Monstre lemezmustra

Minden jó, ami McDonald (Amy MacDonald – This is the Life)
Az összes lemez közül ez a legrégebbi (2007-es), de színvonala kiérdemelte, hogy írjak róla. Úgyis ritkán hall az ember jó hangú, skót énekesnőt, aki country-pop zenét játszik, és csak pár hónappal idősebb nála.

Bizony, örömteli dolog, ha az ilyen emberek is sikert sikerre halmoznak. Semmi felesleges sallang, művészieskedés: csak a színtiszta zene. Amy kissé flegma, de mégis érzelemdús, mély hangja kitűnően párosul az akusztikus gitárokkal, az élő dobokkal, pergő ritmusokkal, tiszta zongorákkal, vonósokkal; élmény hallgatni. Arról nem is beszélve, hogy a dalokat is Amy írja.

Mr. Rock and Roll – Vidám (legalábbis zeneileg) kezdés, remek refrénnel, sodró gitárokkal. Csak így tovább!

This is the Life – Nagy sláger, ezzel ismertem meg a hölgyeményt. Kitűnő dal, kicsit talán sokszor ismételt refrénnel, de az is olyan jó, hogy elnézzük.

Poison Prince – Amy első single-je, kvázi ezzel futott be. Gyors tempójú nóta, szolid szintifutamokkal a háttérben. A dalt Pete Doherty figurája ihlette.

Youth Of Today – Lázadó jellegű dal, amúgy viszont lassú. Szövegileg kiemelkedőbb, mint zeneileg.

Run – Szintén lassú szám, kifejezetten erős, sodró refrénnel.

Let's Start a Band – Mikor hallottam utoljára popszámban trombitát? Nem tudom, de örültem neki. Ennek a dalnak csak annyi baja van, hogy a dallamvezetése szinte egy az egyben megegyezik a This is the Life-fal. A végére nagyon jól jött a begyorsulás.

Barrowland Ballroom – Az isteni dal mintapéldája, a country hangulat megtestesítóje. Trombiták, Honky-Tonk zongorák, gyors tempó: msn-szakzsargonommal élve erre csak azt tudnám mondani, hogy „Bvááá… dejóóó!”.

L.A. – Kellemes dal, és szintén sláger. Igazából csak ennyit tudok mondani róla, hiába segédkezett Pete Wilkinson is a megírásánál (nem, nem az autóversenyző, és a borotvához sincs köze, bár jobb tippjeim nekem sincsenek kilétéről).

A Wish For Something More – Gipsy-King-es hangulat uralkodik ezen a dalon. Ismét egy pompás refrénű szám, tetszetős hangszereléssel.

Footballer's Wife – Az albumról a legjobb szövegű szám: a múlt alakjainak panaszkodik Amy a mai „sztárokról”, és reménykedik, hogy ő talán több lesz náluk. Meglepően érett dal, igazi gyöngyszem, kitűnő zárás.

Az angol album itt ér véget, a nemzetközi kiadványokon egy bónusz és egy rejtett dal is található. A The Road to Home nagyon szép, csendes, meghitt nóta, a Caledonia meg egy jól sikerült Dougie MacLean feldolgozás.

Nagyon remélem, hogy hamarosan újra hallunk Amy felől, a siker már elérte őt, most már csak tovább kell munkálkodni. Igényes zenekedvelőknek mindenképp ajánlott, én pedig kíváncsian várom a további muzsikákat tőle.

A "This is the Life" videóklipje