Egy falatnyi nyár (Sunlounger - Balearic Beauty)

Írta Pactolous Dátum 2013-11-13 13:37 Hozzászólás 0 Olvasta 954 | Rovat: Kritika »

Egy vallomással kell kezdenem: féltem az új Sunlounger albumtól. Nem igazán tetszett az a zenei irány, amerre mostanában elmozdult a név mögött rejtőző agy, Roger Shah. A Magic Island 4 mixlemez például helyenként egészen kiábrándító volt, a baleár trance nagymestere is elhagyni látszik stílusát és ő is az arénákat megtöltő kommerszebb műfajok felé kacsintgat, ami ugye egyáltalán nem egyedi eset mostanság.

Az sem volt éppen megnyugtató, hogy a Sunlounger albumok minőségi mutatója lassacskán, de lefelé tendált. A debütáló lemez, az Another Day On The Terrace egyszerűen zseniális, minden tengerpart nélkülözhetetlen kelléke. A második darab, a Sunny Tales már szerepelt a honlap hasábjain, anno kicsit szigorúan értékeltem, de tény, hogy az elsőhöz még így sem sikerült felérnie. A harmadik lemez, a The Beach Side of Life már nem érte meg, hogy véleményt írjak róla; nem feltétlenül azért, mert rossz volt, de 4-5 számon kívül nem sok maradt meg az emlékezetemben. Ezek után talán érthető, miért is szívtam a fogam.


Szerencsére Shah megemberelte magát, vagy csak rájött, hogy ezzel az alias-szal vigyáznia kell, ugyanis a Sunlounger név egyet jelent a strandolós hangulattal, a csodaszép gitárokkal, a pálmafákkal, a tengerrel, a naplementével. Ezt a feeling-et nem szabad eldobni, mert akkor már nem Sunlounger-ről beszélünk, hanem valami másról. Shah tudta ezt, és komolyan is vette a feladatot, így történhetett, hogy a Balearic Beauty bátran odatehető az első és a második album közé. De lássuk csak a dalokat, rendhagyó módon ezúttal két szemszögből is vizsgálva őket (chillout és album verzió).

Balearic Beauty
Chillout – Az album elindítása a szokásos módon történik: ugyanazokkal a szaggatott szintikkel indít, mint az Another Day…, vagy a The Beach Side… A dallam kellemes, az elmaradhatatlan gitár természetesen itt is hallatja hangját. Korrekt, ebben a verzióban viszont elég rövid.
Album – E változatban folytatódik igazán a dal, itt már bejönnek a tribal beütésű ütemek, dobok. Nagy beindulásról mondjuk szó sincs, úgyhogy elmondható, hogy a kezdés mindkét CD-n halovány egy pöttyet, nem is beszélve a fentebb említett „újrahasznosítás” dologról.

Come as You Are (feat. Inger Hansen)
Chillout – Drága Insen, visszatérő vendég. Érdekes, hogy amíg Shah szerzői lemezein pocsékul énekel, addig a Sunlounger albumokon kiváló munkát végez az úriember. Ki érti ezt? Visszatérve a dalra: gitárokkal dúsított, gyönyörű szám, felemelő refrénnel. Igen, ezt a minőséget várom el ezen a lemezen!
Album – Nincs sok változás, csak a lábdobok lettek bepakolva a szám alá. Több lendületet is adhattak volna neki, ez így kevésnek hat. Mindenesetre a dal így is kedvenc.

I Just Wanna Dance with You (feat. Kingseyes)
Chillout – Újabb meglepő fordulat, üdvözöljük az új színek megjelenését! Kézenfekvőnek tűnik egy baleár albumon a reggae hatás, nem is tudom, miért csak most jutott eszébe Shah-nak. Telitalálat!
Album – Így a harmadik dalt hallgatva azt kell, hogy mondjam, az albumváltozatok elég fantáziatlanra sikerültek. Attól, hogy gyorsabb ütemet rakunk a nóta alá, még nem feltétlenül lesz tempósabb, arról nem is beszélve, hogy nincs is sok különbség a két verzió között.


Ízelítő az "I Just Wanna Dance with You" című számból

Coconuts & Pineapples
Chillout – Egy átlagosabb darab, andalító megszólalással, finom hangszínekkel. A dalt a gitár improvizatív játéka vezetgeti, de a minimális dallam miatt nehéz dolga van.
Album – Fordult a kocka, most ez a változat sikerült jobbra. A kiválasztott szintik jobban passzolnak ehhez a ritmushoz, és így kevésbé álmosító az összhatás. Ugyanakkor mindkét verzióra igaz, hogy egy korrekt iparosmunka, olyan kisujjból kirázós darab, nem több.

I'll Be Fine (feat. Alexandra Badoi)
Chillout – Szépséges sláger várományos nóta, amire még akkor sem lehet haragudni, ha észrevesszük a Try to be Love-ből újrahasznosított gitárt, vagy a túleffektezett éneket.
Album – Ide csak annyit, hogy a Roger Shah Rework még ennél is jobb lett!

Sunkissed
Chillout – Először ugyanazokat a botlásokat mutatja, amik az eddigi instrumentális számokban is megtalálhatóak voltak, de a dal végén bejövő gitár megmenti a mundér becsületét.
Album – A house és a trance között egyensúlyozva turbózták fel ezt a nótát, ami így mindkét változatban kifejezetten szerethető.

If You Were Here (feat. Suzie Del Vecchio)
Chillout – Emlékszem, amikor először hallottam ezt a dalt, azt hittem felkiáltok örömömben, pedig néztek volna a villamoson rendesen. Shah-nak a reggae mellett más is eszébe jutott, mi újat lehetne behozni a Sunlounger világába, anélkül, hogy belerondítana a képbe: furulyák! Hatalmas ötlet, és ha csak ennyi lenne! Mindehhez egy kiváló számot kaptunk, csodálatos refrénnel. Bravó, igazi mestermű!
Album – Ebben a verzióban is üt a nóta. Jegyezzétek fel szavaim: ha ebből nem lesz kislemez, vagy valami még jobb, még istenesebb remix, akkor nincs igazság a Földön!

Balearic Romance
Chillout – Végre többet kapunk, mint egy sima kétakkordos dallamváltást! A gitárok mellé beköszöntek a zongora billentyűi is; felgyorsítva igazán kellemes himnusz lehetne…
Album – De csak lehetne. Nem éltek a dalban lévő potenciállal, túl sokat hagytak meg a chillout verzióból, és megint nincs kraft a hangszerelésben. Kihagyott ziccer.


Az 'I'll be Fine" című dal videoklipje

Today Tonight (feat. Yoav)
Chillout – Igen érdekes szám, van benne valami, ami igazán megfogott. Ez az érzés főleg a refrénnél tör elő; kicsit popos, fülbemászó, élénk.
Album – Nem is csoda, hogy itt jobban működik a dal. Klasszikusnak még így sem nevezném, de szerintem teljesen vállalható, (és végre érezhető a tempó!).

Mojito (feat. Andre Frauenstein)
Chillout – Számomra az ismeretlenség homályából bújt elő Andre Frauenstein, de ahogy utánanéztem munkásságának, érti, hogy miről is szól ez a baleár történet. Kettejük közös munkája viszont nem itt mutatkozik meg teljes valójában.
Album – Ha hasonlítani kéne valamihez (vagy valakikhez), akkor Dinka-t hoznám fel felsőként. A szintik remekek, a gitár szolidan megbújik a háttérben, egyedül a dallam lehetne egy fokkal karakteresebb. Így csak egy erős négyes írható be az ellenőrzőbe.

Glitter and Gold (feat. Jes)
Chillout – Ismételten egy olyan darab, ami úgy készült el, olyan formát vett fel, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva. Mindehhez Jes hangját hozzáadva már kész is a
TUDTAD?
A York formáció 1997-ben jött ki egy olyan dallal, ami a trance műfajban első ízben használt elektromos gitárt a fő dallam létrehozásához. Ez volt a The Awakening, a többi pedig már zenetörténelem.
zsírkirály nóta! Mondjuk engem azok a cérnavékony zongora leütések fogtak meg a legjobban, amik csak néha-néha szólaltak meg: feeling a javából!
Album – Valahol itt kaphatott észbe Shah, hogy markánsabb különbségek kellenének az albumverziókba, talán ezért került lett egy kicsit elektronikusabb a többinél. Ez persze csak használt a dalnak.

Surrender (feat. Chase)
Chillout – Indie rockzenekarokat idéző hangulat uralkodik a dalon, ez ad egyfajta bájt neki. Ezen kívül persze nagyjából minden rendben van, és amikor bejön a gyorsabb akusztikus gitár, képzeletben én mindig fejet hajtok a szerzők előtt. Nem egy bonyolult téma, de ide nagyon illik, és mindezt egy „tuc-tuc” lemezen hallani felemelő érzés!
Album – Kissé elavult, Loverush UK!-t idéző hangszerelést kapott a dal, de szerencsére a kedvenc gitárom itt is megszólal, és az intim hangzás nem veszett el, úgyhogy nincs harag.

Relaxation (feat. Jörg Stenzel)
Chillout – Ismerősen szóló gitárok, csak nem? De, a York formáció gitárosa vendégszerepel, aki anno már a White Sand sikeréért is felelős volt. Nem mondom, hogy a csoda megismétlődött, vannak azért visszautalások is, de mindenféleképpen az album gyöngyszemei közé tartozik.
Album – Na! Így kéne szólni mindegyik albumverziónak! Félre az üres, tompa lábdobokkal, az alig hallható basszusokkal, itt az igazi cucc! A régebbi Sunlounger számokat idézi, aminek én kifejezetten örülök!

Find My Way (with Rocking J feat. Sason Bishope Parry)
Chillout – Az előbb megkaptuk a múltat, de remélem, hogy az utolsó dalban nem a jövőt tisztelhetjük. Ebben a számban ugyanis alig van valami Sunlounger-es, az is csak az elején. A főtéma megjelenésénél mutatkozik meg az, aminek nem tudok örülni: a Magic Island-féle house hatás. Skizofrén módon azonban mégsem mondanám rossznak, a lágyabb verzió inkább érdekes.
Album – Itt viszont már sokkal erőteljesebbek a house-os elemek. Az album többi számától elüt, és ha csak egyszeri kirándulás volt, akkor újításnak könyvelem el. Mert félredobva minden elvárást, nincs probléma a dallal, sőt, Shah korábbi próbálkozásaihoz képest kifejezetten kidolgozottnak hat. Csak remélem nem ez az előszele a Sunlounger későbbi számainak…

A második CD-n, ahol a gyorsabb verziók szerepelnek, helyet kapott még egy Outro című bónusz is, annak ellenére, hogy ez egy chillout szám. Atmoszférikus, szép darab, ami akár helyet kaphatott volna a nagyok között is (vagy valamelyik helyett). Visszaolvasva talán túl sok helyen marasztaltam el ez a lemezt, annak ellenére, hogy fentebb az első két album közé sorolom. Ez csak azért van, mert klubosabb albumverziókat vártam, olyasmiket, amilyen a Relaxation. Ennek ellenére a chillout darabok majdhogynem mind zseniálisak, úgyhogy ha valaki tengerpart közelébe megy, ezt a CD-t ne felejtse el bepakolni. Aztán jöhet a Piňa Colada, a kókusztej, a lenge öltözetű hölgysereg no és persze a naplemente!


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!