Kiabálj, ha valami fáj! (Markus Schulz – Scream)

Írta Pactolous Dátum 2012-09-03 23:01 Hozzászólás 11 Olvasta 1324 | Rovat: Kritika »

Mivel is kezdjem a Mester új lemezének bemutatóját? A vele szemben támasztott elvárásaimmal? Vagy a 2010-es Do You Dream? lemezére kacsintsak vissza? Esetleg a zenei fejlődését vesézzem ki? Úgy gondoltam, hogy rendhagyó módon, most egyiket sem említem meg. Induljunk tiszta lappal, és lássuk, hogy így, mindenféle prekoncepció nélkül hogyan is domborít ez a Sikoly!

Persze a számok értékelése előtt annyit még megemlítenék, hogy az előhírnökök megtették, amit megkívánt tőlük Markus. Az isteni énekkel felvértezett Caught nagy kedvenc lett a mi baráti körünkben (szép emlékek is fűződnek hozzá, a nyaralás során sokszor dúdolgattuk), a Ferry Corsten-nel közösen elkövetett feldolgozás, a Loops & Tings pedig kellőképpen Coldharbour-ös lett. Mikor az albumborítót feldobta Markus a Face-re, akkor már tudtam, hogy ez az album nem az elmélyült hangzásáról, vagy a vegetatív melankóliájáról lesz híres. Ugyanez akkor is felötlött bennem, mikor megláttam a dalsorrendet. 19 dal? Abból 7 instrumentális, a több mind énekkel telített? Én még azt is megkockáztatom, hogy a Scream Markus legpopulárisabb albuma. Hogy ez jó vagy sem, mindenki döntse el magában. Én most nem akarok nagyon visszautalgatni az előző lemezekre, régebbi megszólalásokra: az elmém üres, mutasd meg Markus mivel készültél!


Our Moment – Intro-t azért kapunk, nem kell aggódni. Remek, sejtelmes dallammal kezd, aztán amikor azt hinnénk már, hogy a szintiken kívül nem is szerepel benne semmi más, bejönnek a dobok, a harmóniák átváltanak, a hangulat is felemelkedik.

Loops & Tings (with Ferry Corsten) – Nincs Markus lemez feldolgozás nélkül; az I Am és a Perception után itt az újabb remake, ezúttal a másik nagy öreg, Ferry Corsten közreműködésével. Először húztam a számat: két ekkora név miért nem egy saját dalt hozott össze, miért kellett egy feldolgozással vesződniük? Aztán jobban meghallgatva rájöttem, ez a verzió bizony karcol! A basszusok morognak rendesen, az a tipikus Coldharbour-feeling megvan (a végtelenségig elnyújtott, magasba ívelő szintikkel), az eredetinek a dallama pedig még mindig üt. Lehetett volna több is, de ez így sem kevés.

TUDTAD?
Markus Schulz már 1994 óta jelen van az elektronikus zenében. 4 szerzői albuma jelent meg saját neve alatt, 2 a Dakota alias keretében. A Coldharbour Recordings elnevezésű alkiadót 2005-ben alapította az Armada Music-on belül.
Nothing Without Me (feat. Ana Diaz) – A lemez első énekes darabja, és ráadásul szerintem az egyik legjobb nóta. A melódia és az ének kettőse remek, de mindez még semmi! Amikor beindul a refrén, majd bejönnek az ütemesebb részek…, na akkor repült le a fejem! Kiváló szám, maxit belőle!

Love Rain Down (feat. Seri) – Ennek a formulának egy haloványabb változata ez a dal. A hangszerelése már house-osabb, igaz, nem vészes, köszönhetően a széteffektezett éneknek és vokáloknak. Nálam ez az a fajta dal, ami egy remixben teljesedhet ki igazán (ami időközben meg is történt a 4 Strings jóvoltából).

Carry On (feat. Jaren) – Az isteni Jaren is tiszteletét teszi az albumon, öjömbódottá’! Először azt hinnénk ez is egy house-os nóta lesz, hisz ugyanazok a stílusjegyek köszönnek vissza a basszusban, meg a szintikben, amik mostanában divatosak a klubéletben (lefelé hajlítgatások, a pitch bender meg sírva kéri, hogy hagyják már békén). Szerencsére vagy nem, nem így történt: a kiváló énekes rész után ismét nagyobb fordulatszámra kapcsolunk, és ott a háttérben fütyörésző szintetizátorok megmutatják, mi is az a lebegős trance érzés!


Ízelítő a "Loops & Tings" című feldolgozásból

Deep in the Night (feat. Fiora) – Egyszerűcske énekes nóta, ami azért egy szolid, csapatós résszel is rendelkezik. Röviden így tudnám jellemezni őkelmét, de nem akarok gonosz lenni. Az ének határozottan kellemes, akárcsak a hangszerelés; igazából minden egyes újrahallgatáskor jobban tetszik. Jó ez, na!

Caught (feat. Adina Butar) – De ez még jobb, muhahaha! Az első kislemez az albumról, egy tökéletes beharangozó nóta. Egyeseknek már ez is túl kommersznek hatott, szerintem viszont egy korszerű hangzással megtámogatott remek visszatérés a régebbi hangulathoz. Nem akarom tovább ragozni: nagyon erős nóta, szeressük, imádjuk!

Triotonic (with Elevation & KhoMha) – Micsoda Coldharbour kollaboráció! Ez a dal megmutatja, milyen is manapság a kiadócsoport hangzásvilága. Igaz, ehhez képest sok újdonságot nem nyújt a dal, ráadásul eléggé ki is van herélve, hiszen alig 3 perces. Persze ott van az Extended Mix, de akkor is: egy szerzői albumon jobban is kiteljesedhetne egy szám. Így olyan, mintha félbe lenne harapva. Na, itt ütközik ki a hátránya annak, ha túl sok dalt pakolunk fel egy albumra.

Soul Seeking – 2:39. Ennyi ennek a számnak a hossza. Vicc, kérem szépen, vicc! Mindenesetre ezt most hanyagoljuk: a dal maga egy nem éppen barokkos cizelláltságú szerzemény. Egyszerű szintik, egyszerű dallamok (ráadásul még rövid is): számomra ez az „akár le is maradhatott volna”-kategória.

Sing Me Back to Life (feat. Aruna) – Hála az égnek ez a darab már sokkal több dicsérhető aspektussal rendelkezik. Ott van például a kiváló refrén, azzal a csodás kiállással. Arunát hol kedvelem, hol nem, de itt most hozza az elvárhatót. Aztán a begyorsulás is határozottan faintos, főleg azzal a jellegzetes szintetizátor hangszínnel, ami főszerepet kapott a dalban. Kislemez gyanús!

Don't Leave Before the Sunrise – Atmoszférikus zongorával és vonós szekcióval indít ez az újabb instrumentális gyöngyszem. Sajnos a terjedelem megint nem a legmegfelelőbb, pedig tényleg csodálatos dallal van dolgunk. Hiányzik még egy lenyugvás-beindulás; úgy látszik ebből is egy Extended változatot kell beszerezni.


A "Caught" című dal videoklipje

Until It's Gone (feat. Trevor Guthrie) – Elérkeztünk az első olyan dalhoz, amire bátran mondhatom, hogy nem tetszik. Nem vagyok ellene a férfi énekeseknek, a populáris dalokat is be tudom fogadni, de ez a szám valahogy nem tudta magát megszerettetni velem. Az ének max. egy újabb Coldplay számban menne el, és a hangszerelés sem segít az összhatáson, ugyanis semmi izgalmas nincsen benne. Talán majd idővel másképp tekintek rá, de most inkább máshova vetem vigyázó szemeimet.

Universe is Mine (feat. Adina Butar) – Mondjuk erre a dalra! Pedig először ez is idegesített, Adina magas hangon való éneklése első alkalommal csak zavart szempilla rebegtetést váltott ki belőlem. Aztán rájöttem, hogy ez a dal lényege, e nélkül más lenne. Maga a szám is elvontabb egy picit, nem annyira hivalkodó a megszólalás, nincsenek túlságosan hangsúlyos szintik. Elmélyültebb a többi dalnál, és ez imponál!

Tempted (feat. Sarah Howells) – Kóros libabőrzést azonban ez a szerzemény indított el bennem. Egyszerűen zseniális, kész! Nincs rá jobb szó! A hangszerelés erőteljes, változatos, a dallamok remekek, Sarah teljesítménye úgyszintén. Ez maga A dal, az all-time favorit az albumról. Ha ebből nem lesz kislemez, kivont szablyával rontok neki az Armada épületének!

TUDTAD?
A pitch bender egy hajlítókerék a szintetizátorokon. Ezzel az eszközzel a hangok magasságát lehet valós időben szabályozni, érdekes hajlításokat létrehozva.
Absolution (feat. Mark Frisch) – A Gareth Emery-féle Into the Light-ból ismerős Mark ezúttal egy kissé Above & Beyond Sun & Moon utánérzésben domborít. Az énekével viszont nincs baj, fel is emeli kicsit a dalt. Kedvenc nem lesz belőle, legalábbis nem ebben a formában, de kellemesnek kellemes.

I Like It (feat. Khaz, E.L.I.)Cause You Know, Dark Heart Waiting, Last Man Standing… és most egy újabb szám adódik a Markus + Khaz életműhöz. Komolyabb hangvételű nóta, ami tán nem annyira slágergyanús, de színfoltnak tökéletes ezen a lemezen.

Digital Madness – Filmszerűen, szimfonikus hangszereléssel kezdődik a tavalyi év Markus slágere, ami bizony nagyon jót tett neki. A sejtelmes bevezetést szépen csapja le a kemény, hideg Coldharbour szinti, utána pedig már jön a jól ismert csapatás. Szeretjük.


Ízelítő az egyes dalokból

Scream (feat. Ken Spector) – Érdekes, eredeti dallammal és felesleges énekkel rendelkezik a címadó dal. A szöveg egyszerű, így meg tudjuk jegyezni majd ha party-n énekelni kell, de szerintem jobb lett volna másik énekest választani ehhez a feladathoz (ha már mindenféleképpen kellett bele ének… dub verzió lesz?).

Finish Line (with Elevation) – Elérkeztünk a célegyenesbe (hehe… Finish Line ugyebár…), és zárásképp ismét egy félbevágott dalt kaptunk. Szó szerint félbe van vágva, a szám végén egy újabb beindulás kezdődne el, de. Igen, így ér véget, mint ez a mondat. Ennyi. Ilyen cliffhanger-t sorozatokban nem látunk! Kellett 19 számot felpasszírozni egy albumra! Na mindegy, a dal amúgy egy Rotunda 2.0, kevés meglepetéssel.

A bónusz számok kivétel nélkül mind kollaborációk; Mr. Pit, Arnej, Dennis Sheperd és Wellenrausch nyújtott segédkezet a Mesternek. Ebből a Go!-t ugyebár már ismerjük, hisz kislemez is volt belőle, de talán Markus is érezte, hogy nem annyira erős, hogy szerves részét képezze az albumnak. Az Arnej és Mr. Pit által készített számok sok újdonságot nem nyújtanak, ugyanazt a szintit erőltetik, mint ami a Digital Madness alapját képezik. Kicsit uncsi már. Ellenben a Silence to the Call már sokkal kellemesebb szolid, finom hangzásával. Ezt talán még felraktam volna a lemezre, a többi szám közé is, de a bónusz dalok közül biztosan a legszerethetőbb.

Ha tiszta lappal vágunk neki az albumnak, akkor vajmi kevés csalódnivalóval találkozunk. Kellemes, néhol zseniális, néhol gyengécske dalok gyűjteménye. Ha mint Markus Schulz albumot nézem, akkor már árnyaltabb a kép. Eléggé kommersz, populáris, néhol egysíkú, hisz jóformán csak két hangzás váltogatja egymást: a house-os, progresszív sláger trance, meg a zúzós, instrumentális Coldharbour-ös trance. Ezúttal nincsenek chillout-os, breakbeat-es számok, de én még a régebbi időket felelevenítő ún. darkharbour világot is hiányolom (ha már a Tucandeo-nak megy ez, Markus-nak miért nem?). Így valahogy túl nagy a kontraszt a Dakota albumok, Markus mixlemezei és e között, ami persze direkt alakul így, de hát no… Ha anno a Do You Dream?-nél úgy éreztem, hogy nem lesz klasszikus, akkor most ezt hatványozottan igaz. Ugyanakkor nem győzöm hangsúlyozni, hogy remek számok szerepelnek a lemezen, így leírni semmiképpen sem lehet. Maradjunk annyiban, hogy az idő, meg az elkövetkezendő kislmezek, esetleg egy Remixed album majd eldönti, milyen is ez a Scream. Addig is lehet ízlelgetni, minden kóstolással finomabb lesz!

1. Our Moment (Intro Mix) (01:36)
2. Loops & Tings (with Ferry Corsten) (06:18)
3. Nothing Without Me (feat. Ana Diaz) (05:27)
4. Love Rain Down (feat. Seri) (04:28)
5. Carry On (feat. Jaren) (04:37)
6. Deep In The Night (feat. Fiora) (04:37)
7. Caught (feat. Adina Butar) (05:03)
8. Triotonic (with Elevation & KhoMha) (03:05)
9. Soul Seeking (02:39)
10. Sing Me Back To Life (feat. Aruna) (05:02)
11. Don't Leave Before The Sunrise (03:09)
12. Until It's Gone (feat. Trevor Guthrie) (04:02)
13. Universe Is Mine (feat. Adina Butar) (04:06)
14. Tempted (feat. Sarah Howells) (04:18)
15. Absolution (feat. Mark Frisch) (04:17)
16. I Like It (feat. Khaz & E.L.I.) (04:29)
17. Digital Madness (Extended Album Mix) (04:51)
18. Scream (feat. Ken Spector) (04:10)
19. Finish Line (with Elevation) (03:11)
20. Push The Button (with Mr. Pit) (Bonus Track) (03:46)
21. Go! (with Dennis Sheperd) (Bonus Track) (03:30)
22. Karbon (with Arnej) (Bonus Track) (04:08)
23. Silence To The Call (with Wellenrausch) (Bonus Track) (04:20)


Hozzászólás
Pactolous Pactolous
2012-09-12 21:25
Azért ez a funky elég erős :D
Projeckt Projeckt
2012-09-11 22:08
Többnyire egyetértek az irományoddal, hasonló a véleményem. De majd úgyis megbeszéljük :)

http://www.youtube.com/watch?v=jbFWID2WXZU
Tájmy Tájmy
2012-09-06 22:01
http://bestrancelyrics.wordpress.com/2012/09/04/markus-schulz-ft-ana-diaz-nothing-without-me/

Íme meg is találtam a szöveget :)
Pactolous Pactolous
2012-09-06 21:31
Pontosan, a Nothing Without Me úgy jó, ahogy van, a Tempted-ben pedig olyan váltások vannak, hogy beleborzongok (jó értelemben persze :)). Ráadásul olyan kifejezések vannak a szövegében, hogy mindent rá lehet sütni, de azt, hogy közhelyes lenne, egyáltalán nem.
Tájmy Tájmy
2012-09-04 20:51
Mellesleg a két női vokálos track valahogy nagyon el lett találva. Remek a vokál és a szöveg is, az összhangról már nem is beszélve :)
Pactolous Pactolous
2012-09-04 19:45
Jól van, jól van! Amiket írtál, azok nekem is tetszenek, de nagyon (leszámítva Ken Spector énekét a Scream-ben) :)
Tájmy Tájmy
2012-09-04 18:40
3 szám van, ami mondjuk úgy közel áll a szívemhez, főleg a szöveg miatt, de most hallgatva már lehet, hogy 4 :D Ezek a következőek:

Nothing Without Me (feat. Ana Diaz), Tempted (feat. Sarah Howells) , Scream (feat. Ken Spector) és a Silence To The Call (with Wellenrausch) (Bonus Track) . Igazából a vokál nélküli zenék, a Caught meg a Carry on nem annyira a szívem csücske ( valahogy ráuntam Jaren hangjára :S), de a többi tetszik :)
Pactolous Pactolous
2012-09-04 17:31
Köszi! Kedvenc az albumról? :)
Tájmy Tájmy
2012-09-04 16:59
Tényleg jók ezek a plusz boxok :) Mellesleg nekem tetszik az album. :)
Pactolous Pactolous
2012-09-04 12:25
Kösz! Nekem is ez volt a tervem, hogy mostantól használjam, csak még a reakciókra voltam kíváncsi. Eddig jó! :)
Papa Papa
2012-09-04 09:31
Nem olvastam magát az írást, de ezek a kis "Tudtad?" boxok nagyon tetszenek, használhatod őket most már rendszeresen :D
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!