4K 2.

Ez már ijesztő! (Tiësto – Kaleidoscope)

Azt hiszem az idei év egyik legfontosabb albumához érkeztünk el. Gondolom senkinek sem kell elmagyaráznom ki is ez az úriember, valaha a legnagyobb trance előadók között szerepelt. Soroljak pár címet? Urban Train, Traffic, Lethal Industry, In My Memory, Love Comes Again, Flight 643, Just Be… stb. Egy gyönyörű karrier, egy szép életpálya, de vajon hol tart most? Ez egy bonyolult kérdés.

Tiësto érdemeit hosszasan lehetne sorolni, de ezt most engedelmetekkel hanyagolnám. Azt viszont elmondom, hogy nekem az örök favorit tőle a 2004-es Just Be album (a 2007-es Elements of Life már nem jött annyira be). Sokan – köztük én is – egy igazi, hamisítatlan, Tiësto-féle trance albumot vártak, de az utóbbi évek remix termései más vonalat vázoltak fel. Emberünk olyan előadók slágereihez nyúlt, ami nehezen, vagy sehogy sem szól jól az ő stílusában (Nelly Furtado, Tarkan, Kanye West). Csak reménykedtünk, hogy észhez kap. De nem így lett (nem hiába nem jelent meg idén In Search of Sunrise mixlemez sem).

Hozzátenném, hogy egy ilyen nagy kvalitású embernél elkerülhetetlen a megújulás, sőt, egyenesen kötelező. A különböző stílusokba való belekóstolgatást is elnézem, és laikusként nézve a Kaleidoscope album egész jól ellavírozgat. De ahhoz képest amit elvártam ez a lemez csalódás, és a baj az, hogy Tiësto most ezt élvezi. Elvesztett egy rajongói bázist, de talán nyer egy sokkal kommerszebb ízlésű és nagyobb tömeget? Vagy az igazi fanok szeretettel fogadják ezt az új korongot is, mert tisztelik annyira Tiësto-t, hogy megértik, ez kellett, de nagyon? Komolyan nem tudom mit gondoljak, de menjünk végig a dalokon és majd meglátjuk.

Kaleidoscope (feat. Jónsi) – Rögtön a címadó tétellel kezd Tiësto, ami bár nem egy Forever Today, de mindenképpen szép, kellemes, jól építkező dal. A hosszú bevezetés után beindul a nóta és azért valami visszaköszön a régi hangulatból.

Escape Me (Feat. C.C. Sheffield) – Ha valaki nekem egy évvel ezelőtt azt mondja, hogy ez egy Tiësto dal, kiröhögöm. Pedig tessék! Önmgaában egy korrekt electro house/dance hibrid, ami még dúdolható is, de ezt miért egy ilyen zeneszerzőtől kell hallanom? Innen is látszik, hogy Tiësto a toplisták csúcsára akar felmászni, nem volt neki elég a trance közösség szeretete. Valahol ez érthető is, hisz mindenki sikerre vágyik, de ez azért már durva. Tegyük össze Tiësto régebbi slágereit és ezt a dalt, akkor megértitek miről beszélek.

You Are My Diamond (Feat. Kianna) – Valahogy úgy éreztem az album hallgatása során, hogy mindegyik énekes szám kétségbeesetten próbál dance sláger lenni. Ez nem túl jó. Ugyan nincs sok baj ezzel a dallal sem, de túlságosan is kommersz. A végefelé megjelennek egész Tiësto-s megoldások, de ezek édeskevesek.

I Will Be Here (Feat. Sneaky Sound System) – Az első kikerült dal a lemezről, aminek még egy meglehetősen érdekes klipet is leforgattak. Kissé ellentmondásos érzelmeim vannak a dallal kapcsolatban: a klipverziónak sokkal jobb a hangszerelése az biztos. Viszont a főszinti egész Tiësto-s, csak a verzék alatti elektro-bruttyogás nem. Plusz ehhez még hozzájön az énekesnő slájmos éneke (’I will be kkkkhhhere…”). Minden hibája ellenére azért picit tetszik, de nem hasonlítható egy Just Be-hez.

I Am Strong (Feat. Priscilla Ahn) – Meglepően kellemes csalódás, az összes eddigi dal közül ebben van a legtöbb hangulat. Szép, szolid szám (micsoda alliteráció!), én ezzel a vonallal ki tudnék egyezni.

Here On Earth (Feat. Cary Brothers) – Sokat vártam ettől a számtól, hisz a Cary Brothers – Ride-ja Tiësto remixben igencsak ütős volt. Természetesen most is csalódnom kellett: pont ennek a számnak kellett „prütty-diszkónak” (Deadmau5/Inpetto hangzásúnak) lennie? Pedig az ének és a dallam is stimmel, a második refrén utáni kiállás is ötletes, de ha a hangszerelés másmilyen lenne még jobb lenne az összhatás. De legalább progresszív trance-es hangzású…

Always Near – Aminél itt már nem tudok örülni. Ez egy másfél perces átvezető, de végig prüttyögés megy. Azt hiszem ez a legfantáziátlanabb megoldás, amit valaha hallottam. Ha valaki nem tudja mi az a Deadmau5/Inpetto hangzás, ennél a számnál megtudhatja.

It's Not The Things You Say (Feat. Kele Okereke) – Popdal Tiësto-tól, örüljünk/sírjunk együtt. Tört ütemek, slágeres ének, nem túl érdekes szintik: köszönjük szépen!

Fresh Fruit – Átvezetőül egy nem túl izgalmas, hovatovább unalmas, instrumentális számot kapunk, amiben szintén vannak egész érdekes megnyilvánulások, de hiányzik a kraft. Olyan mint az album maga.

Century (Feat. Calvin Harris) – Tulajdonképpen ezzel a dallal sincs sok baj, vannak jó megoldások benne, bár kicsit monoton. Viszont Calvin éneke totálisan és teljesen felesleges, ez az 5 sor, amit hajtogat semmit nem tesz hozzá a dalhoz, inkább csak elvesz. Ezért kár volt felbérelni.

Feel It In My Bones (Feat. Tegan & Sara) – Ebben a számban lehet jól érzékelni, mi is az az út, amin Tiësto elindult. Slágeresség, hatásvadász megoldások, amik néhol átfordulnak elektronikus zajokba, furcsa, nehezen megszokható énekek és nyomokban felfedezhető hangulat. Kicsit össze-vissza dal ez, és bár Tegan & Sara illik hozzá (emiatt hasonlít is a Back in Your Head-re), én mást választottam volna helyettük. A vége viszont tetszik, a vonósok szépen vannak lezárva.

Who Wants To Be Alone (Feat. Nelly Furtado) – Gratulálunk Tiësto! Megmutattad, hogy kell popslágert írni. Nem akarsz ezentúl Lady Gaga-nak és Madonnának is segíteni? Azt jobban elnézném, mert akkor nem kerülnének fel ilyenek az albumodra. De igazságtalan vagyok már megint, hisz a maga stílusán belül dallamos és énekelhető is. Csak még mindig nem értem, hogy kerül ez ide!

La Ride – Rendkívül egyszerű dallamú nóta, nekem valahogy mégis tetszik. A hangzása, meg az egész hangulata nosztalgikus, kicsit több variálással simán tökéletes lehetett volna, de így sem rossz. Eddig ez a dal tetszik a legjobban.

Bend It Like You Don't Care – Aki netán eddig nem tudta volna milyen az, ha Tiësto durvul… nos, most sem tudja meg. Valamit próbál alkotni szegény, de az összkép se nem zúzós, se nem jó. Kár, pedig az alap nem rossz, de ebben a formában inkább maradt volna a stúdióban.

Knock You Out (Feat Emily Haines) – Újabb szerény fényű csillagocska, a többihez képest kifejezetten jó, slágeres, de nem a rossz értelemben. Guy Mearns remixében azért még jobb a dal.

Louder Than Boom – Újabb durvulás, kissé kellemesebb kivitelben, ennek ellenére a dal vége az őskáoszt mutatja be nekünk. Érdekes flipper és/vagy videójáték effektekkel, szintihangokkal teleszőtt alkotás, ami néhol fülsértőbb, de mégis érdekesebb, mint a Bend It Like You Don't Care. Ennek ellenére nem egy nagy szám.

Surrounded By Light – Elérkeztünk a záráshoz: rövid, de semmitmondó. Extended mix-ben kicsit jobb, megértem, hogy az album végéhez a nyugisabb verzió került, de se nem dallamos, se nem hangulatos.

Mit is írjak, szerintem nyilvánvaló, hogy mit gondolok az új Tiësto lemezről. Nem éppen ezt vártam: túl sok dal (szám szerint 17), kommerszesedés, a nullához konvergáló hangulat és kevés pozitív pillanat. Sajnálom, ami Armin Van Buuren-nek sikerült, az Tiësto-nak nem. Ez az album nem lesz legenda. Akiknek tetszett a 2 klipes dal, illetve Tiësto mostani remixei, az örülni fog. Akinek nem, nem. Ennyire egyszerű a világ.

Az "I Will Be Here" videóklipje