Szólólemezek csatája
Pactolous
2012-08-27 23:04 
7
9223
| Rovat: |
Emma Hewitt – Burn the Sky Down Susana, Julie Thompson és Betsie Larkin kapcsán is már keseregtem nem egyszer, hogy egy trance-ben járatos énekesnőnek bizony igen nehéz olyan szólóalbumot letennie az asztalra, ami nemcsak különböző producerek által összehordott dalcsokornak tekinthető, de igazi, személyes, szerzői nagylemeznek is. Nadia Ali már azt az utat pedzegette, amire nem mertek a többiek rálépni: egy hangzáshoz ragaszkodva, egyfajta koncepció mentén összefűzni a dalokat. Azonban az Embers elég sótlanra sikeredett, így talán érthető, miért is nem lett ez a megoldás népszerű. Emma Hewitt neve azonban már egybeforrt a minőségi produktumokkal, így joggal várt el az ember valami átütő erejűt. Hova is akarok kilyukadni?  Oda, hogy véleményem szerint megszületett az első olyan szólólemez, amire egy trance énekesnő igazán büszke lehet. Emma Hewitt nem verbuvált maga köré n+1 producert, nem passzírozott fel 17-20 nótát az albumra, nem trancsírozta szét a hangzást ezer és ezer megszólalással és mégsem bújt ki teljesen a bőréből. Hogyan is sikerülhetett ez? Egyszerűen! Egy (kettő, ha a bónusz számot is nézzük) dal kivételével mindegyikhez köze van neki és a testvérének, Anthony Hewitt-nak. Másrészt alkalomadtán olyan emberek segédkeztek nekik, akik képesek voltak saját világuktól eltérőt nyújtani (ellenpélda: Julie Thompson és Andy Duguid kollaborációja). Így került a képbe Josh Gabriel, Lee Groves és Ivan Gough is. A végeredmény egy egyszerre sötét és felemelő, chillout-os, epikus hangzású lemez, ami annyira nem is esik távol a trance-től, de mégis üdítően hat ez a fajta távolság. Már maga az albumborító is zseniálisan hangulatos (és dark… nagyon dark!), de a lényeg ugye a dalokon van. A Colours már sláger, Armin Van Buuren remixének köszönhetően, de az eredeti verziónak sincs szégyenkeznivalója. Mesteri harmóniák kapják fel az embert, és lebegtetik magukkal, és ugyanez elmondható az, azóta másik nagy slágerre, a Miss You Paradise-ra. A These Days are Ours és a Foolish Boy kicsikét tempósabb darabok, remek dallamvezetéssel. A Rewind már jobban tükrözi azt a sötét tónust, amit a borító is hirdet, rendkívül meredek dal. Emma is olyan baljóslatúan énekel benne, hogy ha a celebek kedvelt sznob-betegségében szenvednék (depresszió), már lökném is ki magam az ablakon. Egy kis furcsaság azért rákerült a lemezre, ez pedig a korábban Allure számként megismert Stay Forever, azaz jelenlegi címén Still Remember You (Stay Forever). Erre nem tudom mi szükség volt, talán Emma nagyon ragaszkodott ehhez a számához… legalábbis remélem. Persze a megszólalás most más, mint az Allure albumon, így a pirula annyira nem savanyú. A "Miss You Paradise" videóklipje A Crucify ismét egy remekbe szabott, dark nóta, bár a dallamok mintha már ismerősek lennének. Sebaj, következőnek jön egy kis meglepetés, egy Placebo feldolgozás, a This Picture. A gitárokat és az éneket leszámítva nem sokat variáltak az eredetihez képest, de a változatosság üdítő. A State That I’m In a leglassabb dal az egész lemezről; a vonósokkal megtámogatott szám akár záróakkord is lehetne. Ezt a rangot azonban egy, a 16 Bit Lolitas csapattal együtt elkövetett dal birtokolja, a Circles. Jobb is, hisz hangulatában sokkal pozitívabb, mint az előző szám. A bónusz szám pedig nem más, mint a Dash Berlin új albumán is feltűnő Like Spinning Plates. Róla már írtam a #musicislife kritikámnál, ide úgyis változatlan formában került fel, jogos is a ráadás jelleg. A Burn the Sky Down egy erős kezdeményezése, és remek szólóalbuma egy olyan trance énekesnőnek, aki eddig mindig minőségi dalokban kapott főszerepet, akiben soha nem kellett csalódni, és akiből remélhetőleg pionír válik ezzel a lemezzel. Persze minden pátosz ellenére sem tökéletes az album, hisz a változatosságon még lehetett volna gyúrni, de ezen kívül más hiányosságot nem is tudok felhozni. Ha szereted a trance-et, azért hallgasd meg, ha nem, azért! 1. Burn The Sky Down 2. Colours 3. Miss You Paradise 4. These Days Are Ours 5. Foolish Boy 6. Rewind 7. Still Remember You (Stay Forever) 8. Can’t Turn Around Now 9. Crucify 10. This Picture 11. State That I’m In 12. Circles (feat. 16 Bit Lolitas) 13. Like Spinning Plates (Bonus Track with Dash Berlin)  |
Hozzászólás
2012-09-01 09:46
Majd a Markus albumról való értekezésedre leszek kíváncsi
2012-08-30 21:47
Várunk szeretettel!
2012-08-30 17:35
Igazából most jöttem rá, hogy neked van ilyen blogod is
2012-08-29 18:44
Ízlések és pofonok, szokták volt mondani
2012-08-29 18:05
Meghallgattam mindkét albumot, de nekem valahogy még mindig Betise Larkin a kedvencem :$ De, ha már mindenképp választani kell e kettő közül, akkor valahogy Susana jobban eltalálta meglátásom szerint
2012-08-28 12:25
Na tessék! Ez megint kimaradt! Kösz az infót, de ezek szerint, ez is saját nóta, csak többször felhasználva, talán most a legjobban.
2012-08-28 10:14
Nálam is hasonlóképp "muzsikált" a Burn The Sky Down, és merem állítani hogy jobban tetszik mint az azóta megjelent remixed album.
A Curcify meg joggal lehet ismerős, ugyanis Emma egy korábbi daláról van szó, melyet még Make You Better néven ismerhettünk meg a testvérével közös Missing Hours formáció révén. Később Amurai-val kollaborálva Curcify Yourself-ként is megjelent a nóta.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!