Light tea (Emily Arsenault - Az eltört teáspohár)

Írta Barbó Dátum 2015-03-11 22:25 Hozzászólás 0 Olvasta 721 | Rovat: Kritika »

Ismét eltelt egy év, még fel sem eszméltem az újév ünnepléséből, máris január vége volt és megrendezésre került a szalagavatóm, amely azért valljuk be, egy fordulópont az ember életében. Aztán már javában tombolt a tél (hivatalosan) utolsó hónapja és lám-lám, most már a márciust tapossuk. Nemsokára a követező életeseményemhez érek, a ballagáshoz és az érettségihez, de ez nem szegi kedvemet a hóbortjaimtól, így az olvasástól és az írástól sem és igyekszem több témával is előállni, mint eddig. A mostani alanyom azonban még mindig az egyre gyarapodó könyvespolcom egyik gyöngyszeme lesz. Neeem, nem kell megijedni, nem horror, nem thriller, csak egy egyszerű szórakoztató, 2009-ben kiadott krimi, melynek szerzője Emily Arsenault Az eltört teáspohár címet választotta.

Amikor a könyvesboltban leemeltem ezt a könyvet polcról és elolvastam a tartalmát, egyből felkeltette a figyelmemet a történet, ami tulajdonképpen nagyon egyszerű, de nagyszerű. Főszereplőnk Billy, az ereje teljében lévő fiatalember a bölcsésznek tanult az egyetemen és a diplomájának megszerzése után egy kis amerikai városban található, Samuelson nevű szótárszerkesztő cégnél helyezkedik el. Később megismerkedik egyik munkatársával, a fiatal Monával, aki egy évvel korábban került a céghez. Barátságuk akkor mélyül el, amikor Billy megkapja első komolyabb munkáját, válaszolnia kell egy olvasói levélre. Mona segítségét kéri, aki bevezeti a citátumok világába, ahol egy érdekes forrásra bukkannak, amely szakasztott olyan, mintha a Samuelson Kiadóvállalat falain belül zajló történetet írna le. A túlbuzgó lány utánanéz a feltüntetett szerzőnek és a könyvnek, amiről kiderül, hogy soha nem is léteztek...


Ez a regény sok-sok pozitívummal rendelkezik. A szótárszerkesztés világa rendkívül érdekes és az írónő egyik nagy piros pontja, hogy érthetően magyarázza el a szerkesztők és a főnök, Dan szemszögéből, mit hogyan kell szakszerűen csinálni, mi mire való, így számunkra is érthetőek lesznek az egyes problémakörök. Billy első munkái körül még meghatározó a humor és az irónia, később pedig maga a fő szál kerül előtérbe. Nagyon tetszettek a mindennapi életről szóló leírások impresszionista vonásai, tehát olvasás közben az ember szinte látja magát a verandán ücsörögve és mintha az illatokat is érezné. Imádtam, hogy nem volt egyik rész sem elhúzva, mint a rétestészta, a cselekmény rögtön beindult az élethelyzet felvázolása után. Tetszett, hogy a citátumok, amelyeket előkerítenek a nyomozás érdekében, szépen apránként kerülnek elő és a történetet mozaikszerűen kínálja nekünk, tehát kell egy kicsit olvasás közben gondolkodni, de akinek ez nem fekszik, az sem kerül hátrányba, mert körülbelül a felénél, illetve a legvégén kronológiailag egymás mellé rendezi, nem kell visszalapozgatnunk. De ami miatt hatalmas csillagos 5-öst érdemel, az, hogy végre a két főszereplőnk kapcsolatát reális korlátok közé rakja. Az utolsó oldalig titkon aggódtam, nehogy elsikkadjon a lényeg a szerelem miatt, de pozitív "csalódás" ért.

Na, de ugye, ahogy a mondás is tartja az éremnek két oldala van, így nem hagyhatom ki a negatívumokat. Attól függetlenül, hogy nem ment el a csöpögős szerelmi irányba, számomra a krimi rész a könyv felénél elsikkadt kicsit. Az írónő törekedett arra, hogy ne legyenek semmitmondó hosszú, elnyújtott részek, de belecsúszott abba a hibába, hogy Billy-t "megáldotta" az azonnali felismerés képességével. Olyan gyorsasággal jön rá mindenre, hogy nem is volt időm gyanakodni vagy találgatni, de még szinte levegőt venni se. Számomra ez elég lelombozó, személy szerint szeretem, ha picit én is kivehetem a részem a gyanakodásból. Így aztán nem hajtott a vérem, hogy "Úristen! Csak még egy fejezetet hadd olvassak el...", sokszor letettem és napokig nem került a kezembe. A legnagyobb hiányérzet a végkifejletnél ért utol. Rengeteg regénynél tapasztaltam már, hogy az írók nem tudják befejezni normálisan a történetüket. Itt is ezzel a problémával találkoztam. De mindezek ellenére sem bántam meg, hogy megvettem.

Összegzésképp tehát Az eltört teáspohár című könyv egy kellemes, érdekes világot bemutató, light-os cselekményű történet. Ajánlom mindenkinek, legyen férfi vagy nő, idősebb vagy fiatalabb korosztály, egy a lényeg, ne várjuk tőle olyan sokat, mint amennyit sejtet a tartalma, mert okozhat csalódást, csak helyezze magát kényelembe az ember és kapcsoljon ki egy kicsit a segítségével a sok ide-oda rohangálás és stresszes élet közepette. Erre a célra tökéletes.

Köszönöm a figyelmet!


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!