Összeült a trENSZ Bizottság

Luke, közelebbről! (TyDi – Look Closer)
A bizottság örömmel üdvözli Ausztrália Number One DJ-jét! TyDi-ről pár jó remixen kívül nem sokat hallottam, így mondhatjuk, hogy tiszta lappal indult nálam. Végeredményben a mérleg serpenyője a pozitív irányba billent, Tyson Illingworth kezdése teljesen korrekt, remélem a folytatás még jobb lesz.

Closer Than My Breath – Határozottan fülsimogató, énekes kezdés, a TyDi-re jellemző minimál trance hangzással. Jófajta.

Everything’s OK – Még csak a második szám, de a változatossággal már/még nincs baj. Breakbeat-es alap, effektezett vokálok, hangulatos dallamvezetés: meglepően jó.

Foolish – Egyik támasztékom: korábbról már ismerős szám. Ha más lenne az alapja simán elmehetne popszámnak is. Szerintem csak a nem túl barokkosan telt hangzása miatt nem lett sláger, pedig megérdemelte volna.

Meet Me in Kyoto – Másik támaszték: szerepelt már Markus Schulz mixlemezen is (Amsterdam 08), kár, hogy az albumra egy sokkal minimálabb, üresebb verzió került. Így sajnos eléggé altat.

Kopi Susu – Remek hangszerelésű szám, értem ezt mind az alapokra, mind pedig a felütésekre, váltásokra. Még egy kicsivel több dallam és ez is befutó lenne.

I Like, You Like – Ismét egy breakbeat alapú dal, női vokálokkal, kicsit talán túl hosszan, de még így is kellemes kivitelezésben.

Under the Stars – Kicsit hajaz a Kopi Sosu-ra, de a szintihegedűk erőteljesebbek. A szám hallgatása közben Eric Prydz neve is felmerült. Mégsem mondanám, hogy ez csak egy sima copy dal (akkor már inkább a Kopi Susu, nyehehe). Egész jó.

Look Closer – Elérkeztünk a lemez címadó dalához. Úgy látszik szokássá vált, hogy ezek a kiemelt fontosságú számok lassúak legyenek. Nem baj ez egyáltalán, így az ember úgy érezheti, hogy nem hiába viseli a korong ezt a nevet. Andalító lassúság és kellemes bizsergés uralkodik a dalon, külön öröm, hogy zongorák is megjelennek.

Interlude – Angolosok már lereagálták biztos, hogy ez egy átvezető darab. És valóban. Szeretem ezeket a rövid szösszeneteket: nem nehezedik rájuk semmi, csak hangulatot teremtenek.

Amazing – Meglepő fordulat: gyorsabb megmozdulás. Ráadásul énekkel. Talán a következő slágert tisztelhetjük benne? Kicsit több kellene ahhoz, sajnos nem nagyon indul be. Egy átdolgozás után azonban még bármi lehet belőle.

Russia! – Avagy szabad fordításban: jönnek az oroszok! – gondolom én. Kifejezetten jó darab, sok szólammal, kevés dallammal, mégsem unalmasan.

Mind Games – Még egy meghökkenés: telt, progresszív hangzás, Andy Moor hatásokkal. Erős egyveleg, ez is megérdemelné, hogy közönségkedvenc legyen.

Is It Cold? – Harmadik támaszték, bár alig lehet ráismerni, annyiban más az albumverzió. A durvulás a stúdióban maradt, így a végeredmény nagyon hallgatható lett. Szintén kellemes színfolt.

Let You Go – Nem, nem, szerencsére nem ATB feldolgozás, hanem egy újabb breakbeat dal. Örömmel vettem észre, hogy a vonósok előtérbe kerültek, ezáltal még több sodrást adva a számnak.

How Much Longer – Zárásként pedig mi is következhetne, ha nem egy lassú dal? Egyesül a klasszikus zene az elektronikával: hegedűk és analóg szintik. Ez a TyDi album csodás lezárása.

Ha úgy tekintenék erre a lemezre, mint egy sokat megélt, bizonyított, nagy sikerű előadó sokadik alkotása, akkor lehet, hogy itt-ott fanyalognék, hiszen összességében nem túl izgalmas album. Viszont figyelembe véve azt, hogy TyDi-nek ez az első szerzői lemeze, nemrég óta aktívkodik és tulajdonképpen ez egyfajta startolás, akkor nagyon is meg vagyok elégedve. Le merném fogadni, hogy ha még több figyelmet kap ez az ember, akkor még nagyobb dobásokat hallhatunk majd tőle. Remélem igazam lesz, addig is, figyeljük őt közelről, és hallgassuk a Look Closer-t!

A "Foolish"-ből egy kis ízelítő