4K 1.
Pactolous
2009-12-10 17:04 
0
3999
| Rovat: 4K, azaz Kis Karácsonyi Kritika Körkép. Kicsit elmaradtam mostanában a lemezek véleményezésével (mentségemre szóljon, hogy muszáj volt az Északi-sarkon pálinkát kapálnom az eszkimó rizsföldeken), így most gyorsan behozom a lemaradásom. A túl sok album miatt több darabra osztom a 4K-t, jöjjön az első rész.
Horizontális lazulás Darren Tate - Horizons 02  Vannak olyan előadók, akik nem tudnak, vagy nem is akarnak kiállni a reflektorfénybe, és inkább a saját elvárásaiknak megfelelő zenét komponálnak. Nincsenek elvárások, szabályok, csak az egyén által felállított mérce. Szerintem ez a londoni úriember, Darren Tate is így vélekedett, és összehozott egy abszolút korrekt albumot. Semmi slágeresség, giccs, pophatások: inkább lebegtető melódiák, hangulatos megoldások, kellemes légkör jellemzik a Horizons 02 című lemezét. Egyik dal sem fog a trance slágerlisták élére kerülni, de ez nem is baj. Más esetben lehet, hogy elmarasztalnám ezért az alanyt, de Darren esetében nem is vártam mást. Azért egy-két dalt így is ki lehet emelni: az albumkezdő Chori Chori hangulatos dallammal operál, már-már Art of Trance szinten. A Sun Electra egyszerűségében nagyszerű: kis elektro-pop vegyítve a progresszív trance-szel, ami még jól is sült el. Akadnak énekes számok is (One True Love, I Would Die for You), de ezek sajnos nem nőnek fel más, az élen tanyázó slágerekhez, főleg a sok „Baybeee!” miatt, amit már sikerült megszoknom, de ha sokszor ismétlik egymás után még mindig kiver a víz. Ettől függetlenül még ezek is egész jók. Érdemes még kiemelni az albumzáró dalt, ami tulajdonképpen egy komolyzenei mű. Összességében kiknek tudnám ajánlani Darren Tate albumát? Az igényesebb trance rajongóknak, akik tudnak a slágereken kívül mást is hallgatni, akik szeretnének csak egy kicsit elmerengeni. Másoknak nem igazán, mert unalmasnak fogják tartani. Ízelítő a Sun Electra-ból
Fehér zaj? Nem, lila hang! Alex M.O.R.P.H. - Purple Audio  Alex régi motorosnak számít a trance világában, mégis csak az utóbbi években futott be igazán. Az ember egyszer csak azon kapta magát, hogy „hoppá! Egy újabb jó M.O.R.P.H. szám/remix!”. Most pedig ott tartunk, hogy ő is előadói albummal jelentkezett, ami a keresztségben a Purple Audio címet kapta. A lemez elég változatosra sikeredett: van uplifting, progresszív trance, breakbeat, chillout… nem érheti panasz a ház elejét, vagy mi. Egyedül csak azzal van a baj, hogy rosszul lettek elosztva, legalábbis én a sorrenden változtattam volna. A közepére túl sok egymásra hasonlító gyors trance szám került, az album széleire meg túl sok lassú. Ennek ellenére a slágerek megmentik az elalvástól a lusta füleket (éljen a képzavar!). A korábban ATB-vel éneklő Roberta Harrison megszokott módon teljesít a Photograph című számban, a Sunset Boulevard kitűnő nyári sláger volt, a Wanna Be pedig most év végére ért be. Összességében kicsit többet vártam Alextől, de korrekt albumot tett le az asztalra, kihagyni minden hibája ellenére vétek lenne.  Ízelítő a Sunset Boulevard-ból
|
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!