Robotizált csók
Dániel
2009-10-06 13:50 
0
2713
| Rovat: | Az acélszerkezet mozdul - kattognak a fogaskerekek. Megrázkódik. Megáll. A fémkoponyába épített kicsiny érzékelővel érdeklődve tekint előre. Mozdul a másik is. Tőle nem messze - fél méter sincs, talán csak néhány centi - egyre közelebb van már. Libabőrös a testét borító műanyaglemez, a fém állkapocs lassan közelít, ott lobog a tűz a hideg mellkasban, lassú, szenvedélyes kattanások... Mindjárt elérik egymást. Összeolvadtak. A két fémkéz átkarolja a fémtestet. Kikapcsolnak az érzékelők. Nincs semmi, csak két összeolvadt robotszáj. Nincs semmi, csak a csönd, s így múlnak. Akár szobrok most, s én csak csodálom őket, - nézem a rajtuk heverő évszázados rozsdát - őket, az összeolvadt szeretőket. |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!