A lány, aki visszatért (Dido - Girl Who Got Away)
Pactolous
2013-05-14 23:19 
0
3050
| Rovat: Anglia egyik legbecsesebb égköve kétség kívül Dido, aki idestova már vagy 12 éve andalít minket gyönyörű hangjával és nem kevésbé szép dalaival. Sokat kellett várni az új dobására, és a várakozás bizony kínkeserves volt, hiszen az előző lemeze finoman szólva is vitte a pálmát. Vajon ez elmondható a mostanira is?
A szép emlékű Safe Trip Home nálam egyfajta etalon, ezt jól mutatja az akkor kiosztott 10/10-es szám, amiből azóta sem akarok levonni egy pontot sem. Dido és csapata azt, akkor valami kegyetlen mód eltalálta: fergeteges hangulatú, remek, akusztikus örömzenélés. Ugyanezt megismételni majdhogynem lehetetlen, de hasonló színvonal elérését kitűzni szinte kötelező egy ilyen kaliberű művésznél. És azt kell, hogy mondjam, a Girl Who Got Away nem ismételte meg a csodát, de nincs is oka szégyenkezni!  No Freedom Semmit sem bíztak a véletlenre: az első kislemez kapta a lehetőséget, hogy elindíthassa az albumot. Kellemes, tipikus Dido dal; annyira, hogy bármennyire is cirógatja a lelket, a katarzis elmarad. Minden a helyén van, a refrén is megjegyezhető, de túlságosan is rutinos a dal, nincsen benne merészség. Higgyétek el, lesznek itt még jobbak is! Girl Who Got Away A címadó szám elektronikusabbra sikerült az előzőnél, ami számomra külön öröm (pedig bírom az akusztikus nótákat is). Szép kiteljesedéssel nyílik meg előttünk a dal, a harmóniák finomak, de még mindig úgy érzem, hogy a nagy attrakció várat magára. Let Us Move On (feat. Kendrick Lamar) Szerencsére nem sokáig: az első „libabőr” szám már meg is érkezett, ehhez pedig egy kiváló refrén kellett csak. Zseniális nóta, aminek még azt is meg tudtam bocsátani, hogy Kendrick Lamar egy rap szekció erejéig belekontárkodott. Nagyon remélem, hogy lesz kislemez is ebből a dalból; megérdemelné (igazából még a lemez előtt megjelent promóciós maxin, letölthető formában, de igazi klip nem készült hozzá - Pactolous)! A "No Freedom" című dal videoklipje Újabb elektronikus alapokra épülő szám, de ezúttal a végeredmény sokkal pergősebb lett. Ez jót is tett a dalnak, a refrén pedig ismét csodálatos: aki pedig aggódik az igazi hangszerek háttérbe szorulása miatt, ne tegye, a vonósok is beették magukat ebbe a nótába! Ez az a színvonal, amit Dido-tól szeretek és el is várok! End of Night Jelen sorok írásakor ez a következő kislemez az albumról, amihez már készült egy Lyric Video illetve videoklip is. Az előző dalban megkezdett hangulat itt is folytatódik, a hangszerelés azonban melegebbre sikerült. Rendkívül kellemes szám, remek (és kissé
Sitting on the Roof of the World Az album gerincéhez elérkezvén mi is következhetne, ha nem egy törékeny, kristálytiszta, nyugtató hatású szösszenet? Ha az előző lemezről szeretted a Look No Further-t, akkor ezt a dalt is imádni fogod. A szöveg, a hangszerelés és Dido hangja együttesen olyan hármast alkotnak, amitől az ember tényleg megtalálja a lelki békéjét; sokszor nem is kell ennél több. Love to Blame A zen állapot nem sokáig tart, erről ez a dal gondoskodik. Nincs fejletépés, vérben gázolás, de az album egyik legérdekesebb hangszerelésű száma az biztos. Van itt minden, mint a búcsúban: monoton vartyogó basszusok, ritkán jelentkező trombiták, furcsán vontatott ütemek, itt-ott bekúszó elektronika, gitárok, kanalak… nem semmi, mi? Szerencsére ez a katyvasz egész szépen összeáll, és a refrén dallama is kellemes, de szerintem kell egy kis idő, míg megnyílik az ember előtt. Az "End of Night" című dal videoklpije Játékosabb hangszereléssel dolgozik ez a szám: bár a fő hangsúly Dido angyali hangjára esik, mellé ügyes effekteket pakoltak be. Ugyanakkor mégis picit üresnek éreztem a vokál melletti teret, nem igazán tudták dallamokkal feltölteni. Ennek ellenére élvezetes, fülbemászó dal. Happy New Year Csendes, szomorkás hangulatú, végletekig lecsupaszított szám, ami így ügyes ellentétet képez a címmel. Nem ettől a daltól fogunk táncra perdülni vagy éppen jókedvre derülni, de nem is ez a cél. Simogató melankólia, mélabússág, „hosszú kabátban, hóesésben hazagyalogolok” feeling. Loveless Hearts Utolsó előtti dalként egy meglehetősen rövid, és kevésbé maradandó alkotást kaptunk. Nincs vele semmi komolyabb baj, de túl sok dicsérő jelzőt sem lehet ráaggatni; hatodik alabárdos a többi fényes csillag mellett. Day Before We Went to War A zárás megtisztelő pozícióját pedig egy igazán meghitt, lágy, mindenféle zaklatottságtól mentes dal kapta meg, amit csak némi elektronika és pár vonós vezetget. Mégis, valamiféle látens nyugalmatlanság ott van a dalban, talán a szövegnek és a témának köszönhetően, de szerencsére mégsem csap át az egész egy depresszív, szuicid benyomású számba. Pompás lezárás! A "Let Us MOve On" című dal Lyric videója Ahogy látható Dido új lemezét inkább dicsértem, elmarasztaló szó csak néhol figyelt be, és ez bizony azt jelenti, hogy a Girl Who Got Away egy kiváló album lett. Ha szereted az énekesnő munkásságát, nem kérdés, hogy ott kell lennie a gyűjteményedben, de mindenki másnak is melegen ajánlott. És, hogy miért adtam kevesebbet, mint az előző lemezre? Nekem egy picit többet adott a Safe Trip Home, de ez csak a szubjektív része a dolgoknak. A tény az, hogy ez az idei év egyik legjobb poplemeze, ezt tessék figyelembe venni!  01. No Freedom 02. Girl Who Got Away 03. Let Us Move On (featuring Kendrick Lamar) 04. Blackbird 05. End of Night 06. Sitting On the Roof of the World 07. Love to Blame 08. Go Dreaming 09. Happy New Year 10. Loveless Hearts 11. Day Before We Went to War Deluxe változat bónusz számai: 01. Let Us Move On (featuring Kendrick Lamar) (Jeff Bhasker Version) 02. All I See (featuring Pete Miser) 03. Just Say Yes 04. Let's Runaway 05. Everything to Lose (Armin Van Buuren Remix) 06. Lost |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!