Ez tényleg ütős! (Angel Beats!)

Írta Pactolous Dátum 2013-09-19 11:15 Hozzászólás 7 Olvasta 1318 | Rovat: Anime »

Őrület! Ezt is meg kellett érni, hogy az Anime rovatba ne Papa vagy Shou-chan írjon, hanem én? Tényleg őrület! Pedig nincs min csodálkozni, csak idő kérdése volt, hogy különböző külső nyomások hatására engem is elragadjon a hév (vagy inkább a Sinkanszen). Reményeim szerint több, általam nagyra tartott animéről is beszámolhatok majd, de elsőként azt választottam ki, ami az utóbbi időben a legnagyobb meglepetést okozta.

Az Angel Beats! című anime 2010-ben ment le Japánban, és mindössze 13 részt élt meg (plusz két Special, azaz különálló, extra rész). Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy ez a sikertelenség miatt történt, ezt felejtsük is el. Egyrészt ez egy normális hosszúság Japánban, másrészt – meglepő módon – ez a 13 rész teljes, koherens egészet alkot. A történet lezáratlansága miatt feltámadó hiányérzet egyáltalán nem marad utána, legfeljebb pár kérdés, de azt úgyis nekünk, nézőknek kell továbbgondolnunk. Szóval a sztori összeszedett, de ez még csak hagyján, hisz olyan apróságok is megjelennek benne, amik csak a legvégén eshetnek le. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk miről is szól a sorozat!


Főhősünk neve Otonashi Yuzuru, és meghalt. Igen, halott. Persze ha csak ennyiből állna az anime dobtam volna is a betonkeverőbe, de hát mégis csak japán alkotásról van szó! Szóval Otonashi egy klasszikus, japán középiskola területén ébred fel, emlékei elvesztek, nem tudja kicsoda, és hogy hol van. Felébredése után rögtön találkozik egy lánnyal, Nakamura Yuri-val (a többieknek csak Yurippe), aki épp egy mesterlövész puskát tart a kezében. „Ezzel meg mire akarsz célozni?” – vetődhet fel ilyenkor a jogos kérdés, de Yurippe mást vett célba: egy angyalt! Mint kiderült, Otonashi tényleg meghalt, és most egy köztes világban van (limbo, ha úgy tetszik), ez a suli területe. A szabályok egyszerűek: ha elfogadod az ittlétet, és elkezdesz órákra járni, sportolni, haverkodni, akkor eltűnsz, ki tudja hová. Ha azonban lázadsz, csínytevésekben veszel részt, mindenféle módon szabotálod a normális iskolai életet, akkor itt maradsz. Ezt teszi Yurippe is, ezért harcol ő és többedmaga az angyal ellen, akinek viszont pont az az érdeke, hogy az emberkék eltörlődjenek, hisz ez a nagyfőnök a.k.a. Isten akarata. Senki sem akar kagylóként újjászületni, így hát marad a harc, most legalább van miért, hiszen ebben a köztes létben bár érezni lehet a fájdalmat, meghalni viszont nem tudnak az emberek, kis idő múlva felélednek. Száz szónak is sok az alja; Otonashi vonakodva bár (és pár, meglehetősen csúnya halálnem után), de elfogadja a Yurippe vezette Frontvonal ajánlatát, és csatlakozik hozzájuk az angyal elleni harcban.

Röviden ennyit kell tudni a sztoriról, most pedig árnyaljuk a képet. Ez az anime kérem szépen feltalálta az elmebeteg humor és a szívszaggató dráma tökéletes kombinációját. Már az, hogy a tagok nem képesek meghalni, az egy gegforrás, de akkor még nem is beszéltem a karakterekről. Otonashi a kötelező normál főszereplő, akivel könnyedén lehet azonosulni: nem igazán érti, mi és miért folyik itt, de elfogadja, hiszen élni akar, még ha ez az állapot nem is igazán „élet”. Yurippe a Frontvonal vezetője, erős személyiségű, belevaló csajszi, igazi vezér, aki viszont könyörtelenül kihasználja a kvázi halhatatlanságot, főleg ha büntetésről van szó. Az pedig lesz bőven, hiszen ez a Frontvonal nem arról híres, hogy géniuszokat sorakoztatna fel. Vannak majdnem normális szereplők is, mint például a segítőkész Hinata, vagy az angyal elleni csaliként felhasznált GirlDeMo zenekar énekesnője Iwasawa, de ne szépítsük, a többségük őrült. Noda előbb felvág, széttrancsíroz, felnégyel, félbeszakít (de nem szóban) és csak utána kérdez… esetleg. T.K.-ről senki sem tudja, hogy ki is valójában, de az biztos, hogy túlmozgásos, szeret táncolni és beszédkészsége csak a véletlenszerűen benyögött angol mondatokra szorítkozik. Shiina a titokzatos harcos csaj, aki mindenkit lehülyéz, és félelmetes módon ragaszkodik a cuki dolgokhoz. Takamatsu a szemüveges okos srác… lenne, ha nem lenne idióta. Takeyama egy kocka srác, zseniális számítógép szakértő, és állandóan Krisztusnak akarja magát hívattatni. Fúúú… legyen ízelítőnek ennyi elég, ugyanis még sok szereplő van, én most csak a legviccesebbeket emeltem ki. Nem mindenki válik fontos karakterré, némelyik csak a humort szolgálja, de még így is a szívünkhöz nőnek. De persze ott van még az angyal is, aki látszólag egy szende leányzó, a suli diákelnöke, semmi más. De aztán kiderül, hogy mégis. Vagy nem? Titokzatos szereplő, még a Frontvonal sem tud kiigazodni rajta, sokáig mi sem.


Lia - My Soul, Your Beats! - Az Angel Beats! opening-je, azaz nyitó dala

Oké, azt látjuk, hogy poénokból lesz bőven, de mi az a szívszaggató dráma, amit említettem? Ez akkor jelentkezik majd, amikor a főbb szereplők beavatják Otonashi-t, hogy miként haltak meg. Kivétel nélkül mindenki tragikusan korán távozott el, és nem éppen szép körülmények között. Anélkül, hogy spoiler-eznék, Yurippe halála egészen szívfacsaró, és rögtön világossá válik motivációja, miért is akar Isten ellen harcolni. De ugyanígy Hinata, Iwasawa, majd később még két szereplő előélete is sokkolni fog. Ahogy Otonashi-é is, ahogy lassan, de biztosan visszanyeri emlékeit. Képzeljük el a szitut: röhögünk, mint a hiéna, hogy mégis mi megy már a képernyőn, aztán egyszer
TUDTAD?
A negyedik részben az addig megszokott opening egy rock-osabb változatban szólal meg. Hogy mi okból, az spoiler, de az már említésre méltó, hogy ezt a verziót az a LiSa adja elő, aki a Sword Art Online első nyitó daláért is felelős (by the way, az is kedvenc).
csak stop, és összehúzott térddel, meredten figyelünk és ámulunk. Brutális! És hát mit ne mondjak, az anime vége felé bizony érnek majd minket meglepetések! Kőkemény kérdések vetődnek majd fel: vajon mi a jobb, itt élni, örökké, lázadozva az elmúlás ellen, öregedés és halál nélkül, vagy békében, elfogadva halálunkat eltávozni, tudva, hogy még így is teljes életet éltünk? „Volt, akinek a múltjával kellett szembenéznie, volt, aki az álmai váltotta valóra, valakinek pedig barátok kellettek. Veled mi a helyzet?" (fordította Zsotika)

Mindehhez adjuk hozzá, hogy a tálalás is kifogástalan. A kinézet, ahogy azt már megszokhattuk, csúcsszuper! Tűéles, színekben gazdag, látványos rajzolás jellemzi az animét, a szinkronhangok ismét remekelnek, életet lehelnek a kétdimenziós „mesefigurákba” (mert ott kint ez megy). A zenékről pedig csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. Az animék nyitó és záró muzsikáiba amúgy is könnyen beleszerelmesedek, de az Angel Beats! itt is remekel. Olyan gyönyörűséges, szomorú, a drámát előrevetítő számokat kapunk, hogy minden egyes hallgatáskor türtőztetnem kell magam, nehogy egy hatalmas könnycsepp képében felrobbanjak.


Aoi Tada - Brave Song - Az Angel Beats! ending-je, azaz záró dala

Már látom a kétkedők képét, hogy ez túl szép, ahhoz, hogy igaz legyen. „Ez csak egy mese, mit akarsz már?”, „Nekem akkor is a Dragon Ball a favorit!”, „Japán cucc? Hagyjál már! Idétlen marhaság az összes!”. Nem tudok és nem is akarok mindenkit meggyőzni, hogy ha ezt kihagyja az életéből, akkor bánni fogja, pedig elhihetitek, legszívesebben mindenkit elé ültetnék. Így csak annyit tudok mondani, hogy az Angel Beats! egy nagyszerű, remekbeszabott, zseniális anime, amit csak ajánlani tudok a japán kultúra, az animék világa után érdeklődőknek. Ahogy írtam: tökéletes elegye a vígjátéknak és a drámának, épp ezért kéretik kellő felnőtt lélekkel nekiállni. Nem csak a sztori érthetősége miatt, de készüljünk fel rá, hogy hagyni fog maga után egy űrt, ami bizony egy jó anime után gyakori, de attól még rossz érzés. Rám a Sword Art Online óta nem volt ekkora hatással egy japán alkotás, úgyhogy abszolút kedvenccé avanzsált a sorozat: tégy vele Te is egy próbát!

Ja, és még valami: az utolsó pár résznél érdemes minden apró információmorzsára odafigyelni, ami a világot érinti. A legeslegutolsó rész ugyanis így nyer egy újabb értelmezési lehetőséget. És hacsak nem „a következő rész tartalmából”-féle jelenetsor, akkor bizony nézzük csak meg mindig az Ending utáni részeket is!


Hozzászólás
Papa Papa
2013-09-29 20:42
És sikerült befejezni! Te szent ég, szerintem az uccsó majdnem végigbőgtem :) Nagyon, nagyon jó anime ez, sok-sok humorral, érdekes alapsztorival és tökéletes lezárással (nem az alternative endingre gondolok, mert az nagyon dark).
Pactolous Pactolous
2013-09-20 22:33
Ugyanígy vagyok vele PetiX, ugyanígy! :)

Barbi: igen, Te mintáztad azt a típust, nem véletlenül írtam :) Majd meglássuk, mert ugye a Sword Art Online sem tudott megragadni, ez viszont rövidebb és viccesebb annál... igaz, sírósabb is :)
Barbi Barbi
2013-09-20 22:28
Elolvastam becsületesen és bár kicsit sok az információ hirtelen nekem így este, de érdekesnek tűnik, még az is lehet, hogy megnézem egyszer :)
ui: Nekem akkor is a Dragon Ball a favorit! :D :D
PetiX PetiX
2013-09-20 22:26
Hát még a high tension művelet az ova-ban. :D Szerintem azon nevettem a legtöbbet.

De a legjobban akkor is az a rész tetszett, amikor a végén Kanade a szívéről beszélt. Egy kicsit megnőtt a könnytermelődésem. :D

Na meg a zenék.. ritka, hogy mindig megnézem ez endinget/openinget, főleg ha megállás nélkül nézem a részeket. ^^
Pactolous Pactolous
2013-09-20 21:32
És igen! Egy újabb követő! :D

Az a rész, mikor ki kell cserélniük a vizsgán az Angyal lapjait és el kéne terelniük a figyelmet az osztályban? Olyanokat röhögtem... :D
PetiX PetiX
2013-09-20 02:53
Na most fejeztem be egyhuzamban. :) Valóban nagyon jó.
Papa Papa
2013-09-19 11:34
Már anime ajánlókat is ír! A meghatódottságtól sírni tudnék! Tényleg felnőtt a fiam! :D
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!