A trENSZ Bizottság újabb ülése (Második rész)

Ez a második állapot, nem az első (First State – Changing Lanes)

Térjünk vissza a trance őshazájába, Hollandiába! A First State nevű formáció 2007-ben robbantott nagyot, akkor még duó formájában. 2009 óta a név már csak egy embert takar, Sander van der Waal-t (Sander Van Dien), Ralph Barendse (azaz Ralphie B.) kilépett a csapatból. Ez kicsit rá is nyomta a bélyegét a First State hangzásra: ha egymás után hallgatjuk meg a mostani FS dalokat, illetve remixeket, akár még egysíkúnak is tűnhetnek. Pont emiatt is féltem egy picit az albumtól, hisz a 2007-es Time Frame nem egy darab kávéfőző, agyon ríkató zenét tartalmazott.

Szerencsére annyira nem súlyos a helyzet; bár hiányzik Ralphie B. a formációból, így is akadnak ütős nóták, mint például a kezdőszám My Sanctuary, ami nem véletlenül lett a Richard Durand által átvett In Search of Sunrise 8 kezdődarabja. Iszonyat hangulatos zongorával operál, és a dallam is magával ragadó. Szintén kellemes a korábbról már ismert Cape Point is, főképp a retróra vett hangszerelés miatt. A tavalyi nagy sláger, a Brave is felkerült a korongra, de hát bűn is lett volna kihagyni.

Ott vannak aztán még a nagy reménységek, amikből még kisülhetnek kiváló dolgok. Elliot Johns – aki az első First State albumon is énekelt – ismét kölcsönözte a hangját a lemeznek, rögtön két dalban is. A Sorrounds Me kifejezetten tetszetős, bár kissé fáradtan énekel benne Elliot. A másikkal viszont nem vagyok kibékülve, a Breathe On Me ugyanis túlságosan hasonlít a Way Out West Mindcircus című számára (de említhetném Markus Schulz Cause You Know-ját, vagy Jonas Steur Cold Winds-ét is, ez utóbbiból ráadásul First State remix is készült). Az általam eddig nem ismert Relyk viszont jó belépőt nyújtott a Cross the Line című számban, ahogy a Sarah Howells-féle Reverie is kiváló darab.


A végére jöjjön még egy kis csipkelődés: a lemez tényleg néhol képes az egysíkúság sűrű mocsarába átcsapni, főleg a lemez közepe felé, amikor a legtöbb dal hasonló szeletelésre épül, mint amit a Myon & Shane 54 számoknál/remixeknél is megszokhattunk. Kicsit úgy éreztem, hogy Sander nagyon beleszeretett a zongora hangjaiba is, mert azok is sűrűn felcsendülnek, ráadásul ugyanazzal az effekttel rápakolva.

Ennyi lett volna: mindent összevetve azért tetszik az anyag. Slágeres, korrektül, igényesen hangszerelt, hangulatos, bár imitt-amott nem túl izgalmas. Ugyanakkor potenciál van a lemezben, szóval egy Remixed változatig még be is érhet, sőt, kíváncsian várom mik lesznek a következő single-k. Addig is minden trancer-nek ajánlom meghallgatásra!