Masírozás felsőfokon (Ákos - A Katona Imája - koncertbeszámoló)

Írta Conquistador & Pactolous Dátum 2011-05-15 13:26 Hozzászólás 0 Olvasta 2173 | Rovat: Kritika »

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Jó ideje pihent már Ákos koncertkritika rovatunk –ha van ilyen- hiszen majd egy éve tette vízre hajóját Szindbád és legénysége Szeged városában. Tegnap, május 14-én azonban már besorozottként hallgathattuk A Katona Imája lemezbemutató előadását Magyarország legnagyobb csarnokában, a Papp László Sportarénában. Lássuk, hogyan suhant el az a röpke 2, 2 és fél óra tizen-párezer ember társaságában. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom kiválóan és önfeledten.

A kezdési időpont hivatalosan 8 óra volt, de gyakorlott koncertlátogató tudja, hogy ez csak irányadó, kisebb-nagyobb késések (vagy nevezzük direkt hangulatfokozásnak) mindig előfordulnak. Most azonban erős aggodalomra adott okot, hogy 19:00-kor még egy ember sem léphetett be az aréna területére, gyanítom valami technikai probléma miatt. Félelmeim szerencsére nem különösebben igazolódtak be, hiszen kb. fél órás csúszással kialudtak a fények, és minden szem a színpad felé szegeződött. Igen, elkezdődött!



Tavalyhoz képest most jóval hosszabb intrót kaptunk a História park zenéjére (és a Katona Imájára - Pactolous) építve, remek háttérvetítéssel. Ákos is egyszer csak előtűnt a semmiből és kezdésképp megosztotta velünk katonájának imáját hol masírozva, hol szalutálva, hol szöveget rontva –annyi baj legyen-. Majd utána közvetlenül eldörrent a Monumentum és az Ideális Popsztár igencsak erős duója. Utóbbit kicsit sajnálom, hogy olyan korán hangzott el, de nagyot szólt az eredeti, nem "megasztáros" verzióban. Majd következett egy lazább, slágeresebb blokk: Alig Hitted/Indiántánc.. már kissé türelmetlenné is vált az ember, hogy na, mikor csapunk már bele abba a bizonyos lecsóba. Nos, bőven csapkodhattunk a későbbiekben.

Aztán egy újabb szám-párost kell kiemelnem: A Sámán Szól + Láss Bennem Mást. Az ősrégi, föld mélyéből előbányászott, és az Andante/40+ hangzás után kőkeményre gyúrt dal is telitalálat volt minden ancient rajongónak. Nézz Szembe Vele nagyon hangulatosan szólt, pedig előzetesen nem vártam sokat tőle, Utazó elvtárs pedig szintén váratlanul odapörkölt.



Ami ezután zúdult ránk arra nincsen szó, de a jobbik értelemben – hú, ez manapság, hogyan hangzik? A Főleg Régen című szerzeményre természetéből fakadóan kíváncsi az ember, miként fogja performálni ezt a művészúr, s bandája. Nem kellett csalódnunk az odamondó, reflektáló dalban: rögtönzött szintibojz koncert, megspékelve már-már hasselhoff- és fluormotívumokat felmutató háttérvideóval. Közönség reakció: hatalmas röhögések és tombolda. Remélem az ősbonanzásokhoz, akik kétkedve figyelik Ákos tevékenységet, nem jutnak el youtube-linkek, vagy előtte beveszik a szívgyógyszerük. Kéz a Tarkón szépen szólt, Tabula Rasa ütött; Ákos bácsi, mi is bírtuk a hajlításokat! Legnagyobb örömömre megtartották az Adj Hitet-et is á la Depeche Mode. Szindbád Dalára ismét hatalmasat zúztunk. Szerintem nem sokan gondoltuk anno, mikor először játszottuk le a maxit, hogy ilyen jó kis koncertnótává növi ki magát.

Majd megjelent – ismét a semmiből – a jó előre beharangozott sztárvendég is, az X-Faktorból leigazolt Janicsák Veca. Szemrevaló, „staféta átvételre alkalmas” hölgy, szép hanggal, de azért szkeptikusan vártam a közös duettet. Szegényen látszott, hogy mennyire zavarban van a közeg és Ákos meglehetős kedvessége miatt ("meglehetős kedvesség"... de finom megfogalmazás :) - Pactolous), de szépen megoldotta az Érintő melódiát, ami speciel a kedvenc lassú számom az új albumról. Azért sajnáltam, hogy ezt adták elő, egy Urániás változatban meghallgattam volna, csak a főhőstől.
Ezt követően a koncert olyan szegmensébe csöppentünk, ami szerintem ön- és közveszélyes volt, előre fel kellett volna erre hívni a figyelmet, hogy olyan mértékű ugrálás, fej- és hajrázás, éneklés, kiabálás fog bekövetkezni, ráadásul olyan hosszan, hogy talán még Aerobic Norbi is kiadna róla egy VHS-t. Úgy gondolom elég, ha lepötyögöm tracklistet: Tanulékony Szörnyeteg, Keresem az Utam (rock változat), Új Törvény, Szeress Így, Kihalt Minden, Majom a Ketrecben. Hú, még a leírásban is elfáradtam! Szörnyetegért óriási pacsi!



Végül slágerként Ölelj Meg Újra, zenekari bemutatással, és Az Utolsó Hangos Dal lezárásképp, ahol ugyan már kis túlzással levegőt nem kaptam, de azért meghúztuk rendesen. Búcsúzóul kicsit fájó és értetlen mondatok, Adjon Isten..., köszönjük szépen. Mi is köszönjük az ünnepi estét, továbbiakban kitartást, és várjuk a megújulást, s visszatérést!

Ui.: Még mindig utálom az állandóan fényképező/kamerázó embereket.

Pactolous másvéleménye:

Conquistador kolléga igen részletesen kivesézte a koncertet, egyet is értek mindenben vele, de egy kicsit hadd árnyaljam a képet. Szokatlanul drága volt a jegy, irtózatos nagy hype lengette körül a bulit, épp ezért nagyon nagy volt az elvárás a részemről. Én nem szoktam sűrűn negatív kritikával illetni Ákost, és nem szokásom a kákán is csomót keresni, de úgy voltam vele, hogy ha a nagykoncerten nem domborít valami hatalmasat, akkor igen mérges leszek.



Az elején félelmeim beigazolódni látszottak: úgy éreztem valami nincs rendben. Az intro hosszúkás volt, a hangosítás nem az igazi, a számok furán vannak összeválogatva… kicsit aggódtam. Aztán a középrész illetve a végjáték meggyőzött arról, hogy ezt bizony öreg hiba lett volna kihagyni. Iszonyat nagy tombolás volt a zúzdák alatt, még talán túl sok is volt a jóból. A kivetítőn vetített képek kifejezetten látványosak voltak, nem hiába kellett elfoglalnia az egész hátsó részt. A pirotechnika viszonylag szolid volt, Ákosék nem mentek át Rammsteinba és nem forgatták meg a Szakost sem forrón fortyogó üstben, de ez jó is volt így. Kicsit talán nagyobb volt a füstje, mint a lángja (ha már pirotechnika), de így is szemnek kellemes látványt nyújtott az egész koncert.

A tracklist-tel már több gondom van, kicsit úgy éreztem, hogy az ütős meglepetések mellé (A Sámán Szól, Tanulékony Szörnyeteg, Láss Bennem Mást) muszáj volt beválogatni rutinból eljátszható dalokat (Alig Hitted/Indiántánc, ugyanúgy, mint Az Utolsó Hangos Dal turnén, Ölelj Meg Újra, Minden Most Kezdődik El). Sajnálom, hogy kimaradt a Senki Nem tehet Mást, a koncerten annyira nem műűködőő Óda helyett igazán el tudtam volna képzelni. Szerencsére az agyon játszott slágerek elmaradtak, és azért az újból elővett dalok többségén is variáltak itt-ott. A Főleg Régen-t meghallgattam volna élőben, esetleg rock-osítva, de így is poén volt: a kő-Bonanzások biztos stroke-ot kaptak, de én inkább egy jót röhögtem. A Janicsák Vecával előadott Érintő ott és akkor annyira nem fogott meg, de biztos, hogy DVD-n már jól fog szólni. Viszont azt tényleg nem értem, hogy mi szükség volt arra, hogy orrba-szájba azt hirdessék, csak 2 dalt fognak eljátszani a tavalyi Szindbád-turné repertoájából, amikor ez közel sem volt így. Lehet, hogy ez csak kukacoskodás a részemről (sőt, biztos), de akkor szeretném, hogy azt az ígéretét se tartsba Ákos, hogy ezután hosszabb koncertszünet következik. Köszönöm!


Mindent összevetve - bár úgy tűnik, mintha nem élveztem volna - igen jó koncert volt, a regenerálódás még mindig tart, csak azt sajnálom, hogy a magas jegyárak miatt nem tudtam másokkal is megosztani ezt az élményt. Érdemes volt ott lenni, megélni, átélni, túlélni! Egy újabb felejthetetlen este, egy újabb mesélnivaló az unokáknak. Várjuk a koncert DVD-t, esetleg egy dedikálással egybekötve!


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!