Bánatos szerelemvers – szerelmes bánatvers

Írta Natasa Blain Dátum 2010-11-24 20:32 Hozzászólás 0 Olvasta 1398 | Rovat: Irodalom »
Cimkék: vers,szerelem,bánat

Ennyi maradt utánad: néhány poros fénykép,
S egy leromolt énkép.
És a szerelem, mint gyűlölet most így szép.

Pár napja még a fellegekbe’ lovagoltam,
S kettőnkről mindenféle jót gondoltam.
Aztán jöttél TE, s mit szívem titkon remélt, a szerelem,
De te ezt szépen elintézted: NEM!

Az agyam most pörög, s lelkileg kivagyok.
Egy ily’ csalódás után az élettől mit akarhatok?
Bármerre is fordulok, csak téged látlak,
De ezek sajnos csak a csalóka árnyak.

Mit kívánjak én, földi halandó?
Hogy szerelmem legyen maradandó?
Vagy tán lépjek tovább és váltsak?
ÉS mondjam azt, hogy „szeretlek” másnak?

Kinek hazudjak? Magamnak vagy, aki azt hiszi, hogy szeretem,
Miközben lelkem mélyén tudom, hogy AZ nem igaz szerelem?

Így látom a jelent: Megrágtál s kiköptél,
S ezalatt élcesen nevettél.
Nem láttad azt, hogy én más vagyok.
Az, akinek nem kellenek a szerelmi áhítatok.


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!