A trENSZ Bizottság újabb ülése (Második rész)

Ez milyen visszatérés kérem szépen? (Max Graham – Radio)

A nemzetközi találka most egy kanadai képviselővel bővül, az illető pedig Max Graham. Vele kicsit bajban vagyok, ugyanis régebbről csak egy-két számát ismerem, olyan irtózatosan nagyon egyik sem rendített meg – pedig az úriember neve jelent valamit a trance berkeiben -, viszont idén letett két olyan slágert a DJ pultokra, hogy még a púpos is kihúzta magát. Ez a Sun in the Winter és a Nothing Else Matters, ez utóbbinak már bérelt helye van az évvégi top 10-es listámban. Épp ezért kíváncsi voltam, milyen albummal rukkol elő Max, ha már 2008 óta nem nagyon aktívkodott.

Sajnos a lemez még azt a kis várakozásomat is alulmúlta, ami bennem toporgott. Először is az a probléma, hogy a fentebb említett két bitangos nótán kívül nincs semmi más, ami megfogná az embert, legjobb esetben is kellemes háttérzenét kapunk. Másodszor pedig az album borzalmasan helyezi el a számokat. Az elejére kerültek a gyengébbek, középre az erősek, és a vége pedig merő dögunalom a sok chillout és nyugis zene miatt.

Igazságtalan lennék azonban ha nem emelném ki a kellemes meglepetéseket. Az albumkezdő Gone Before It Starts egészen jóféle, alternatív beütésű dal, ahogy a Ceviche is szellemes a trance előadótól ritkán hallott furulya miatt, épp ezért van egy kis world music jellege. Akárcsak anno Shah albumánál, itt is tanúi lehetünk annak, hogy az egyik dal már ismerős valahonnan. A Markus Schulz albumon Goodbye-ként elnevezett dal, itt lenyugodott változatban Why This is Goodbye címmel került fel, Markus neve nélkül. Ez így, ebben a formában kicsit fura és akkor még finom voltam, de a dal értékéből nem von le semmit. Utolsóként még az I Know You’re Gone új, Whelan & DiScala által újraértelmezett változata is helyet kapott, ami kifejezetten jóra sikeredett.

Azt hiszem érződik, hogy egyáltalán nem vagyok megelégedve a Radio-val. Érzésem szerint Max összehozott két istenes számot, de olyat, amitől mindenki helyben hátast dob, aztán valaki(k) kierőszakolt(ak) belőle egy színtelen, szagtalan, íztelen, jellemtelen albumot. Izzadságszagot érzek a levegőben, és bár lehet, hogy tévedek, lehet, hogy ez az igazi Max Graham, és tényleg visszatért, nekem nem tetszik. Köszönjük a slágereket!