Lélektáj

Írta Anita Dátum 2008-05-12 20:44 Hozzászólás 1 Olvasta 1313 | Rovat: Irodalom »

Bárányhabcsók úszkál fenn az égen,
sötét titkok tudója volt régen…
A sok átkot, miket látott, még nem
heverte ki.

Ezer éves óriástölgy-erdő
ágai közt vaníliafelhő –
édes mérgét megízlelni meddő
próbálkozás.

Fényes patak szalad le egy dombon,
sebes sodrás hozza kis korongon
a fekete, kérges forrás orron
alvadt vérét.

Madárdal szól messzi hegyek ormán,
hirtelen csend – megakad a torkán
egy színes, fényes, kitinhátú bogár.
Gyorsan meghal.

* * *

Füst ereszkedik kis világomra.
A szürkeség örökre elmossa,
elássa, eltöri, megeszi a
lélektájam.





Hozzászólás
X X
2009-07-29 22:52
Az egész hangulata..magával ragadó!
Meg kell hagyni, tudsz valamit ;)

ahogy nézegetem, többek között a lüktetése miatt is simán lehetne dalszöveg
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!