A trENSZ Bizottság újabb ülése (Második rész)
Pactolous
2010-08-03 17:13 
0
13179
| Rovat: Lange, a langelme (Lange – Harmonic Motion) Sokáig úgy gondoltam, hogy az angolok nem tudnak igazán jó zenéket alkotni. Korrekt iparosmunkát igen, de valóban, velőig, lélekig hatolót nem. Nos, ez egy orbitális marhaság volt a részemről, hisz szerintem bármelyikünk fel tudna sorolni legalább két tucat igazán jó angol zenekart, zenészt. Még a trance műfajból is, itt van példának okért Stuart James Langelaan, azaz Lange.  Lange 1998 óta tevékenykedik a trance világában, és… talán nem is kell folytatnom. Nagy karrier, hatalmas slágerek, remixek, bla-bla-bla… Szóval Lange nagyon ismert fickó, az új albuma számomra mégis nagy meglepetésként hatott. Egyrészt nem vártam, vagyis nem hallottam róla, hogy kiad egy újabb szerzői anyagot, másrészt pedig nem sejtettem, hogy ilyen jót. De haladjunk sorjában! Harmonic Motion – Hogy mennyit fordult a világ, az ez a dal rendkívüli módon prezentálja. Ha az emberek meghallják a trance szót, nem egy ilyen stílusú dal jut eszükbe. Mégis, nem is kerülhetett volna jobb helyre, mint a lemez elejére. Egyből megragadja a figyelmet szokatlan, mégis hatásos hangzásával; nem slágeres, de megjegyezzük hihetetlen masszív és erős basszusa miatt. Szokatlan, de tökéletes kezdés! High Noon – Még mindig inkább a karcosabb, elektronikusabb vonallal van dolgunk, de a harmóniák szerencsére nem vesztek el. Először azt hittem a Songless folytatásával lesz dolgunk, de nem így lett: második dalként is egy kissé elvontabb dalt kaptunk, ami teljesen fülbemászó, de azért már várja az ember, hogy egy énekes is megszólaljon. Live Forever (feat. Emma Hewitt) – Nem is kell sokat várni, hogy az albumbeharangozó sláger megérkezzék. Az énekesnő tökéletes választás, Emma kvalitásait már mások is felhasználták. Ez persze semmit sem érne ha a dal nem lenne fülbemászó, de Lange nem adta meg senkinek sem az esélyt, hogy panaszkodjon. Minden ízében szinte tökéletes… hogy miért csak szinte? Sajnos én a Mat Zo remix miatt elfogult vagyok. How Long – Ez az instrumentális, szimfonikus darabokra emlékeztető alkotás lehetne a referenciadarab minden olyan vita során, amikor arról vitáznak egyesek, hogy az elektronikus zene nem is igazi zene, és hogy a DJ-k, producerek nem is értenek a hangjegyekhez. Hölgyeim és Uraim! Tessék ezt meghallgatni, és rá lehet jönni, hogy egyesek nem hiába futnak be fényes karriert. Gyönyörű, monumentális és szívbe markoló! All Around Me (feat. Betsy Larkin) – A következő nagy sikervárományos, és egyben az én egyik kedvencem az albumról. Betsy-t amúgyis már nagyon bírom Ferry Corsten Made of Love-ja óta, és itt sem okozott csalódást. Annyira klappol minden, hogy az már hihetetlen, a refrén egyenesen leszakítja a képeket a falról! Be is ágyazok róla egy ízelítőt, mert én itt írhatnék még istenítő jelzőket, de akkor senki sem jutna írásom végére, mert csukott szemmel, nagyokat horkolva elég nehéz olvasni. Wie Komme Ich Am Besten Zum Bannhof Bitte – Igen hosszú, és furcsa című dal, bár biztos érteném, ha tudnék németül (megfejtést esetleg valaki? Hmm? Na?). Mindenesetre amilyen a cím, olyan a szám: kicsit monoton, kicsit elvont, az az igazi töltelékdal, amiben általában a szerző nagy örömét leli, de a hallgató annyira nem. Mindenesetre a ritmusa és a basszusa egész pergős, szóval elmegy. Let It All Out (feat. Sarah Howells) – Akárcsak a First State albumról, innen sem maradhatott le a tavalyi év egyik nagy buliszáma, milyen érdekes, hogy mindkettőben Sarah Howells énekel… Ez a dal egy vérbeli pattogós, klubokba való nóta, aminek címét hangosan lehet kiabálni. Hatalmas nóta, itt volt a helye, bár kicsit örültem volna ha kis módosítás bekerült volna, mondjuk azon a gitáron hangosíthattak volna, mint a Ronski Speed remixben. Ízelítő az "All Around Me" című dalból
Angel (feat. Hall of Mirrors) – Az obligát breakbeat dalról sem feledkezett meg Lange, ebben a számban például az ének, a vonósok és a trip-hop ütem viszik a pálmát. Kellemes hallgatnivaló, amibe egy picit több basszust belekeverhettek volna, de így is megteszi. Fireworks (feat. Sarah Howells) – Kifejezetten rikta, hogy egy trance előadó triola ritmussal áldja meg egyik dalát, de mostanában ez a tendencia is elkezdett növekedni, ha még csak egy kiállás erejéig is. Lange azonban az egész számot ezzel a ritmussal oldotta meg, amitől így egy nagyon komisz hangzást sikerült elérnie, természetesen ehhez kellett Sarah hangja is. Kár, hogy rövid, szerintem még többet is ki lehetett volna hozni belőle. Sci-Fi Hero – Kis csöndesség ismét, de ne unplugged számot várjunk, csak az énekesek tűntek el egy kis időre. Ez a dal az utolsó olyan, amiben senki sem énekel, de szerencsére kapott egy erős, nem bonyolult szintiszólamot. Az utolsó hajrá előtt kellett egy ilyen is. Strong Believer (feat. Alexander Klaus) – A Live Forever utáni sláger, amit szintén nem érhet sok fanyalgás. Lange tudja, hogyan kell idegösszeroppantó refréneket írni, és ide is rakott egyet. Ez a szám hasonló kaliberű, mint a All Around Me, már az első hallgatással magával ragad, és nem is ereszt. A kiállás során előjövő kattogós, szaggatott szintiszekvencia pedig nem is kerülhetett volna más dalba. Egy hasfájásom van csak, mégpedig az, hogy nekem kevés a refrén, többször is meg lehetett volna ismételni. Soha nagyobb bajom ne legyen egy dallal… Clouds Across the Sun (feat. Sarah Ozelle) – Majdnem-zárásként egy kellemes, nem túlságosan erős, de szép dalt kapunk, ami valahogy megint Solarstone-os hangulatot hozott elő belőlem. Markus után ez már a második, mi folyik itt kérem szépen? Mindenesetre inkább legyen ez egy dicséret… All Around Me – Egyszer régen még egy Depeche Mode albumkritikánál olvastam, hogy olyan lemezek végére tesznek általában a nagy slágerből (vagy annak szánt) rövidített, reprise változatot, amelyeknél nem bíznak a szerzők a sikerben. Ha itt is erről van szó, akkor Lange-nek nem lehetett nagy önbizalma. Mindenesetre én örültem annak, hogy még egyszer meghallgathattam, nyugodtabb verzióban az All Around Me-t. Ízelítő a "Strong Believer" című dalból
Le vagyok taglózva. Nem vártam ezt az albumot, azt meg végképp nem, hogy ennyire jó lesz. Lehet, hogy a meglepetés ereje emeli fel a Harmonic Motion-t a fellegekbe, és ezért is nem húzzák le az elvárások, de a tény az tény: Lange nagyot alkotott. Az egyik kedvenc korongom 2010-ből már meg is van, ha a trance műfajról van szó, erősen ajánlott a meghallgatása!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!