Erotika, vér, blődséghegyek (Elfen Lied)

Írta Pactolous Dátum 2015-04-04 15:52 Hozzászólás 0 Olvasta 902 | Rovat: Anime »

Nem is volt olyan rég, hogy egy új drog kerített hatalmába. Dílerem már akkor figyelmeztetett: van a piacon egy olyan termék, aminek kipróbálása súlyos lelki sérüléseket von maga után. Ő szólt előre, én tiszteletben is tartottam... egy ideig. Aztán kalandvágyó lelkem elkanászodott és egy bormámoros estén, 'ide nekem az oroszlánt is!' felkiáltással belekóstoltam a tiltott gyümölcsbe.

Ha a rébuszokat most száműzzük, akkor a Papa által egyáltalán nem ajánlott Elfen Lied című animéről beszélek, amitől tényleg féltem, mint a kezdő M1-es az élő műsortól. Újszülött rajongóként mit is tehettem volna? Ha a veterán azt mondja, hogy inkább nem, akkor nem. Egyszer azonban minden tanítvány fellázad, ahogy az várható volt, én is így tettem. Először azonban alapos kutatómunkát végeztem, hogy mégis mire is számítsak, azon kívül, hogy megnyomorodok lelkileg. A YouTube kifejezetten segítőkész volt ez ügyben, és egy pár hétig jegeltem is a témát. De aztán...!


No, elég a szenzációhajhász felhangból, annál is inkább mert szerintem az Elfen Lied - és itt most temérdek ellenséget szerzek - annyira nem is jó! Sőt, odáig is elmerészkedem, hogy egyszerűen nem értem, mitől is vált ez a sorozat kultikussá! Lehet, hogy az a baj, hogy nem akkor néztem meg, amikor sugározták (ennek mondjuk hálát adok), végül is a mai kor szülöttének nem nyújt akkorát például egy nyolcvanas évekbeli mozi, ellentétben azokkal, akiknek a gyerekkorát meghatározta. Az Elfen Lied perverz bája abban rejlett, hogy nem túl kíméletesen vegyítette a brutális erőszakot a meztelenkedéssel, humorral, emellé pedig társult egy kifejezetten ígéretes, drámai sztori és... hát ne kerülgessük tovább a forró kását, egy csomó hülyeség is, legyenek azok a karakterek, a történések vagy éppen a már sokat emlegetett vérengzés.

Az egész sorozat arról szól, hogy egy rejtélyes kutatóintézetből meglehetősen brutális körülmények között (mondhatnám, hogy fejvesztve, de hát mások veszítenek ott fejet) megszökik egy kísérleti alany (aki lány, tehát alány... bocs). Ő Lucy, egy rendkívül veszélyes mutáns, akit itt most diclonius-oknak hívnak; nem hiába tartották hét lakat alatt. Különleges ereje nem abban rejlik, hogy bárkit képes korrupt politikussá átalakítani (pedig az egy igen veszélyes képesség lenne), inkább abban, hogy 2 méteren belül bármit képes megragadni, kettészelni, összenyomni, mintha lenne még jó pár láthatatlan karmocskája. Erejét nem rest fitogtatni szökés közben, a végén mégis megsebzi egy mesterlövész, aminek következtében tömeggyilkos énje a háttérbe szorul és előtérbe kerül egy sokkal infantilisebb, naivabb és hát nevezzük néven a gyermeket, butább személyisége. Így talál rá a főhős Kouta, azt pedig tudjuk, hogy a japán fiúk nem képesek sorsukra hagyni a kétes háttértörténetű leányokat, így kerül egymáshoz a két főszereplő.


Az Elfen Lied nem szokványos opening-je

Kik ezek a diclonius-ok? Miért kísérleteznek rajtuk? Mennyire van Kouta biztonságban a bármelyik pillanatban robbanó Lucy mellett? Mi lesz, ha majd érte jönnek? Még az is megeshet, hogy Kouta és Lucy nem most találkoznak először? És ki lehet vajon Cartman apja? Sok-sok kérdés, amikre többnyire kapunk is választ, és tulajdonképpen az nem vethető az anime szemére, hogy érdektelen lenne az alapkonfliktus. Kifejezetten izgalmas történetszálat kanyarintott a manga írója, és 80%-ban ezt a sorozat is követi, egyedül a vége felé van nagyobb eltérés, hiszen a képregény még azt se tudta, hogyan érjen véget, amikor a rajzfilmnek már muszáj volt. Ez sajnos rányomja a bélyegét az animére, de ha csak ez lenne az egyetlen bajom, le sem írtam volna. Nem, a probléma ott gyökeredzik, hogy az Elfen Lied-et kult-sorozatnak állítják be, ami merész, mély mondanivalóval rendelkező, történelmi jelentőségű, kötelező jellegű, szinte tökéletes anime. Haladjunk akkor sorban!

Először is az a gond, hogy a vérengzés, aminek a célja az undor kiváltása, inkább nevetséges, mint megterhelő. Ez alól kivételt képez egy bizonyos jelenet, de amúgy a hektoliterszámra ömlő hemoglobin nem segít a beleélésben, pedig látatlanban ez taszított a legjobban. Irreálisan túl sok a vér és a kínzás, mellette meg ott vannak az erotikus/humoros helyzetek. Az Angel Beats!-ről azt írtam anno, hogy a tökéletes elegye a drámának és a komédiának, nos, az Elfen Lied esetében nem mondható ez el. A két stílus élesen elkülönül, aminek persze látom az értelmét, de a megvalósítás már hagy némi kívánnivalót maga után. Az egyik pillanatban még azt szánják viccnek, hogy csupasz melleket látunk, a következő jelenetben pedig karok szakadnak le. Lehet, hogy csak szokás kérdése az egész, de szerintem - például, bár nem ildomos újat hasonlítani régihez - az Akame ga Kill ezt ügyesebben oldotta meg.


Az anime ending-je... jópofa, de nem nagyon passzol hozzá

Ha csak ez lenne az egyetlen probléma, akkor nem is hőbörögnék. Ellenben ott van a történet, ami kifejezetten érdekes, sőt, a végére egészen izgalmassá válik. Majd ahogy megismerjük a főszereplők múltját, és eljutunk a záró epizódokhoz, kapunk egy olyan erőltetett befejezést, hogy már azt kívántam, fejezzen le Lucy és daraboljon nyolcfelé. Mindenféle spoiler nélkül annyit elmondhatok, hogy hiteles, emberi reakciókra ne számítsatok! Ez viszont nagy baj! Az anime után elolvastam a hozzászólásokat, amikben a mangát sokkal jobbak titulálták, több se kellett, olvassuk el! Nos, bár imitt-amott eltér a manga cselekménye a sorozattól, tényleg megválaszol pár nyitva maradt kérdést, illetve jobban elmagyaráz egyes dolgokat. Azonban a végére annyira elszáll, hogy összességében annak a befejezésnek sem tudtam örülni. Azt viszont a képregény számlájára kell írni, hogy ama ominózus jelenetet emberibb és hihetőbb módon rajzolták le nekünk, mint a sorozatban.

Valamennyire megértem miért dicsőítik az Elfen Lied-et, hiszen egy tragikus történetet mesél el nekünk merész módon, és tagadhatatlan érdemei vannak abban, hogy a maga korában tabudöntögető volt, de szerintem mégsem olyan jó, amilyennek tartják. Ellenben, hogy ne csak szidjam, vannak ténylegesen zseniális pillanatai. Az opening például telitalálat, mind képileg, mind zeneileg. Előbbi Gustav Klimt festményeit használja alapnak, azokat az anime szereplőivel vegyíti, elég bizarr látvány, utóbbi pedig mellőz mindenféle j-pop sablont és tulajdonképpen egy klasszikus zenei alapokon nyugvó latin szövegű ária. Beleborsódzott már elsőre is a hátam, és még mindig tart, imádom! Bár szidtam, de tulajdonképpen a történet is tetszett, csak el kell tekinteni a kínos buktatóktól. Valamennyire a pszichológiai hatás is belejátszik: megvolt a gyomrom hozzá, hogy megnézzem, túlvagyok rajta és megnyitotta a kaput más véresebb animékhez. Köszi Elfen Lied!


Az eredeti Klimt festmény, és ahogy az opening-ben megjelenik

Kicsivel később megnéztem a szerző másik mangáján alapuló Gokukoku no Brynhildr-et (ezt sem írom le többször); hát nem erőltette meg magát... Különleges képességgel megáldott fiatal lányok megszöknek egy titkos laboratóriumból, aztán egy középiskolás srác a szárnyai alá veszi őket, hogy segítsen rajtuk. Eközben számos véres esemény közepébe csöppennek, hiszen a gonosz tudósok nem hagyhatják őket meglógni, de senki sem szólt nekik, hogy egy fiatal fiú (egy középiskolás!!!!!) vigyáz rájuk. Ismerős? Vér, erotika, blődségek... nem sok minden változott. Ennek ellenére nekem jobban tetszett, mert szerintem már a szerző is érezte, hogy nem szabad komolyan vennie ezt a műfajt. A megvalósítás is tetszetősebb, az opening (pontosabban annak Ejectro remixe) hatalmas kedvenc nálam, de a befejezést itt sem oldották meg rendesen. Elkapkodott, homályos, gagyi. A manga viszont a maga módján élvezetes, csak helyén kell kezelni.


A Gokukoku no Brynhildr opening-jének Ejectro Remixe... electro-dubstep-metál őrület!

Mi is a tanulság ebből? Ne higgy a többség véleményének! Attól, hogy a hangadók azt mondják valami isteni, elképzelhető, hogy koppansz egy nagyot. Bízz a saját értékítéletedben! Ne ítélj elsőre! Közhely, de ha nem tartanám be, olyan animékről maradtam volna le, amiket életem végéig bánnék. Bármilyen téma lehet érdekes, csak a tálalásra kell odafigyelni! Jelen esetben, ha a félelmem visszatartott volna, lehet, hogy még mindig irtóznék a véresebb rajzfilmektől. Nem mind arany, ami fénylik! Az Elfen Lied hatalmas hírnévre tett szert, de szerintem csak ezért klasszikus, nem az érdemei miatt. Ennek ellenére, ha bírod a vöröset (nem nőben!) és nem vered a fejed a falba a logikátlanságok láttán, akkor nézd meg, és írd meg nekem, hogy mit gondoltál róla. Mert perpillanat ez érdekel a legjobban, hogy másokra milyen hatással van, mit látnak bele, vagy éppen mit nem. Én egy kihagyott ziccert. És te?

Főbb szereplók:

Kouta
A sorozat főszereplője. Gyerekkorában elvesztette édesapját és kishúgát, ez akkora traumaként érte, hogy jóformán nem is emlékszik a történtekre. Ő és unokatestvére fogadja szárnyai alá a sérült Lucy-t. Tipikus anime főhős: segítőkész, bátor és mamlasz.

Lucy/Nyuu
Lucy egy diclonius, különleges képességgel rendelkező gyilkológép, aki szökése közben fejsérülést szenvedett, így lett belőle a butuska, kisgyerekként viselkedő Nyuu. Skizofrén természete miatt egy ketyegő bomba.

Yuka
Kouta unokatestvére, és jó japán módon fülig szerelmes belé (ne nézz rám kedves olvasó, ez ott nem annyira vészes dolog). Melegszívű, jótét lélek, ám rendkívül féltékeny Lucy/Nyuu-re.

Kurama
Annak a laboratóriumnak a vezetője ahonnan Lucy megszökött. Gőzerővel dolgozik azon, hogy visszaszerezze a veszélyes lányt, leginkább csak azzal, hogy más diclonius-okat küld utána. Érezhetően titkol valamit, az ő múltja is rejteget pár fájdalmas élményt.

Nana
Ő is diclonius akárcsak Lucy, ám sokkal békésebb természet. Ez annak köszönhető, hogy Kuramára az apjaként tekint, így képes az ő utasításai szerint cselekedni. Őt küldik elsőként Lucy után, kettejük párharca érdekes eseményekhez vezet majd.

Mayu
Fiatal, otthonról elszökött hajléktalan lány, aki a tengerparton éldegél kiskutyájával. Miután szemtanúja lesz Lucy egyik harcának, Kouta különösen felfigyel a lányra, és Yukával együtt őt is gondozásukba veszik.

Bandou
Annak a különleges egységnek a kapitánya, amelyiket Lucy után küldték. Gyilkos, vérszomjas természetű, ellenben nem szeret tartozni senkinek. Lucy-vel már a második részben hajba kapnak.


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!