Hullócsillag a kenguruk földjéről (tyDi - Shooting Star)

Írta Pactolous Dátum 2011-10-15 22:23 Hozzászólás 0 Olvasta 1197 | Rovat: Kritika »

'Le merném fogadni, hogy ha még több figyelmet kap ez az ember, akkor még nagyobb dobásokat hallhatunk majd tőle.' Ezt írtam 2009-ben tyDi első albuma kapcsán, és bárcsak más területen is ilyen jól jönne be a jóslatom! Hiszen ez az ausztrál fenegyerek nem átallott világhírnévre szert tenni azóta! A különböző remixek és saját dalok révén felkeltette a nagykutyák figyelmét, és bizony, bizony, máris elérkeztünk a második szerzői albumhoz.

Mivel anno a Look Closer egy kellemes debüt-albumnak számított (az én szememben legalábbis), nem is volt kérdés, hogy a Shooting Stars névre hallgató második dobásnak bérelt helye lesz nálam. Arról a bizonyos, már sokszor leírt, klisészerűen magasan elhelyezkedő elvárásokról pedig az eddig megjelent slágerek gondoskodtak: a sejtelmes énekű Vanilla, az elszállósan gyönyörű Never Go Back és a nem sokkal az album előtt megmutatkozó Why Do I Care? mind-mind egy profi lemez előképét vetítették előre. Így történt? Erről értekezem mostan néktek:


Take a Chance – Rendkívül érdekes indítást rittyentett tyDi nekünk, ugyanis nem különálló intrót kaptunk, hanem a később jelentkező Acting Crazy dubstep változatát. Nos, ez a stílus nem tartozik a kedvenceim közé, és akkor még visszafogtam magam. Ellenben ha a sok zúzás, hegesztés, ránctalanítás és favágás között felfedezem a dallamot, akkor elviselem, sőt, akár még szerethetővé is válik. Itt szerencsére ez történt, szóval nem kell félni: leszedi a fejed, de visszarakja.

Greater Hights (feat. Tenishia & Jennifer René) – Az igazi elstartolás most kezdődik, a közreműködők pedig a mostanában eléggé felkapott Tenishia és az újból előtérbe kerülő énekesnő, Jennifer René. A „hozzávalók” külön-külön is ízlenek, és a belőlük kifőzött étel is ínyemre való. Egyedül a hosszával vannak problémáim, még szívesen hallgattam volna egy darabig.

Talking to Myself (feat. DJ Rap) – Jól jegyezzük meg eme dal elején hallottakat, ugyanis ezekből a torzításokból sokat fogunk hallani a lemezen. tyDi megirigyelte volna BT-t, és a babérjaira törne? Nem tudni, mindenesetre néhol már elég öncélúnak éreztem őket. Visszakanyarodva a dalhoz, hősünk DJ Rap-et, a közismert drum ’n bass DJ-hölgyeményt kérte fel közreműködőként. Most azonban nem jött össze a csoda, egy elég átlagos nótával vagyunk kénytelenek beérni.

Out in the Cold – Tipikus instrumentális tyDi szám, ebben benne van minden, ami ezt a srácot jellemzi. Sok-sok szinti, torzítások, no meg a félreismerhetetlen ütemszekció. Hangulatában az előző albumot idézi fel, de nincs olyan érzésünk, mintha onnan maradt volna le. Jóféle!

The Moment It Breaks (feat. Tania Zygar)Tania nevével is többször fogunk találkozni, és nem csak itt, a lemezen; mondhatjuk, hogy tyDi indította el a trance karrierjét, hisz már Arty-nak és a Space RockerZ-nek is szolgáltatta jellegzetes hangját. Ezúttal egy lassú balladában hallhatjuk őt, és mit ne mondjak, nagyon szépségesre sikeredett. Felgyorsítva akár még sláger is lehet.

Sex, Lies & Still Oblivious – Újabb instrumentális darab, ezúttal viszont itt is elmarad a katarzis. Nem túlságosan izgalmas szám, egyedül a szokásos variálások dobják fel valamennyire, de dallamilag kihívásokkal küszködik.


Az "Acting Crazy" videóklipje


Acting Crazy (feat. Sarah Howells) – Az album megjelenése utáni első sláger, ami ugyanolyan zseniálisra sikerült, mint az előzőek. A titok nyitja: kell egy telitalálat refrén és egy kiváló énekesnő. Ráadásul Tom Fall már készített belőle egy ánuszrepesztő remixet, szóval nem is kérdés, hogy az év végén ott lesz-e a kedvencek között vagy sem.

Half of Everyhing – Nagyjából a lemez közepénél járunk, és tyDi úgy gondolta, hogy ezt jelzi is nekünk egy rövid, atmoszférikus átvezető darabbal, ami a tavaly megjelent Half Light című szám „horrorfilm”-változata. Érdekes döntés, nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem-e inkább az eredeti dalt kellett volna ide berakni…

Vanilla (feat. Tania Zygar) – Ugyanezt tudom elmondani erről a slágerről is. Az eredetiben nagyon szépen elkülönültek a sejtelmes és felemelő részek egymástól, így adva egyfajta pulzálást a dalnak. Most viszont egy breakbeat verzióval kell beérnünk, ami jó-jó, de valami hiányzik. Ugyanakkor elidegeníthetetlen tény, hogy maga a dal szintén briliáns, csak éppen kevésbé csillog ebben a formában.

Yes, That Did Just Happen – Figyelemfelkeltő cím, hatásvadász hangszerelés, ráadásul érdemi ének nélkül: mi lesz ebből? Keménykedés á la tyDi. Megasztáros fordulattal élve nekem nem igazán jött át, a feeling elveszett az effekt-kavalkádban.

Her Lullaby – Te jó ég, már megint egy átvezető dal? Igen, de nem is akármilyen. Ha valaki hallotta már tavaly tyDi mashup-ját, ami a Stoneface & Terminal-féle Moment és a B.O.B. Airplane-jét (a Paramore-os Hayley Williams gyönyörű énekével) házasította össze, akkor talán már maga az albumcím is beindította a fogaskerekeket (Shooting Stars… benne van utóbbi dalszövegében). Miért is jövök most ezzel? Mert bizony ennek a szösszenetnek a dallama kísérteties hasonlóságot mutat az Airplanes-ével. Mindezek vajon véletlenek? Akár igen, akár nem, engem kivételesen ezek most nem zavarnak, de az eset mindenféleképpen érdekes.


A "Why Do I Care?" videóklipje"


Why Do I Care? (feat. Tania Zygar) – Ismét egy kislemezről ismerős darab, és talán nem kell különösebben szájbarágnom, mennyire telitalálat lett ez is. Azt hiszem tyDi megtalálta azt az énekesnőt, akivel nyugodtan dolgozhatna élete végéig, minden egyes munkájuk siker lenne.

The Camera Doesn't Lie, But You Do – Újabb szokatlan számcím, ami egy andalító breakbeat dalt takar, szép dallammal, vonósokkal, gitárral, énekfoszlányokkal, de mindenféle meglepetés nélkül. Kellemes, jó, hogy itt van, nem pörgetjük át, de elsőre nem is hengerel le.

Long Nights On Fast Planes – A jó öreg triola ritmus ezen az albumon is tiszteletét teszi, ami nem rossz. Az viszont már igen, hogy úgy látszik a dallamok nem bírják őt, mert ők bizony elhagyták a hajót. Na jó, sarkítok, de tény, nem sok melódiával operál ez a dal. Kár, pedig ki lehetett volna hozni belőle valami ütőset, de ez nem történt meg.

Worlds Apart (feat. Audrey Gallagher)Audrey sem maradhatott le a lemezről, ha már a You Walk Away nem került fel rá. A papírforma beigazolódott: utálhatják sokan a hangjáért ezt a nőt, de amiben eddig énekelt, az arannyá vált, épp úgy, ahogy most is. Bár egy break-es beütésű nótában kapott főszerepet, érzésem szerint ebből kislemez lesz (klip már készült belőle). Legalábbis kár lenne ezt a dallamot kiaknázatlanul hagyni.

Never Go Back (feat. Brianna Holan) – Személyes kedvencem is beköszön az album végefelé. Szerény véleményem szerint ez a nóta annyira nagyon egyben van, hogy nálam akár még az Év Dala is lehet (no nem mintha ez számítana bárkinek is). Tipikus tyDi-s melódiák, fájdalmas refrén, kitűnő variálások, amik most nem tűnnek öncélúnak, épp ellenkezőleg, aládolgoznak a mondanivaló fájdalmasságának. Nagy kár, hogy a külvilág nem kapta fel a dalt, így érdemtelenül süllyedt el az idei forgatagban. Pedig azok a szintik, az az ének, ááá…! Nincs igazság a földön!

Criminal (feat. Protoculture & Meighan Nealon) – Nincs trance album kollaboráció nélkül, ezt tyDi is jól tudja. Épp ezért bratyizott össze a máltai Tenishia-val és most a dél-afrikai Nate "Click" Raubenheimer-rel, azaz a Protoculture-rel. Kár, hogy ebben a közös összefogásban tyDi veszett el, legalábbis elég nehéz felfedezni ebben a dalban őkelmét. Kicsit ki is lóg ez a szám a lemezről (pedig igen kellemes), lehet ezért került az utolsóelőtti helyre.


A "World's Apart" videóklipje


Ariana – Elérkeztünk a záráshoz, egy rendkívül gyönyörű és mély kidolgozottságú lassú dalhoz. Van itt kérem szépen zongora, akusztikus és elektromos gitár, vonósok, emelkedés, lenyugvás: igen, így kell egy outro-t összehozni. Bravó!

Ezt a bravót viszont a lemez egészére viszont egy picit visszafognám. Profi lemezt prezentált nekünk tyDi? Igen! Tartalmaz kitűnő dalokat a Shooting Stars? Igen! Minden ízében kitűnő? Nem éppen. Vannak apró hibái, botladozásai az albumnak, ugyanakkor a mérleg pozitív irányba billen. Kiforrottabb lett tyDi stílusa, nagyon jó slágereket ír, megérdemelten emelkedett fel a trancer-ek elit világába. Albumszinten csak a töltelékdaloktól kellett volna megszabadulni, és meghosszabbítani a maradékot, és akkor most nyugodt szívvel adnék magasabb pontszámot neki. Így viszont most azt lejjebb faragom, azzal a megjegyzéssel, hogy csak így tovább tyDi, figyelemreméltó dolgot hoztál össze, erősen ajánlott minden trance-esnek, de tudsz ennél jobbat is!


A "Never Go Back" videóklipje



Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!