Péntek 13 – Újratöltve, kissé másként, mint azt megszokhattuk
Papa
2009-06-04 09:21 
1
6289
| Rovat: Most, hogy már körvonalaztam a klasszikust, írtam kicsit az új felállásról, épp ideje volna rátérni a konkrétabb különbségekre, amelyeknek megléte nekem például nem igazán tetszett. Mint már írtam, Jason barátunk, harcostársunk, szépreményű, csillagszemű, hokimaszkos mészárosunk emberibb alakot öltött. Persze még mindig nagy, és a film kb felénél már a kultikus maszk másolata is előkerül, ám a karakterből kiveszett az, ami számomra eddig igazán „szerethetővé” tette. Arra gondolok, hogy eddig egy megállíthatatlan, mindenen és mindenkin átgázoló szörny volt, akit nem érzelmek, vagy elmebetegség vezérelt, egyszerűen csak ölt. Jason sok ismertetőjellel rendelkezett, rendelkezik, de ezek közül az egyik az volt, hogy sosem rohant az áldozatai után. Vagy hát ritkán. Mindig csak amolyan közepes tempójú sétával követte őket, és ezzel a készítők megteremtették a tökéletes légkört, hiszen láthattuk: hiába fut a szerencsétlen, mint a nyúl, Jason beéri, és ridegen, keményen, gyorsan kivégzi. Mind azt érezhettük, hogy ez a valami tényleg megállíthatatlan és abszolút nincs előle menekvés. Ez az érzés azért számomra nem jött át a legújabb alkotásból. Ha pedig már a kivégzéseknél járunk, akkor fontos megemlíteni, hogy Jason eddig is brutális, és valljuk be roppant kreatív, módon öldöste áldozatait, de mindig gyorsan, ridegen csapott le és már tovább is állt! Ebben a filmben viszont nem egyszer láthatunk olyan jelenetsort, amiben az áldozatot többször megdöfi, az szenved, nyöszörög, fulladozik a saját vérében… egyszóval érződik az olyan filmek hatása, mint például a Fűrész. Azt hiszem épp a Bloody Valentine-nál említettem, hogy milyen jó végre egy klasszikus, nem kínzós filmmel találkozni. Hát, jobban örültem volna, ha Jason is inkább a régi köntösében tér vissza, és ezeket az elmebeteg, élvezhetetlen, gusztustalan dolgokat kihagyják. Persze most vitázhatunk, hogy mi a különbség mészárlás és mészárlás között, de azért aki egy kicsit is jártas a témában, vagy rendelkezik elég filmélménnyel hozzá, az tudja, hogy amíg egy gyors, brutális, kegyetlen ölésre azt mondjuk: „hóóóó! Anyám, ez fájhatott!”, majd hosszú idő múltán is emlékszünk rá, addig a lassú, kínzós gyilkolásnál nem mondunk semmit, csak szörnyülködünk, kifordul a gyomrunk, és a normálisabbakban felmerül a kérdés, hogy ez feltétlenül kellett-e ahhoz, hogy ezt a karaktert kiiktassák. Mert ha már mindenképp meg kell halnia, akkor szeretném ha gyorsan, lendületesen, kreatív módon történne a dolog, mert azt még beveszi a gyomrom, fel tudom dolgozni, el tudom fogadni egy filmben. De amikor már tényleg csak az utolsó lehelettért küzdve szörcsög, hörcsög, nyöszörög az a szerencsétlen flótás a filmem, az már sok! Van egy nagyon jól látható vonal, amit nem lett volna szabad átlépni, de sajnos a bevételek érdekében mindent elven ezt is félredobták a filmkészítők. Hála az égnek azonban jó néhány klasszikus gyilkolást is kapunk, amikkel az összkép kicsit jobb értékelésre számíthat, azonban továbbra sem tudom elfogadni, hogy újításként könyveljék el egy több éves trendből kiemelni néhány elemet. Jason emberibb mivolta miatt a készítők kénytelen voltak magyarázatokat találni arra, hogy „hősünk” hogyan bukkan fel mindenhol, hová tűnnek a hullák, hol él, amikor éppen nem gyilkol és hasonlók. Nos, az új megoldás… dobpergés… Jason egy igazán jól felszerelt, jól kiépített, hosszú, szövevényes alagútrendszer boldog tulajdonosa, amelynek temérdek kijárata, kamrája és egyéb, gyilkosok számára kifejezetten ajánlott helyisége van. Azt persze nem magyarázzák meg, hogy mit keres ott egy olyan alagútrendszer, aminek láttán még a vietnámiak is elismerően csettintenének, és minimum bepisiltek volna örömükben, ha ilyennel rendelkeztek volna a vietnámi háború idején. Biztos ez Jason egyik új emberfeletti képessége! Ő lett a vakondokember! Azzal mondjuk nincs bajom, hogy régi cimborám megtanult jó nagy távolságról valakinek a fejét átlőni egy nyíllal, mert az pl egy elég jó jelenet. Az viszont már sok volt, amikor az egyik csajt becipzárazta a hálózsákjába, a tűz fölé lógatta, és amikor a barátja rohant segíteni neki, akkor a srác rálépett egy medvecsapdára, ami ugye elkezdte lehántolni a húst a lábáról miközben ő nyöszörögve igyekezett leszedni magáról a szerkezetet, miközben végignézte ahogy a barátnője szénné ég! No… ilyesmi eddig nagyon nem volt a Péntek 13-ban, és sokkal jobb lett volna, ha most sem tették volna bele! Összehasonlításként a Jason X-ben, mely a jövőben játszódik, Jason elé vetítenek két táborozó csajt. Jason mindkettőt belecsukja a hálózsákjukba, és az egyikkel összeveri a másikat, miközben a holografikus csajok valami olyan átéléssel mondogatják, hogy „Aú, jajj!”, hogy egyszerűen képtelenség nem kiröhögni az egész szitut! Nem kis különbség van a két dolog között, remélem ez érezhető. A lezárása a filmnek pozitívabb jövőképet enged sejtetni, de sajnos a szinte biztosan várható második részt már alapból komoly fenntartásokkal fogom megtekinteni, ami ugye nem ildomos, meg nem vall jó kritikusra, de hát mit lehessen tenni? Nem vagyok jó kritikus, talán kritikus sem, de ebbe majd máskor jobban belemászunk, ha úgy hozza kedvem. A lényeg az, hogy a film nem volt unalmas, egy-két jelenet hatására ismét eszembe ötlöttek a klasszikus képsorok, s ez jó. Azonban még ez sem menti meg a filmet attól, hogy azt mondjam: csalódtam benne! Szinte szentségtörésnek érzem mikor leírom, de talán Jasont nem kellett volna újra feléleszteni. Lehet, hogy jobb lett volna, ha hagyják békében nyugodni! |
[1] [2] (2/2)
Hozzászólás
2009-06-04 13:21
már jó ideje vinyón csücsül,de még nem néztem meg. alapvetően padalecki miatt érdekel,mert a horror amúgy nem lételemem. egy próbát azért megér.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!