Ébredj fel szépen kis Balázs! (Katy Perry - Teenage Dream)

Írta Pactolous Dátum 2011-02-24 21:32 Hozzászólás 0 Olvasta 1475 | Rovat: Kritika »

Katy Perry bemutatkozó korongja, ha nem is döngölt a földbe, kellemes emlékeket hagyott maga után, slágerek is kitermelődtek róla, dögös, laza, pop-rock egyveleg volt, néhol kifejezetten humoros szövegekkel. Épp ezért féltem a második albumtól. Valahogy úgy voltam vele, mint egy ÁNTSZ ellenőr az új svédasztalnál: vannak rajta finom falatok, de némelyik megfekszi az ember gyomrát, és két rosszullét között könnyes szemmel emlékszünk vissza a régebbi darabra... Hogy a szem a hasmenés vagy a nosztalgia miatt könnyeződik be, azt most hagyjuk.

Szóval itt van Péri Kati második dobása, a Teenage Dream, ami sokkal-sokkal populárisabb és divatosabb, mint a One of the Boys volt anno. A pop-rock-os hangzást kitúrták a minimál szintetizátorok, az RNB, az infantilis dallamok… és hát minden itt van tulajdonképpen ami manapság trendi és menő (MTV és VIVA színvonal). Ugye érződik, hogy nem örülök ennek? Úgy látszik, ahogy a lemez címe is sugallja, ezúttal a tiniknek akartak megfelelni, ami érthető is, a zene = ipar, pénzt is kell keresni… de ettől én még nem leszek boldogabb. Lássuk inkább, hogy sikerültek a nóták!


Teenage Dream – Slágeres, infantilis, naív. Ha ignoráljuk a gyermeteg dalszöveget – amit miért is ne tennénk, hisz a külföldi zenék nagy százalékát úgysem érti a magyar ember -, akkor egy korrekt és kellemes kezdéssel van dolgunk. Hallgatható, szerethető, becsüljük meg, lesz ennél sokkal rosszabb is.

Last Friday Night (T.G.I.F.) – Thank God It’s Friday! – azaz Hála Istennek péntek van (nekünk is van ilyen rövidítésünk: I.H.B.)! Ha pedig péntek, akkor buli, party, buláj, összröff, ivászat, stb! Emlékszünk még a Nickelback Dark Horse című albumára? Ott két dalt is szenteltek ennek az életérzésnek, és most Katy is dalba foglalta ezt. Az alkohol, mint téma, azért is hálás, mert teret ad a hülyülésnek, a vicces fogalmazásnak. Ezt a nóta gond nélkül hozza, nekem egyedül ezzel a műanyag popos hangzással van problémám. Nem vérben és belekben gázoló metál körítést szeretnék, csak olyat, ami egy picit jobban szól, több gitár szerintem nem ártott volna. Sebaj, élőben biztos más (koncertalbum? Hmm?).

California Gurls (feat. Snoop Dogg) – Boldogság, napsugár, Kalifornia! Már csak egy jéghideg sör kéne a kezembe, és el is hiszem, hogy nyár van. Jó, kicsit túloztam, de amennyire nem tetszett először ez a dal (és akkor még finom voltam), annyira nem érdekel már, hogy mennyire másabb, mint a One of the Boys album dalai. Tipikus nyári sláger, dallamos, vidám, és bár nem örülök neki túlzottan, hogy ebbe az irányba mozdult el a jenki pop-rocktól, azért nem rossz. Igaz, Snoop Dogg-ot még így is kihagyhatták volna.


A "Californiia Gurlz" videóklipje

Firework – Itt van a másik sláger, ami klasszisokkal jobb, mint az elcsépelten, és felesleges menőzésből elírt című California Gurls. Nagyon szép dallammal és szöveggel dolgozik a dal, aminek klipjét itt forgatták, Magyarországon, magyar szereplőkkel (biztos emlékeztek arra a pályázatra, aminek keretében felcsigázták a haza tiniállományát). A már-már majdnem house-os hangszereléssel ellátott szám az első az albumon, ami méltó arra, hogy a Katy Perry emlékmű részévé váljon.

Peacock – Utánanéztem, hogy a peacock mit is jelent, de mivel a jelentés nem túlságosan kapcsolódik a tartalomhoz (páva), és a cock szórész feltűnően sokat ismétlődik (férfi nemiszerv), nos… szerintem mindenki kitalálja miről is van szó. Mindehhez jön a borzalmas hangszerelés; tényleg, egyszerűen iszonyatos. Fél óra alatt komolyabbat dobnak itthon össze a hobbizenészek. Valahogy az egész nem jön át, a Rammstein Pussy-járól lesütött, hogy poén, ez inkább egy rossz vicc. Sikeresen lecsapták a Firework okozta örömömet…

Circle the Drain – Sebaj, gyorsan felejtsük is el, hisz az album legjobb dala következik. Valahogy ilyennek kellene lennie az összesnek, ez az a stílus, ami jól áll Katy-nek. Laza rock, némi elektronika, találó dalszöveg, kényes témáról (drogok, függőség) : csak hát ugye ez nem eladható manapság. Nagyon nagy kár, pedig ez az, amit mindenkinek hallania kellene! De hogy ne csak dicsérjem, kicsit tán sok az ének-variálás, itt-ott túl van hangszerelve. Ezek viszont nem vonnak le sokat abból, hogy a dal egy mestermű!

Ízelítő a "Circle the Drain" dalból

„You fall asleep during foreplay,
'Cause the pills you take, are more your forte.
I'm not sticking around to watch you go down.
Wanna be your lover, not your f-cking mother.
Can't be your saviour, I don't have the power.
I'm not gonna stay and watch you circle the drain”

The One That Got Away – A sötétségből vissza a tini álomhoz (így jobban belegondolva, hogy hagyták rajta az előző számot a korongon?), ismét a fiataloknak szóló szerelmes ballada, ami érdekes módon nem megy át lassúzásba, a négy negyedes döngetés végig marad. Sajnos épp ettől válik megint gyerekessé az egész.

E.T. – Ismét jobban tesszük, ha a dalszöveget be sem engedjük fejünkbe, mert még a végén elkap minket a röhögőgörcs (sajnos nem a jó értelemben). Ha ez megvan, akkor egy manapság divatos stílusú elektro-pop dalt kapunk, ami minden ellenkezésem ellenére is fülbemászó. Kár, hogy Katy az előadója, de még mindig jobb, mint a Peacock nevezetű förtelem.

Who Am I Living For? – Az ilyen dalokat szoktam „érdekes töltelékeknek” hívni. A hangvétel végre picit komolyabb, csak az a fránya hangzás ismét nem az igazi. A vontatott RNB-s kattogás miatt üresnek hat a dal, nincs ami kitöltené, felemelné, monumentálissá tenné. Így jóformán semmire sem figyel fel az ember, pedig lenne mire. A többiek fényében azért még így is a jobbak közé sorolom.

Pearl – Ahogy a címe is mutatja, valóban egy gyöngyszemmel gazdagodtunk Itt valahogy minden összeáll, lehetne azért kötözködni, de már nincs szívem. Meg kell becsülni ezeket a számokat, mert ezek mentik meg az albumot. Szép, lassabb ritmusú, erőt adó nóta.

Hummingbird Heartbeat – Íme egy hibrid dal. A hangzás újra rock-osabb, előtérbe kerültek a gitárok, az élő hatású dob, a 80-as évekből megmaradt szintik, de a mondanivaló és a dallamvilág ismét a tinédzsereket célozza meg. Megint csak azt tudom mondani, hogy ne foglalkozzunk a rózsaszín mázba mártott szövegekkel, és akkor garantált a kellemes élmény.

Not Like the Movies – Szerencsére zárószámként sikerült egy gyönyörű dalt kiválasztani, ami most tényleg lassan indul, egy szál zongorával. A középrészig szépen felépítkezik, majd a végére megint lenyugszik: igen, ez az, amire azt mondom, hogy dalszerzés. A hangszereléssel tehát most nincsenek gondok, mi a helyzet a szöveggel? Kellemesre sikerült az is, meggyőződésem, hogy egy prüttyögő, slágeres hangzással csak elrontották volna De nem így lett, minden elemében egy kifogástalan dal lett, és még szépen le is zárta ezt a furcsa lemezt.

A "Firework" Magyarországon forgatott klipje

Ha most visszanézem a dalokat, és simán csak statisztikailag akarom megállapítani, hogy milyen ez a korong, akkor azt kellene leírnom, hogy kifejezetten jóra sikeredett. Ha viszont az előző, debütalbumhoz hasonlítom, akkor csalódott vagyok, mert a laza, dögös, fiatalos, poénos dalszövegű pop-os rock-tól Katy elmozdult a divatos, egyszerűcske, rágógumi pop felé. Akadnak szép számok, jó dalok, sőt, még olyanok is, amik után még én is megnyalom mind a tíz ujjam, de összességében nem vagyok elégedett. Nagyon kíváncsi leszek a harmadik dobásra, hogy mivel rukkol elő Katy Perry és csapata, mert ha ilyen ütemben hódolnak be a trendnek, akkor a következő lemezről már nem tőlem fogtok hallani.



Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!