Menekülés a szerelembe

Írta Papa Dátum 2011-01-17 10:04 Hozzászólás 3 Olvasta 1982 | Rovat: Irodalom »


Richard Moran alig múlt tízhárom éves, amikor a szülei kapcsolata teljesen tönkrement. A család széthullott, és valamiért mindig a gyereken csattant az ostor. A mindennapos, ordítozásokba torkolló viták már önmagukban is megterhelik egy gyerek elméjét, de ha a szülei egymáson nem tudták kitölteni a mérget, akkor mindig őt büntették, valamilyen mondvacsinált okból. A borzalmas mindennapokat csak egyetlen, elvakítóan ragyogó fénysugár tudta áttörni. Ő volt Rebeca.

A lány mindig ott volt, hogy Richard a vállán sírhassa el bánatát, ahogy a fiú is mindig ott volt, hogy nyugtatóan karjaiba ölelje, ha Rebeca-t érte volna valami baj. Egy mély, lelki kapocs jött létre közöttük. Ahogy teltek a hetek, a hónapok, már szavak nélkül is értették egymást. Amikor egymás karjaiban voltak, megszűnt körülöttük a világ. Nem létezett más, csak ők és a pillanat. Olyankor a világ dolgai, a fájdalommal teli mindennapok, olyan távoliaknak tűntek. Nem ment jól a soruk, de együtt mindent átvészeltek.

Richard szülei a fiú tizenötödik születésnapja előtt egy héttel váltak el. A pereskedés három elképesztően rossz hónapig tartott. A bíróság az ifjú embert végül az apjának ítélte, a házukkal együtt. Richard anyjának mennie kellett. Mint kiderült ez nem érintette olyan rosszul a nőt, mint azt volt férje várta volna, ugyanis már régen szeretőt tartott, aki minden további nélkül befogadta. A megpróbáltatások közepette azonban valami sokkal rosszabb is történt.

Az ítélet kimondása után egy héttel, Rebeca elzokogta a fiúnak, hogy külföldre kell költöznie. A tudat, hogy talán évekig nem látják egymást, majdnem az őrületbe kergette Richard-ot. Nem volt mit tenni. Megfordult a fejükben, hogy elszöknek, hogy valahol új, közös életet kezdenek, de mélyen belül mindketten tudták, ez lehetetlen. Érzelmes búcsút vettek, s megígérték egymásnak, hogy amint lehet újra találkoznak.

Richard úgy gondolta, hogy a nagy távolság majd elnyomja az érzéseit, s az is gyakran megfordult elméjében, hogy a lány majd talál valaki mást, és lassan megfeledkezik róla. Azonban Rebeca rendszeresen írt. Majdnem minden héten küldtek egymásnak levelet, néha akár egyszerre is, mert egyikük sem tudott várni a másik válaszára. Természetesen közel sem volt ugyanolyan, mint azelőtt, de a kapcsolatuk korántsem változott barátsággá. Richard barátai jó ideig nem nézték jó szemmel, hogy a fiú így beletemetkezik egy ilyen lehetetlen dologba, de idővel a többség belátta, hogy nem tehetnek semmit.

Fájdalmasan lassan vánszorogtak az évek, de amikor Richard a huszadik évét taposta, végre megjött az a levél, amire mindennél jobban vágyott. Rebeca eljön hozzá. Meglátogatja... nem, visszatér hozzá... hazatér hozzá. Szíve egy egész héten át úgy dobogott, mintha még sosem pumpált volna vért az ereibe, s aludni is csak elvétve tudott pár órácskát. El sem hitte, hogy mindez tényleg megtörténik, és nem csak egy gyönyörű, de kegyetlen álom tartja rabságban.

Rebeca gépe landolt. Igen, tényleg ezt mondták be a hangosbeszélőn. Richard idegesen toporzékolt, észre sem vette, ahogy néhány embert fellökött. Egyre csak azt leste, mikor érkezik vissza életének legfontosabb szereplője. Amikor végre megjelent a mára már ifjú hölggyé cseperedett lány, Richard lába földbegyökerezett. Küldtek egymásnak képeket, de a valóságot semmilyen kép sem tudta volna visszaadni. Rebeca egy angyal ragyogásával közeledett felé.

Meglátták egymást. A világ megállt. A szívük együtt kezdett dobogni, ugyanarra az ismerős, de már rég nem hallott ütemre. Könnyek szöktek a szemükbe és egymás karjaiba ugrottak. Hosszú csókban forrtak össze, szorosan egymáshoz simulva. A hosszú évek mind egy pillanat alatt eltűntek. Újra együtt voltak, mintha sosem váltak volna el. Richard alig merte elhinni, hogy öt év elteltével végre ismét így tarthatja a karjaiban a húgát.




Hozzászólás
Papa Papa
2011-01-18 15:24
Oldboy? Kétlem, mert csak sejteni tudom, hogy egy filmre utalsz. Viszont az tény, hogy volt hozzá inspirációm, nem csak úgy jött a semmiből.
Tündi Tündi
2011-01-17 22:26
Mi ez, Oldboy? :D
PetiX PetiX
2011-01-17 14:10
A szokásos Papa féle remek csattanó. d(^ ^ ,)
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!