Béka-perspektíva

Írta Anita Dátum 2008-05-12 17:09 Hozzászólás 1 Olvasta 1172 | Rovat: Irodalom »
Cimkék: írás

Kis ember. Apró része a gépezetnek; apró lakással, apró melóval (apróbb adóval), s még annál is apróbb vágyakkal. Apró életét 0-24 órás rettegés tölti ki. Egész testet elárasztó-ledermesztő, lopakodva besurranó, hirtelen szétáramló. Retteg otthon – hisz megijeszti az apró-mozgó dobozból áradó erőszak-uralom. Retteg a munkahelyén, hisz ő apró, pótolható, szinte már futószalagon gyártott tagja a társadalomnak. A hierarchia legalja (talán alagsora). Retteg az utcán – hisz ő ott a legapróbb, óriás cementtégla-szörnyek között keresi jellegtelen mindennapjainak kis célállomásait, s közben arra gondol: a körülötte lévő csúszómászóknak is ugyanolyan szánalmas életük van, mint neki. Fél a holnaptól, fél a változástól, fél szembenézni önmagával – de a Nagy emberé, az bezzeg kéne neki, de az egészen. Elképzeli néha – persze csak titokban –, hogy ő is Nagy ember. Nagy házzal, nagy pénzzel (nagynulla adóval), nagy egzisztenciával. Aztán tarkón csapja a valóság.
Eközben Nagy ember nagy házában nagyot álmodik – nagyot és rémeset: millió kis ember rohan felé, csípi-harapja, marják lábujjai közt, mint a makacs gomba, felkapaszkodnak lába szőrszálain, majd egészen elsüllyed az apróságok alatt, s végleg megfullad.
Szegény kis ember, ha ezt tudná, már elégedett lenne.




Hozzászólás
Conquistador Conquistador
2008-05-12 20:52
jóírás és elgondolkodtató
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!