Irányjelző és sínágyú (Index & Railgun)

Írta Pactolous Dátum 2014-06-27 10:31 Hozzászólás 0 Olvasta 3458 | Rovat: Anime »

Egy állandóan éhes apáca, kinek a fejébe 103 000 varázskódexet ültettek; egy balszerencsés srác, akinek jobb keze bármilyen természetfeletti erőt hatástalanít; egy leányzó, aki képes uralni az elektromosságot, és 20 ezer klónt gyártottak belőle; egy félelmetes fiú, aki manipulálni tudja bárminek a vektorát... Csak egy pár szereplőt soroltam fel, de már ennyiből is kitalálható, hogy ők bizony nem nyugati elme szülöttei.

Kikről is van szó? Aki jártas az animék világában, az talán már kitalálta, hogy a Toaru Majutsu no Index illetve a Toaru Kagaku no Railgun sorozatok univerzumából szemezgettem. Nem véletlen, hogy rögtön kettő animét választottam ki, hiszen hol szorosan, hol pedig lazán kötődnek egymáshoz, úgy is mondhatjuk, hogy egymás spinoff-jai. Időrendi sorrendben az Index az első, belőle fejlődött ki a Railgun, mindkét sorozat megért eddig két-két évadot és pár bónusz epizódot, és egyes ferde szemű madarak már csiripelgetnek valamelyiknek egy esetleges harmadik évadáról is.


Ez mind szép és jó, de mi is az alapfelállás? Történetünk egy kitalált szigeten, Akadémiavárosban játszódik, a tudomány fellegvárában, ahol a népesség 80%-a diák. Legtöbbjük nemcsak egyszerű szeplős, pattanásos, metallica-s nebuló (aki ezt értette, annak jár egy pacsi), hanem különleges képességekkel rendelkezik; az ilyen gyerkőcöket hívják esper-eknek. Vannak erősebbek és vannak gyengébbek, értelemszerűen számozásos rendszerrel különítik el a szintjüket. Az Index főszereplője Kamijou Touma, egy nullás szintű esper. Nem különösebben erős, igen balszerencsés, de a szíve a helyén van. Alacsony besorolása ellenére is veszélyes fickó, ugyanis jobb keze képes bármilyen természetfeletti erőt azonnal hatástalanítani. Egy nap találkozik egy különös apácával, méghozzá a kollégiumi szobájának erkélyén: ő Index, az örökké éhes és nem kevésbé infantilis főhősnő. Szegényt elég sokan üldözik, ugyanis elképesztő mennyiségű tudást tárol a fejében: konkrétan 103 000 varázskódex teljes tartalmát. Erre pedig sokan rátennék a kezüket, Touma pedig betegesen vonzódik a tudathoz, hogy ártatlan leányzókat kell megvédenie, így sorsuk egy jó időre összefonódik.


A "Toaru Majutsu no Index" opening-je

Így indul az Index, ígéretes kezdés, ami sajnos nem tart sokáig; miért is? Az anime úgynevezett „arc”-okra, tehát rövid szakaszokra van felbontva, tényleges főszál nincs. Ehhez jobb hozzászokni, ahogy ahhoz is, hogy a japánokra jellemző túlzások hajlamosak megjelenni. Touma tényleg mindenkit meg akar menteni, kevés fizikai ereje nélkül is képes apokaliptikus mértékű csatákat túlélni és többszörösen halálos sérülésekből felépülni. A világ egész jól felépített, de túl sok információ zúdul a nyakunkba, amiért hajlamosak leszünk azt hinni, hogy egy paródiának a paródiáját látjuk. Egy idegen kifejezés itt, egy új név ott, egy másik képesség jobbról, egy varázslat balról… nem egyszerű! Ráadásul eme felépítettség miatt akadnak minőségbeli különbségek az egyes történetekben: van, amelyik kifejezetten érdekes és magával ragadó, illetve van, amelyik harmatos és zsenge.





Mielőtt még bármiféle értékelésfélét írnék, térjünk ki a Railgun-ra is, melynek főszereplője az Indexben is feltűnő Misaka Mikoto. Ez a hirtelen haragú, vadóc, ugyanakkor mégis néhol gyerekes és szeretnivaló leányzó az, akit Touma az őrületbe kerget a képességével. Misaka az elektromosságot uralja, nem középiskolás fokon (azaz de, mert oda jár… mindegy); ő a város kevés ötös szintű esper-jeinek egyike, kinek beceneve (a speciális támadása után) Railgun. Megrázó múltját már az Indexben is megismerhetjük, de a Railgun második évadában mutatják be az előzményeket – ebből is látszik, hogy bár nem szükséges, de erősen javallott mindkét sorozat ismerete. Túl sokat nem lőnék le ebből az arc-ból, legyen annyi elég, hogy köze van ahhoz a másik ötös szintű esperhez, aki a vektorokat képes uralni (Accelerator)… no meg a 20 ezer klónhoz is. Tudtok még követni? Soknak tűnhet, de higgyetek nekem, messze ez a legérdekesebb és kidolgozottabb sztori a két animében! A Railgun-t egyébként jobbnak tartom az Indexnél, már csak azért is, mert a felépítése nem annyira szedett-vedett, és bár könnyedebb hangvételű, mégis sokkal inkább egyben van. Az Indexes karakterek egy része főszereplővé lépett elő, mások visszahúzódtak a háttérbe és kaptunk pár új arcot is: szerintem ez kifejezetten jól állt neki.


A "Toaru kagaku no Railgun" opening-je


És akkor most megpróbálok ellentmondani magamnak: érdemes megnézni ezt a két animét! „Mi, há’ mi, de hogy??? „ Kérem szépen, a hangulat, a szereplők és a humor megszerettette velem az Index és a Railgun világát, és most, jelen sorok írásakor már hiányzik is. Az atmoszféra, minden bukkanó ellenére is kellemes: a túlzásokat meg lehet szokni (volt rosszabb élményem is már ilyen téren, pl.: Strike the Blood), az információ áradat temérdek darabkáját idővel össze tudjuk majd rakni, de nem is ezek a fontosabb összetevők. Ennyi hülyét egy rakáson már rég láttam! No nem azért, mert olyan elvetemült lenne a humor, ami egyébként finom, de korántsem olyan pofábamászóan japános. Nem, itt tényleg a karakterekre gondolok. Arra, amikor Index elkezdi Touma fejét rágni (szó szerint), ha az valami hülyeséget csinál. Vagy arra, ahogy Misaka lakótársa, Kuroko zavarba ejtő és nemi identitást is megkérdőjelező megszállottsággal imádja a híres-neves Railgun-t. De azt is említhetném, ahogy Misaka klónjai beszélnek, főleg a legkisebb: mint valami androidok, minden mondatukban megjegyzik, hogy ezt most ők mondták, és ezzel mi volt a céljuk. Egyszerre idegesítő és imádnivaló – írja Pactolous az oximoron eszközével élve, hogy kihangsúlyozza mondandóját… Na, valahogy így képzeljük el.


Az "Index" első része

Bajban vagyok. Közhely, de tényleg. Az Index és a Railgun együtt, egymás után nézve, ha nem is kihagyhatatlan, de ajánlott élmény. Nem erősen, de azért enyhe nyomatékkal. A helyzet az, hogy bár észrevettem az Index hibáit, mégis szemet hunytam felettük, nézette magát, a Railgun-nál pedig eleinte hiányzott is, de csak addig, míg Misaka-ék története át nem vette a helyét. Technikailag amúgy nem tudok beléjük kötni: a harcok stílusosak, a színek szépek, a zenék fülbemászóak. Remek karaktereket ismerhettem meg, és kifejezetten várom a folytatásokat! Ha elég bátornak és kitartónak érzed magad vagy felkeltettem az érdeklődésedet és van időd Sok*25 epizód megnézésére, akkor azt mondom, vágj bele, szerintem nem fogod megbánni!


Külön-külön nem pontoznám őket, összességében viszont az ítélet ennyi:


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!