Állandóság vs. változás (AC/DC vs. Nickelback)

Írta Pactolous Dátum 2015-02-13 22:45 Hozzászólás 0 Olvasta 8019 | Rovat: Zene / Mozi / Könyv »


AC/DC - Rock or Bust

Ki gondolta volna, hogy az ausztrál öregek ebben az életben még visszatérnek? De most tényleg, ki gondolta volna? Igaz, ezt a kérdést talán már 2008-ban is feltettük, és érzésem szerint mostantól minden AC/DC lemez előtt feltesszük. Valahogy hihetetlennek tűnik, hogy ezek a nagyapók még mindig nyomják, az pedig még hihetetlenebb, hogy az a koszos, egyszerű, ősrégi rock, amit nyomnak még mindig élvezhető.


Azt persze senki se gondolja, hogy a csapat minden gond nélkül tért volna vissza! Az alapító tag Malcolm Young sajnos már nem a tagja a bandának, és valószínűleg már nem is lesz, ugyanis egészségügyi okok miatt kilépett. Az igazság az, hogy Malcolm-on az időskori elmezavar jelei mutatkoztak meg, így képtelen volt tovább munkálkodni a zenekaron belül, és valószínűleg ez már a mindennapi életben is nehézségeket okoz. Sajnálattal halljuk, de ami a zenekart illeti, a legmegfelelőbb helyettesítőt találták meg: Malcolm és Angus unokaöccsét, Stevie-t (aki hiába unokaöcs, korban abszolút belepasszol a zenekarba). A doboknál is történtek változások; bár a lemez felvételeinél ugyanúgy Phil Rudd üti a bőrt, a közelmúltban történő rendőrségi ügye miatt a turnén biztos nem fog részt venni.


A "Play Ball" című dal videoklipje

Mindezen történéseket figyelmen kívül hagyva a Rock or Bust egy tipikus AC/DC lemez, és ezt bővebben aligha lehetne kifejteni. Aki ismeri a bandát, az tudja mire számíthat, semmi változás nem történt. Normális esetben ennek nem nagyon örülnék, de egy olyan zenekarról van most szó, amelyik már több, mint 40 éve ugyanazt játssza, töretlenül, változatlanul és - tegyük hozzá - sikeresen! Az AC/DC neve már egy fogalom, bolondok lennének bármiféle újdonsággal, variálással ezt bemocskolni, és ez lebeghetett most is a szemük előtt. Szóval sok változás nincs, csak a rock és a roll, örülünk is neki!

A címadó dal indítja el a lemezt, a Rock or Bust egy igazi programadó nóta, abból a fajtából, amikor már az első taktusoknál örülsz, hogy itt bizony minden maradt a régiben. A dalok sora az aktuális kislemezzel, klipes nótával folytatódik, a Play Ball-lal. A (talán direkt) gagyi videoklipen kívül nem lehet mást a szemére vetni, érzésem szerint koncertkedvenc lesz. Kis csipkelődést már megengedhetünk magunknak a Rock the Blues Away című nótánál. Ez egy remek, lazulós, szombatesti nóta, viszont eléggé hasonlít az Anything Goes-ra az előző albumról. Persze nincs értelme AC/DC számokat egymáshoz hasonlítani, hisz mindegyik ugyanolyan, de itt valahogy egyből hallatszódik. Hogy azért mégse mondhassuk el, hogy a srácok nem fűszerezték meg egy kicsit az étket, akadnak játékosabb, izgalmasabb nóták is. A Miss Adventure például kifejezetten felüdítő hatású. Az ezután következő Dogs of War halkan, titokzatosan kezdődik, van benne egy kis military hangulat, nyilván a katonai téma miatt. Persze 40+ év után már nem csettinthetünk minden szám után, így sajnos a Got Some Rock & Roll Thunder is csak egy rutinból megírt, átlagos AC/DC dal. A sorban következő Hard Times viszont egy jó ritmikával megáldott, változatos dallamokkal dolgozó szám, aminek csak egy baja, hogy pöppet rövid. Ahogy a fórumokat böngészgettem, azt vettem észre, a rajongóknál nagyon betalált a Baptism By Fire, és bizony nem véletlenül. Ilyet még nem hallottam a bandától: érdekes melódiák, gyors tempó, pimasz feeling. Hiába ugyanaz a recept, mégis sikerült máshogy tálalni! Ugyanígy ígéretes zeneileg, de kicsit szürkébb a Rock The House, de legalább nem annyira, mint az őt követő Sweet Candy, ami sehogy sem tud, és nem is akar kiemelkedni. A lemezt ismét egy szokatlanabb dal zárja, az Emission Control, ami végre dalszövegileg is színesebbnek, frappánsabbnak tűnik.


Ízelítő a "Baptism by Fire" című dalból

A Rock or Bust egy rövid, sokszor hallott megoldásokkal operáló album a műfaj nagy öregjeitől, de ebben az esetben ez nem elmarasztalás. Tényleg örülünk, hogy élnek még és munkálkodnak, valamint annak is, hogy ilyen príma anyagok jönnek ki tőlük a stúdióból. Ha szereted az AC/DC-t, akkor mindenképp kötelező darab; stroke-t nem kapsz majd a meglepik miatt, de amennyi fordulatot belecsempészett a banda, annyi elég is ahhoz, hogy elégedetten dőljünk hátra bőrfotelünkben.

01. Rock or Bust
02. Play Ball
03. Rock The Blues Away
04. Miss Adventure
05. Dogs of War
06. Got Some Rock & Roll Thunder
07. Hard Times
08. Baptism By Fire
09. Rock The House
10. Sweet Candy
11. Emission Control



[1] [2] [3] (3/2)


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!