Satufék, rückwärts (HammerFall - (r)Evolution)

Írta Pactolous Dátum 2014-11-05 22:14 Hozzászólás 0 Olvasta 870 | Rovat: Kritika »

Bár már kétszer is írtam róluk, mégsem mondanám magam HammerFall rajongónak. Bírom a zenéjüket, a power metál stílusában úttörő jelentőségűek és zseniális zenészeknek tartom őket, de nekem ennyi elég is. Legutóbbi megmozdulásuk kicsit azért megmozgatott bennem valamit, ezért kicsit szomorúan fogadtam a tényt, hogy bár a lemez címe a Forradalom és Evolúció szavakkal viccelődik, inkább visszafordulásnak lehetünk most fültanúi.

Valószínű, hogy ez csak az én szívfájdalmam, mert a (r)Evolution című korongnak sikerült előkelő helyeket megszereznie a toplistákon, ami azt jelenti, hogy a rajongók örülnek a klasszikus hangzás visszatérésének. Nekem pont az előző lemez volt szimpatikus: az Infected szakított a lovagmetál világával és egy sötétebb, előremutatóbb anyagot prezentált a hallgatóságnak. Hector azonban kikövetelte magának a dicsfényt, visszatért a borítóra is, és itt nem állt meg! Szóval a megszokott HammerFall újra itt van; aki örül, örül, aki nem, nem. Lássuk a dalokat!


Hector’s Hymn
Aggódó rajongók, óvatos duhajok: jó hírem van a számotokra! A klasszikus HammerFall tényleg visszatért, kabalafigurájukkal, Hector-ral egyetemben! A nyitó nóta főszereplőjévé is kikiáltotta magát, ami programadó jellege mellett remek szólókkal, pazar dobokkal és kiváló refrénnel rendelkezik. Forgattak hozzá egy igen jóféle videoklipet is, úgyhogy elmondható, hogy a retúr eddig sikeresnek mondható.

(r)Evolution
Könnyen megjegyezhető szövegek és dallamok: ezek az összetevők azok, amik nem ártanak egy nem túl elgondolkodtató, de ütős nótához. Az album címadó tétele ilyen lett, nem is tudok belekötni semmibe.

Bushido
Ez volt az első nóta, amit a lemez megjelenése előtt hallottam és örömmel nyugtáztam, hogy nem lesz itt probléma. Címe ellenére (a busidó a szamurájok értékrendszere) semmi japánosság nincs benne, de értékelendő a változatosságra való törekvés, végre nem csak lovagokról van szó. Amúgy zeneileg nagyon is rendben van; a refrén például kiemelkedően jó, ahogy annak megnyugvása is a dal vége felé.

Live Life Loud
Egyszerű, de hatásos nóta, amit főleg koncerten tudok elképzelni, a cím üvöltésre termett. Ezen kívül sajnos nem is tudok sok mindent elmondani róla: számomra ez az a tipikus tölteléknóta, amit nem sűrűn veszek elő a jövőben.


A "Hector's Hymn" című dal videoklipje

Ex Inferis
Remek, vontatott dobszekcióval ellátott, közepesen kemény szám, aminek latin címét szintén jól lehet majd kántálni koncerten. Egy pöppet tipikusnak is mondható, úgyhogy sok újdonságot ne várjunk tőle, de hozza a kötelezőt.

We Won't Back Down
Az első riffek már meggyőztek arról, hogy ezt a számot szeretni fogom. Én tényleg nagyon szerettem az előző albumot, de ha a korábbi HammerFall slágerekhez mérjük, akkor egyrészt ez jobban hasonlít rájuk, másrészt szerintem fel is nő hozzájuk. Ez az, amikor minden összeáll, és nem marad hiányérzet az egyszeri hallgatóban. Bennem sem.

Winter is Coming
Lassabb szerzemények is helyet kaptak a lemezen, bár ezúttal nem egy szál gitáros feldolgozással leptek meg minket a fiúk, hanem egy komplexebb, némiképp a Trónok Harcára hajazó szövegvilággal dolgozó számmal. Először féltem, hogy túlságosan is áriázós lesz, de hála az égnek nem így lett. Hallottam már jobbat is tőlük, de így sem rossz.

Origins
Újra előkerült a dupla lábdob, ami már előrejelzi, hogy egy hamisítatlan HF szám jön következőnek. Tempós, dallamos, bár a refrén kicsit későn érkezik, de annyira jó, hogy megbocsátjuk neki. A helyzet az, hogy hallottunk már ilyet nem egyszer, és nekem ilyenkor hiányzik az előző album karcossága, itt mégis kiemelkedő darabnak titulálom.

Tainted Metal
Tempósabb és feszesebb dal, ami a melódiák terén is jobban ül. A refrén egyszerűsége azt sugallja, hogy ezt is a koncertekre szánták, és ezt a célt tökéletesen kiszolgálja. Mindezek tükrében nem meglepő, hogy ez a darab is tetszik.

Evil Incarnate
A kettősségek dala: remek, karcosabb verzék és dallamilag kevésbé ülő középrészek váltják egymást. Pedig az elején azt hittem, hogy egy headbang-elős, morcos számot kapok az arcomba, de sajnos nem így lett. A végére azért még befért egy éneklősebb rész, ami picit emelt a színvonalon.


Részlet a "Bushido" című dalból

Wildfire
Utolsó dalként egy újabb vérbeli HF-féle menetelést toltak az arcunkba. Zakatol a lábdob, sír a gitár és üvölt a kórus! Úgy látom a kevés szövegű refrének igen jól állnak a bandának, persze az is lehet, hogy csak nekem jönnek be ezek a megoldások. Mindenesetre a finisben nem is szólhatna másik szám, és még külön kiemelném az átvezető, bridge részt, ami másik tempóval és melódiával dolgozik: na, az is remek!

Őszintén szólva tényleg sajnálom a befékezést, ugyanakkor nem tudok haragudni a lemezre. A (r)Evolution kisujjból hozza azt, amit egy HammerFall kaliberű bandától elvárunk, az album beilleszthető az életműbe, és ismét pazar dalokkal gazdagodtunk, még ha nem is mindegyik tökéletesre csiszolt drágakő. Rajongóknak kötelező, a HF kedvelőinek erősen ajánlott, akiknek meg tetszett az Infected, azoknak mértékkel. És most már remélem, ha Hector-ék újból errefelé jönnek, egy teljes koncertre ott tudok a társaságukban maradni...


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!