Stílusos elmélkedés

Írta Pactolous Dátum 2009-11-24 14:45 Hozzászólás 9 Olvasta 1269 | Rovat: Elmélkedések »

Nem akarom magam fényezni, előtérbe helyezni, de a két kettes életembe érkezésének apropójául egy számomra igen sokat jelentő témát szeretnék kivesézni. Ez pedig nem lenne más, mint az elektronikus zene helyzete. Kicsit kitérnék az egyes stílusokra, valamint az ember toleranciahiányából fakadó fikázásokra, mert szerintem ennek csak a zene issza meg a levét.

Zene. A Wikipédia szerint „a zene a hangok és a csend érzelmeket kiváltó elrendezése, létezésének lényege az idő. A pontos meghatározás nem könnyű, de abban általában egyetértés mutatkozik, hogy a zene a hangok tudatosan elrendezett folyamata.” Sokan a dallamokat, harmóniákat is alapból hozzáteszik a zene fogalmához, holott nem feltétlenül kelléke az annak. Gondoljuk csak az egyes törzsi rituálékra, ahol általában a táncot csak dobolások kísérik (kivéve ahol énekelnek is). Mégis zeneként tekintünk rájuk. Innentől kezdve elfogadhatatlan számomra, hogy a nagy múltú, de kétségkívül így is nagyon fiatal elektronikus zene általában a megvetés célpontja.

Sokan elfelejtik, hogy rengeteg 60-as, 70-es évekbeli legendás zenekar szívesen kísérletezgetett már elektronikus eszközökkel (pl. Pink Floyd), és hogy gyökerei más-más stílusokban leledzik. House, trance, techno, dance, acid, drum ’n bass, goa, psy – egyik sem találta fel a spanyolviaszt. A 4/4-edes ütem, és az oktávozós basszus például a korai disco slágerekre voltak jellemzőek, a gyors szekvenciák pedig a gitárszólókban is megtalálhatók. Ha patetikus akarok lenni úgy is mondhatnám, hogy ezen stílusok kialakulása elkerülhetetlen volt.

Egy alapvető tévhit – ami engem személy szerint rendkívül idegesít -, hogy egyesek azt hiszik, hogy az elektronikus mivolt nulla zenei tudással jár a szerző felől. Ez egy hülyeség! Tény, hogy ebben a műfajban a legkönnyebb minimális zenei kvalitásokkal érvényesülni, de ez korántsem általános, sőt, a legtöbb producernek, DJ-nek, előadónak igenis van zenei képzettsége. Ahhoz, hogy valami harmóniákkal teli legyen, hogy valami ne legyen fals, ahhoz kell jó hallás, ritmusérzék, egyszóval tudás. Az igazi nagy dalokhoz pedig elengedhetetlen egyfajta zsenialitás. Nehogy azt higgye valaki, csak mert egy dallam egyszerűbb, mint egy Hammerfall gitárszóló vagy egy Beethoven szimfónia, hogy a mögött nincs semmi. Aki igényes elektronikus zenét akar létrehozni, ami a sajátja, nem mástól összelopkodott (mert sajnos erre is van példa, ahogy minden más stílusban is), az bizony a lelkét is beleöli abba a dalba, és kidolgozza az effekteket, a ritmusokat, a melódiákat úgy, ahogy azt egy zenészhez illik.

Ha már meg lett említve az egyszerűség: persze az elektronikus zenének is vannak kommersz és nem kommersz ágazatai, hiszen végső soron a hallgató dönti el, mit is szeret. Fel kell fogni, hogy vannak bulizenék és elgondolkodtatóbb, elszállós darabok is, ahogy a rockban is van rádióbarát és zúzós stílus. Sajnos a tolerancia, az elfogadás hiánya alapból hiányzik az emberek többségéből, ami nem is lenne baj, ha ez nem nagyszájúskodással, fikázásokkal párosulna. Hiszen senki sem kényszerít senkit, hogy azt hallgasson amit nem akar, de a másik ízlésének leszarozása az nagyon megy. Az ilyen emberekkel nem lehet mit kezdeni, de nagyon dühítő, hogy vannak ilyenek. Most biztos felmerül egyesekben a gondolat, hogy „ez dumál, pedig ő szokott lemezeket lehordani a sárga földig”, és lehet is némi igazuk. A különbség az, hogy én megindoklom a véleményem, hogy mi miért nem tetszik, és nem ítélem el azt, aki esetleg más véleményen van (kivéve nagyon-nagyon szélsőséges helyzetekben, de akkor is általában a személyre irányul, nem az ízlésére). Én egyfajta Quinn Mellory álláspontot képviselek, azaz ha valami nem tetszik, akkor azt mondom: „ez nem az én világom”, és kész.

Persze keseregni lehet, és én is szoktam. Kinek a száján nem csúszott ki első felindulásában, hogy „mi ez a szar?” Enyémen is, nem egyszer, így vagyunk bekódolva, de aztán mégis belenyugszok, hogy jól van, egyesek ezt szeretik, legyenek boldogak vele. Arra mindig kínosan ügyeltem, hogy ha másnak tetszik valami, előtte ne mondjak negatívat, vagy ha igen, kifinomultan tudtára adni (nem, nem a „mi ez a fekália?”-ra gondoltam). Már ha érdekelte. Akkor is zokogok legbelül, amikor azt látom Magyarországon a house-t szeretik többen, és a trance kihalóban van. Végsősoron azonban ez sem érdekel, amíg én azt tudom hallgatni amit szeretek és az nekem örömet okoz.

Elmélkedésem talán egyszerűnek és feleslegesnek tűnik, de csak azért mert talán a kisebbséget képviselem. Szeretném, ha megtanulnánk mindannyian, hogy a más ízlésébe ne kössünk bele, hogy el kell fogadni, vannak más stílusok, amiknek ugyanúgy van létjogosultsága, mint bármi másnak. Mert a zene „a hangok és a csend érzelmeket kiváltó elrendezése”. Nem kell nyitottnak lenni mindenre, ha nem akarunk: élvezzük mindannyian a zenét, és hagyjuk a másikat békén!


Hozzászólás
Jony Jony
2009-11-27 18:09


Delta?
Na az is eltűnt, pedig nagy volt, és a zene is!
Zsigerelés Zsigerelés
2009-11-27 18:01

Projeckt:
Mondjuk van amikor megtisztelik a zenéket (ld régen több ilyen volt), és van, amikor csak összekevergetik egyéb célokkal, csak ez mára
már majdnem 100%os...
A régi Zene meg tényleg örök!
Pactolous Pactolous
2009-11-26 22:18
Pontosan, örülök, hogy felhoztad! Sokak számára hallgathatatlan az eredeti verzió, pedig a Delta című műsor szignálja volt. És teljesen elektronikus alapokon nyugszik!
Eristoff Eristoff
2009-11-26 16:17
"Sokan elfelejtik, hogy rengeteg 60-as, 70-es évekbeli legendás zenekar szívesen kísérletezgetett már elektronikus eszközökkel"

Ne feledkezzünk meg az 50-es évekről sem :)
(Tom Dissevelt & Kid Baltan - Song Of The Second Moon 1957)
Projeckt Projeckt
2009-11-24 21:04
Húúú, aki ismer azt tudhatja, hogy a zenei stílusok boncolgatása elég kényes téma számomra. Rengetegszer elfordul, hogy zene kérdésében eltémázgatunk minimum hajnalig, régi zenék, zenei stílusok, azokon pár év alatt végigjátszódó változások kapcsán, példák és ellenpéldák kíséretében. A lényeg, hogy a zeneiség témája nálunk kimeríthetetlen. Magamról mostanában, azt tudom elmondani, hogy más stílusok ócsárlása helyett inkább saját stílusom (nem titok, hogy trance műfaján belül mozgok) fejlesztésére illetve más stílusok megismerésére és azokból "igényes zenék" gyűjtésére fektetem hangsúlyt. Az értelmetlen szarozgatásra a legjobb példa a tökfőzelék esete: - Kisfiam szereted a tökfőzeléket ? - Nem! - Kóstoltad már valaha? - Nem, még soha !
Kóstolgatás után lehet nemszeretni! Egyrészt ha valamilyen stílust nem hallgatok, akkor nem is ismerem, tehát tudatlanságom által nem is lehetek rossz véleménnyel róla. Másrészt, ha valamit elutasítok, azt nem muszáj megállás nélkül hajtogatnom, hogy ezt nem szeretem ezért, azért, amazért ...
Csendben és toleránsan is meg lehet a magunk véleménye, arról a műfajról, ami másnak nem kevesebbet jelent, mint egy valódi élményt!
Az "igényes zenék gyűjtögetése" gondolatomra térnék vissza egy picit: elsősorban a house műfaj kutatására fordítok nagy energiát mostanában. Nem is olyan régen, 3-4évvel ezelőtt, sokat jelentett számomra a house a trance mellett. Akkoriban szerettem house-t hallgatni, de ami manapság zajlik house címszó alatt azt még botrányosnak sem nevezném! Számomra érthetetlen, hogyan süllyedt pár év alatt ilyen szintre a műfaj. Hangsúlyozom, hogy nem magával a stílus átalakulásával vannak problémáim, azt még könnyedén el tudnám fogadni, minden műfaj változik, ettől tudnak új dolgok születni, ettől tudnak előrelépni a producerek és ihletet gyűjteni a következő kiadványukhoz. Tehát mint mondtam már ezzel nem is volna semmiféle problémám, elfogadom, hogy nem olyan irányba változott, amely megfelel az ízlésemnek. Nem hallgatom, ennyi! Ami viszont már irritálóan idegesítő, ami Pactolous is említett a fent írtakban, hogy miért kell másoktól 'lopkodni' ??? Igen népszerű lett az a megoldás, hogy előveszünk valami befutott klasszikust, mert az már egyszer bevált, rossz nem sülhet ki belőle és lecseréljük az alapokat, úgyhogy maradjon is jöjjön is valami. Nem egy ilyen esetről beszélünk, sorozatgyártásban ez folyik és ez most nem csak a house-ra jellemző, csak engem ott érintett igazán. Szánalmas!
Én is elismerem és egyre jobban szeretem a ’70-’90 slágereit és belátom, hogy sokat köszönhetünk annak a korszaknak, nagyban hozzájárult az EDM (elektronikus tánczene) kialakulásához.
Sokféle főzeléket kóstolgattam már, azt javaslom mindenkinek, hogy kóstolgassunk bátran, és ami nem ízlik, azt illedelmesen vissza lehet utasítani! Nem muszáj turkálni benne, hanem fogyasztjuk egészséggel!
Pactolous Pactolous
2009-11-24 19:21
Köszönöm! :)
PetiX PetiX
2009-11-24 18:19
igaz, sőt én még olyannal is találkoztam akinek a trance tetszett, de a Jtrance már nem annyira

és boldog szülinapot ^^
Pactolous Pactolous
2009-11-24 18:19
Meg, de mint írtam, elengedem a fülem mellett... és a te írásaid a szarok! :D
Papa Papa
2009-11-24 17:42
Akik ismernek és kérdezték már, vagy csak úgy rájuk zúdítottam a dolgot, azok tudják, hogy igen széles körű a zenei ízlésem! tényleg csak példa: a Rammstein legújabb albumának meghallgatása előtt egy órán át az MRakárhány Bartókon hallgattam, ha jól emlékszem egy Mozart remeket. Imádtam, elvarázsolt, magával ragadott. Aztán rögtön utána a Rammstein lemez! És... dobpergés... természetesen más módon, de az is ugyanekkora élvezetet nyújtott.

Éppen ezért esik nehezemre megindokolni, hogy az ezen írásban felsorolt zenei műfajoktól miért ráz ki a hideg annyira, hogy beléjük se bírok hallgatni. Persze vannak kivételek, mondjuk szám szerint talán öt, címeket nem tudok, de ennyi. Valószínűleg az a rengeteg ezekbe a stílusokba sorolt szemét zavart meg, amik a tévéből, a rádiókból meg a szórakozóhelyekből ömlenek. Tudom, hogy ezek nem a műfaj csúcsát képezik, de ha az ember megkóstol 4 féle borsólevest és mindegyik szar, akkor nem biztos, hogy kedve van egy ötödik fajtához.

Mondjuk az is biztos közrejátszik, hogy első igazi zenei élményeim a Metallicához, a Tankcsapdához, és az Akelához, nomeg az AC/DC-hez fűződnek, szóval a rock régen beivódott. Most is a rock/metál kettőse a legnagyobb kedvenc, de jazz, blues, swing, klasszikusok, opera, némi pop, 60-as, 70-es, 80-as évek slágerei... mind-mind jöhet, csak valahogy a cikkben felsoroltaktól borsódzik a hátam!

Persze ez az írás is szar, de ezt már megbeszéltük a kollégával msn-en :)
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!