg úgy van, ahogy mondják. Az élet egészen kis köröket leírva ismétli önmagát."


Hozzászólás
Barbo Barbo
2015-09-06 19:25
Helyes, helyes, majd kölcsönadjuk :)
Ne aggódj, nekünk sem esett le elsőre, mindig csak a rendszámos könyvként emlegettük :D

Igen Pactolous, én már belefutottam, tényleg egész jól visszaadja, ami az olvasás közben lejátszódik a fejemben :)
Pactolous Pactolous
2015-09-05 21:12
Fun fact: az Egyesült Királyságban NOS4R2 a címe... hogy miért? Nem tudom, biztos így könnyebb kiejteni nekik. Amúgy meg Wraith: Welcome to Christmasland címen képregény is jelent meg a regényt alapul véve, érdemes rákeresni Google-n, csak hogy képet kapjunk a hangulatról :)
Papa Papa
2015-09-05 20:48
Még három és fél Commisar Cain regényt szeretnék elolvasni, de utána lehet, hogy ezt is meglesem. Majd csak kölcsönkapom valakitől :D

Egyébként meg hadd ne valljam be, hogy milyen sokáig tartott rájönni, hogy NOS4A2 = Nosferatu :)
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!