Azért a víz az úr... (Nagi no Asukara)
Pactolous
2015-08-23 16:24 2
4172
| Rovat: Anime / Sorozat / Film »
Egy réges-régi Garfield rajzfilm szerint (Garfield kilenc élete) az ősmacska volt az első élőlény, ami kimászott a vízből. Utána következett az első kígyó, az első csirke és persze az első ingatlanügynök. Mi lenne, ha utóbbi bent maradt volna? Kevésbé kifordítva a dolgot, képzeljük el azt, hogy az ember természetes élőhelye a tenger mélyén leledzik, és akik a föld felszínén élnek, ők a renegát lázadók. Furcsa? A Nagi no Asukara című animének mégis ez az alapfelállása.
A rajzfilm főszereplői négy gyermek (Hikari, Manaka, Chisaki, Kaname), akik Shioshishio-ban, egy víz alatti városban élnek. Az iskolájukat bezárták, ezért kényszermegoldásként a szárazföldre kell menniük, és ott összevizezni az iskolapadot. Sokáig viszont nem lehetnek a napon, ugyanis a bőrükön található Ena, vízi létük kulcsa hamar kiszárad, ha nem jutnak folyadékhoz. Ez még csak a kisebbik gond: a nagyobbik probléma az, hogy a víz népe és a felszíniek nincsenek épp a legjobb viszonyban, legtöbbjük egymást igen ellenségesen méregeti. A tengerszint felett élő gyerekek halszagúaknak csúfolják a vízieket, a víziek pedig megvetik a földieket, amiért felmerészkedtek, és megtagadták a Víz Istenét. Ehhez a szituációhoz még jó pár adalékot adtak hozzá a készítők: apa-lánya konfliktus, szerelmi három(sok)szögek, a hagyományok tiszteletben tartása vs. modern értékek befogadása, a két nép szembenállása és még egy nagyobb horderejű dolog, ami okoz egy pozitív törést az anime felénél. A szereplőkre most nem térnék, lejjebb úgyis megtalálható a főbb karakterekről a jellemzés, folytassuk inkább, miért is találtam írásra méltónak ezt a rajzfilmet. Tulajdonképpen a sztori egészen az első pár részig nem is keltette fel az érdeklődésemet, utána viszont magával rántott. A készítők remekül elcsípték azt a hangulatot, amit én egy álmos halászfalunak és egy tengeralatti városnak el tudok képzelni. Ehhez persze sokat adtak hozzá az audiovizuális megoldások, de erről majd később. A szokásos "én őt szeretem, de ő téged, te meg nem őt" felállás kellemes adalék, ugyanakkor aki ezektől kiborul, az bele se kezdjen. Én bírtam, kicsit az AnoHana-ra emlékeztetett, de említhetném még az Ano Natsu de Matteru-t is. A konfliktusok - a fantasy körítés ellenére - reálisak, átélhetők vagy lefordíthatók a mi életünkre is, legyen az akár viszonzatlan szerelem, a fészekből kirepülő, felnőtté cseperedett gyermek esete vagy éppen a begyöpösödöttnek látszó idősebbek meg nem értése. Az anime első opening-je (a másodikat nem linkelem, mert spoiler-es) Az anime 26 részes, és ahogy fentebb is említettem, a közepénél bekövetkezik egy váltás. Nem akarom lelőni a poént, de annál nagyobb horderejű, mint hogy belekezdenek egy új szálba. Ez nekem nagyon tetszett, mert hangulatában is hozott egy másik ízt, az előtte főképp vidám sorozat szomorkássá vált. Nem kell semmi vérgőzös vagy Clannad mélységű drámára gondolni, az animére még így is leginkább a "bájos" kifejezés a legmegfelelőbb. Annak viszont nagyon az, cukorszirup nélkül, és a törés után nálam már nem volt megállás, kénytelen voltam ledarálni a részeket, annyira kíváncsi voltam a végkifejletre. Ráadásként egy sor remek szereplőt vonultat fel a sorozat, ezek közül páran jelentős jellemfejlődésen is mennek keresztül: például aki az elején tenyérbemászó volt, a végére komolyodik egy kicsit. Az anime első ending-je
A legvégére tartogattam az aduászt: ez az anime egyszerűen gyönyörűen néz ki! Minden elismerésem az animátoroknak, rajzolóknak, de akik leginkább megdolgoztak a fizetésükért, azok a hátterekért felelős szakik. Elképesztően szép képeket vonultat fel a sorozat, nem egyszer állítottam meg a lejátszót, hogy jobban megfigyelhessem az apró részleteket. Kitűnően ábrázolták a víz alatti világot is, habár azt nem értem, hogy nem úsznak el a hétköznapi tárgyak a fenébe, de rajzfilmeknél az első betartandó szabály: ne kössünk bele! Szemünknek kellemes a látvány, mi a helyzet hallószervünkkel? A szinkronhangok szokás szerint remekek, mondjuk nem is csoda, jól bevált sztár szinkronhangok dolgoztak a karakterek megformálásánál (Ai Kayano, Kana Hanazawa, Mikako Komatsu, csak hogy a kedvenceimet említsem). Az OP/ED párosok közül mindegyik bejött, külön kiemelném az első ending-et (Yanagi Nagi - Aqua Terrarium), ami elsőre talán furcsa lehet szokatlan vokáltémáival (hi-hi... ez nem nevetés, ezt éneklik!), de kiváló dallamvezetése és hangszerelése tökéletesen lebegősre sikerült, mint egy víz alatti kirándulás. Az anime első része, magyar felirattal
Zárásképp még annyit, hogy a Nagi no Asukara csak akkor ajánlott, ha nem csak a "túl komoly" animék híve vagy, hanem olykor-olykor befér egy aranyosabb, kevésbé felkavaró alkotás is. Szívem szerint persze megnézetném mindenkivel, de mivel itt inkább a szereplők közötti konfliktusok kerülnek előtérbe, több az érzelgősség, mint amit egy átlag európai ember megszokott. Ha ez nem zavar, és kíváncsi vagy egy nem mindennapi történetre, ami ráadásul szép is, akkor bátran ajánlhatom neked ezt. Eddig két embernek mutattam, mindkettőnek tetszett: tudom statisztikailag ez nem túl meggyőző, de legvégső érvként csak ezzel tudtam előhozakodni! Enter
|
Hozzászólás
2015-08-23 17:36
A második fele nekem valóban sokkal jobban tetszett, míg az első fele inkább egy elnyújtott felépítése a történetnek.
2015-08-23 17:04
Egyetértek. Ragozhatnám még, de mindenki tudja, hogy tőlem egy "egyetértek" minden kisregénynél kifejezőbb
* jelölt mezők kitöltése kötelező!