Mindent a legitim utódlásért – avagy a herceg, a törpe, a bolond és az elf vámpír egy hercegnőt keres 4. rész

Írta Papa Dátum 2010-12-13 10:07 Hozzászólás 1 Olvasta 7026 | Rovat: Fun »



- Ezt most miért kellett?
- Ki akartad szívni a véremet.
- De én mindig ezt csinálom, ilyen a természetem.
- Ettől még nem kell hagynom, hogy megölj.
- Olyan undok vagy!
- Jól van, bocsáss meg, ígérem, ha legközelebb megtámadsz, nem ütök ekkorát. Na hagyd abba a sírást és mond meg ki vagy.
- Én… én… én egy vámpír vagyok, az éjszaka szülötte.
- Ahha. Neved nincs? Mert az, hogy „én egy vámpír vagyok, az éjszaka szülötte”, egy kicsit hosszú.
- Ekaleghae Y'echtai.
- Achasia Quimos Awyd-ran Awath'h Agari, Achalasia hercege, a királyi trón egyetlen örököse. – motoszkálást hallottam a közeli bokrokban. – Ha pedig ennek a zajnak a forrása nem egy mókus, akkor bemutatom Arward Lasaye-t, a társamat.
- Jó estét! – bújt elő Arward, majd tett a tűzre, s látszólag egyáltalán nem érdekelte, hogy most egyel több élőlény van a tűznél, mint amikor elment.
- Társak? Akkor ti… hogy is mondják? Schil követői vagytok? – kérdezte Ekaleghae.
- Anyád! – válaszoltam és egy kisebb rúgással adtam nyomatékot mondandómnak.

Így ismerkedtünk hát meg Ekaleghae Y'echtai úrral, az egyetlen elf vámpírral. Ő igen büszke volt erre a titulusára. Az estét beszélgetéssel és füleléssel töltöttük, s ahhoz képest, hogy Ekaleghae magát az éjszaka szülöttjének tartotta, bizony ugyanúgy megrettent, mint mi, amikor zajokat hallottunk. Biztos a vámpírok is tartanak a mókusoktól. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de ha most olvassa e sorokat egy-egy vámpír, akkor azt ajánlom, hogy mindenképpen legyenek óvatosak. Jobb félni, mint odúba tuszkolt darabokban végezni.

Másnap reggel útnak indultunk. Vagyis készültünk rá. Az elf vámpír magatartásából arra következtettem, hogy nem igazán akaródzik neki elválnia tőlünk. Valószínűleg azért, mert vámpírként nappal jobban félt a világtól, mint éjszaka. Mindenesetre, látván, hogy ő nem fog megkérni minket semmire, előhozakodtam a témával.

- Velünk tart egy darabon, Ekaleghae Y'echtai?
- Hát, nem is tudom. Hogy egy olyan vámpír, mint én, holmi halandókkal utazzon…
- Rendben, akkor viszlát!
- Várjatok! Azt hiszem épp én is arra megyek, amerre ti.
- Merre is megyünk mi, drága Lasaye barátom?
- Még nem tudom, uraság! – mondta Arward, a kelleténél kicsit több lelkesedéssel.
- Ezek szerint Ekaleghae úr is „mégnemtudom”-ba megy?
- Azt hiszem… igen. Épp oda indultam. Van ott egy rokonom.
- Értem. Ebben az esetben jöjjön velünk. Lova van?
- Háh! Nincs szükségem holmi hátasokra! Bármilyen állattá át tudok változni!
- Ahha. Például lóvá?
- Áh, az egy alantas állat, azzá nem változom.
- Akkor farkassá.
- Ahhoz ismernem kellene a falka hívását.
- Rendben. Valamilyen madár?
- A tollak növesztése még nem megy.
- Denevér?
- Nem változom más vérszívókká!
- Mókus?
- Hol?
- Jól van, látom ez a beszélgetés is a végéhez közeledik, mint a józan eszem. Egy utolsó kérdés: nem fogja zavarni a napfény?
- Ugyan, holmi napfény nem árthat egy olyan erős vámpírnak, mint én!

Ráhagytam a dolgot. Hiszen én teljesen laikus vagyok, ha vámpírokról van szó, szóval akár igaz is lehet, amit mond. A lényeg, hogy nem égett porrá, mikor kiértünk az erdőből. Miatta azonban jelentősen lelassultunk, mert utazásunk során egyetlen olyan állatot sem találtunk, ami elég jó lett volna ahhoz, hogy ő felvegye az alakját. Így történt hát, hogy egy bolondon kívül még egy elf vámpír is nyomomba szegődött.


[1] [2] (2/2)


Hozzászólás
PetiX PetiX
2010-12-13 17:22
Höjj! :D
"megkerültük a tíz méter magas Sesald hegyet (kétszer is)" lőő,l
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!