Megint a Magenta (Giuseppe Ottaviani – Magenta)

Írta Pactolous Dátum 2013-08-13 23:40 Hozzászólás 1 Olvasta 1136 | Rovat: Kritika »

Dicséretes, ha egy előadó kialakít magának egyfajta egyedi, összetéveszthetetlen, jellegzetes hangzásvilágot. Tisztelendő, hogyha néha képes ezen túllépni, és egy új oldalát mutatja meg a közönségnek. Becsülendő, ha ezt később sem felejti el, például amikor album kiadására adja a fejét. Giuseppe Ottaviani szép lassan bebizonyította, hogy rá igaz mindhárom állítás.

Nem kell anthraxot küldeni drága trance rajongók, és kérlek titeket, a szerkesztőség koordinátáit se keressétek bombázás céljából! Egyszerűen csak annyit írtam, hogy Ottaviani a kezdet kezdetén görcsösen ragaszkodott a Paul Van Dyk-ot idéző szintihangjaihoz, de hála az égnek, később sokat fejlődött a srác, és a zeneszerzési képességei is finomodtak. Erre jó példa a 2009-es Go! album, ami nekem pont emiatt tetszett: képes volt meglepetést okozni. A következő szívmelengető pillanat az A State of Trance 600 partysorozaton történő fellépése volt, élő szintikkel, új számokkal, meg minden földi jóval. Rájöttem: ez az ember imádja, amit csinál, és piszok jó dalok vannak még a tarsolyában! Idei lemeze, a Magenta rá a bizonyíték!

Rush (feat. Lo-Fi Sugar)
Az általam majdnem eltűntnek nyilvánított Lo-Fi Sugar hallatja hangját a nyitó trekkben, ami meglepő módon egy break-es ütemű etűd. Enyhe acidfutamok is befigyelnek a remek szintetizátorok mellé; a hangulat teljesen rendben van, dicséretes kezdés.

Love Will Bring It All Around (with Eric Lumiere)
Az aktuális Ottaviani sláger folytatja a sort, és erre aligha lehetne negatív jelzőket találni. Vérbeli trance himnusz, bulin sírós-éneklős szám, és nem mellesleg az év egyik legnagyobb dobása (tessék csak azt a zongorás kiállást meghallgatni, pozitívan borzongató!).

Stars (feat. Linnea Schössow)
A szebbik Schössow képviselteti magát ebben a dalban, aki szép lassan kinő bátyja árnyékából. Ottaviani-val sem ez az első közös dobása, és bár a számmal nincsen semmi komolyabb gond, valahogy minden túlságosan is precíz, kimért, megszokott. Az ének andalít, a szintik tipikus Ottaviani-k, mégsem tudom egy erős 4-esnél többre értékelni.

Illusion (feat. Stephen Pickup)
Szerencsére ebbe a dalba már több finesz szorult. Húzósabb a ritmus, a hangszínek változatosabbak, az ének is fülbemászóbb. Forradalom most sincs, de az összhatás sokkal kellemesebb, mint az előzőnél.


A "Love Will Bring It Around" videóklipje

Cold Flame
Nehogy azt higgyük, hogy csak énekes darabok kaptak helyet az albumon, mert szerencsére ez nincs így. Ezt a számot először Ottaviani ASOT600-as szettjében hallottam először (ezt is élőben billentyűzte el a keverések közepette!), és már ott felfigyeltem rá. A kiállásig mondhatni semmi extra, de aztán jön a fejletépés. No nem annyira, de azért mégis. A szintetizátorhangok kiválóak, a reszelés bejövős, a dallamvilág is rendben van. Egyik kedvencem a lemezről.

Gave Me (feat. Seri)
Az ilyen dalokra szokás azt írni, hogy „korrekt iparosmunka”. Az amatőrök örülnének egy ilyen nótának, de itt valahogy nem igazán emelkedik ki a tömegből.

I am Your Shadow (with Audio Cells feat. Shannon Hurley)
Erős déja vu érzésem van, mintha megismétlődne ugyanaz, ami a Stars-Illusion párosnál történik. Ugyanis ez a dal sem kápráztat el minket briliáns megoldásokkal, mégis sokkal hangulatosabb az előző számnál. Ez a „van amikor összejön, és van amikor nem”-helyzet, és most szerencsére az előbbi érvényesült.

Nothing Wrong (feat. Faith)
Az első Ottaviani albumon már szereplő Faith is visszatért egy dal erejéig. Ebben a számban is van néminemű durvulás, lebegős kiállás, szép ének, de az előző Faith-es nótákhoz érzésem szerint sajnos nem tud felnőni.

Feel the Music
Az enyhén sablonos cím ellenére egy meglepően faja instrumentális trekkel van dolgunk. Kicsit hajaz Ferry Corsten hasonlóan „eredeti” című munkáihoz (Feel It, Check It Out), de nem vészes. Különben is bírom, amikor a trance producerek visszatérnek egy kicsikét a 90-es évek acid hangzásához.

Heal This Empty Heart (feat. Alana Aldea)
Ebbe a dalba szintén az ASOT600 alatt szerettem bele, de nagyon! Ilyen az, amikor minden klappol, amikor minden a helyén van! Spanyolviaszról nem beszélhetünk most sem: a szokásos Ottaviani-s megoldásokkal találkozunk, ezúttal azonban mégsem lehet rá haragudni, sőt! A hangulat lehengerlő, a szintik csodásak; extended változatot kérek, de nagyon gyorsan ám!


Ízelítő a "Heal This Empty Heart" című számból

Waterpark
Ismét egy instrumentális gyöngyszem, telefézerelt szintikkel, nem túl bonyolult, de azért fülbemászó dallamvezetéssel. Mély nyomot nem hagy, de nem is fogjuk elléptetni.

Waiting On Someday (feat. Vitamin B)
Zseniális kezdést produkál ez a nóta: a visszafelé játszott zongora akkordokra rendes zongoradallam kúszik be, majd apránként a többi hangszín is megmutatkozik. Az ének kicsit furcsa elsőre, de az indie rockbandákat idéző melódiákkal együtt nem olyan vészes. Én azt mondom, gyorsabb, ütősebb verzióban még nagy kedvenc lehet.

Brilliant People (with Aly & Fila)
Az előbb említett gyorsulás azonban itt következik be, az egyiptomi páros közreműködésével. Enyhe FKN – Why áthallás érződik a szétszabdalt óbégatásoknál, de ha ettől eltekintünk, akkor egy igazán hangulatos, remek uplifting számot kapunk.

Walk This World With Me (feat. Audrey Gallagher)
Az utolsó énekes dalhoz a rég nem hallott Audrey adta hangját, amitől biztos sokan frászt kapnak, én azért szoktam örülni neki. A dudorászásoknál kifejezetten fülbemászó, egyébként viszont nem tűnik annyira erősnek, mégis úgy érzem, van benne potenciál. Korrekt, de egy ütős remix még sokat dobhat rajta.

Magenta (with Ferry Corsten)
Utolsóként a lemez címadó dalát szemelte ki Ottaviani, amihez mindenki kedvenc komphajója (ferry, értitek… hehe) nyújtott segédkezet. Ez nem csak a szokásos Corsten-es effekteken, közbevágásokon, hangszíneken érződik, hanem a dal felépítésén is; konkrétan az Armin Van Buuren-nel közösen megírt Minack egyenes ági folytatása. Szerencsére van annyi különbség, hogy a kettőt külön dalokként kezeljük, sőt, a Magenta majdnem van olyan királyos, mint a Minack. Persze utóbbival én elfogult vagyok, de ez a szám is nagyon-nagyon tetszik, úgyhogy az áthallásokon kívül nem is tudok mást felróni neki.


Ízelítő a "Magenta" című számból

Itt-ott azért csak sikerült elmarasztalni egy-két nótát, mert ugye én hiába tépem itt a számat, hogy nem kell telepakolni az albumot minden „ez egész jó lesz” kategóriájú dalokkal. Mégsem tudok haragudni a Magentára, Ottaviani ismét megmutatta, hogy neki bizony bérelt helye van a nagyok között. Az idei trance lemezek között ez a gyöngyszem prioritást kell, hogy élvezzen, ki tudja még hány ilyen remek dalgyűjteménnyel fogunk találkozni 2013-ban. Erősen ajánlom minden trancer-nek!


Hozzászólás
Projeckt Projeckt
2013-08-14 21:17
A hangzásvilág továbbfejlesztése, szerintem köthető valamilyen szinte a kiadó váltáshoz is.
Tény, hogy erős fejlődőképességet mutat.
A többit meglátjuk szeptemberben :D http://www.facebook.com/events/157228044465939/
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!