A nyolcadik utas hol áll?
Pactolous
2015-03-20 23:12 
1
2400
| Rovat: Új rovatunkat egy régebbi, de átdolgozott írásommal szeretném felvezetni, de mi is folyik itt kérem szépen? Év eleji visszanézőmben már írtam, hogy érlelődik egy ideje bennem az ötlet egy olyan rovat iránt, amit megtölthetek rövidebb, velősebb és személyesebb morfondírozásokkal, mondhatni félúton lenne Papa ötperce és a sima Elmélkedések között. Előbbinek megvan a saját, nem majmolandó stílusa, utóbbiba meg a full komoly írások kerülnek. A Gőzkieresztőbe viszont olyanokat szánok, mint például a mostani is. Tessék parancsolni!
Van az, amikor a nagybetűs Múzsa szkippeli a homlokon csókolást, sőt, még egy pajkos pillantást sem vet az egyszeri firkász felé. Ilyenkor nincs mit tenni, olyan kis szalmaszálakba kell erősen kapaszkodni, amik még elbírnak (és ebből a mondatból, hogy jövök ki?); olyan témát kell találni, ami egyszerű, mondhatni bagatell, mégis érdemes arra, hogy kitárgyaljuk. Miről is lenne szó? – merül fel teljesen jogosan a kérdés, és itt most véget is vetnék a ködösítésnek, habár a semmiről még oldalakon keresztül tudnék regélni (tényleg írnom kéne már egy önéletrajzi könyvet). Az élmény még friss, visszagondolva rá még mindig exponenciálisan kezd el emelkedni a vérnyomásom. Erősen gondolkodok azon, hogy indítsak egy „Utazási kultúra” című kurzust, amit kötelezővé tennék minden embertársam számára, kortól, nemtől függetlenül. Egészen konkretizálva a problémát: miért nem képesek az utasok a busz közepéről elmozdulni, ha még van a jármű hátsó részén bőven hely?  Ne, ne kuncogj ott a monitor előtt Kedves Olvasó! Ez igen is sarkalatos probléma! Én magam legalábbis rendkívüli módon felhúzom magam azon, amikor a birka népség fogja magát és megáll közép tájt, pedig a busz végében még annyi hely van, hogy a vízilabda döntős is meg lehetne rendezni. Ezzel egyrészt akadályozzák azokat, akik mondjuk szívesen hátramennének, nem feltétlenül csücsülés céljából, másrészt pedig az utánuk felszállók kénytelenek a sofőr homlokán utazni, hiszen így feltorlódik a sor és nem férnek fel a buszra. Erre a viselkedésre nincs mentség: ha úgyis állni akar az illető, tegye azt hátul, de a többieket ne akadályozza meg az utazásban! Nehogy azt higgyük, hogy ez csak a csuklós buszokon fordul elő (apropó, a csuklós busznak vizet adjunk vagy ijesszük meg, hogy elmúljon a csuklása?)! Anno, amikor főiskolára jártam, a távolsági buszokon ugyanúgy beleütköztünk ebbe a jelenségbe. Értem én, hogy egy hosszabbnak nevezhető út során ragaszkodunk ismerőseinkhez, nem akarunk egymagunkban álldogálni, netalántán épp az ajtó közelében kényelmes az álldogálás, de nehogy már azért ne férjen fel 20+ ember, mert 5 nem bír arrébb menni! Olyan félelmetes hely lenne a busz hátulja? Érdekes, amikor ott tartózkodtam, nem éreztem magam életveszélyben, akár ültem, akár álltam; a motor nem darált be, és még a kanyaroknál is követte szépen a sofőrt, nem választódott le, mint egy hanyagul rögzített lakókocsi. Akkor miért félnek tőle?  Félreértés ne essék: nem azért hisztizem, mert nekem nem jut hely! Egyszerűen csak irritáló látni, hogy pár ember miatt kénytelen a többi tolakodni. Mert igen, ilyenkor kénytelen vagyunk használni a következő mondatokat: „Bocs, bocs!”, „Elnézést, arrébb menne?” „Legyenek szívesek hátrébb menni!” "Mi a durva anyádért nem mész már hátra?" Ez pedig kellemetlen. Itt vagyunk, egymás mellett, fáradtan, ingerülten; ennyire legalább figyelhetnénk egymásra! Nem egy nagy dolog, könnyen kivitelezhető: ne állj meg a busz közepén, ha tömegnyomor van! Ha most magadra ismertél Drága Olvasó, szégyelld el magad, és legközelebb gondolj utastársaidra is! A busz hátulja nem harap; szeret az, ölel, csókol, add át magad neki! |
Hozzászólás
2015-03-21 04:47
Én is jobban szeretek a hátsó harmadban tartózkodni, de az a szóvicc.. kicsit váratlan volt.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!