Monstre lemezmustra

Töréstesztek egymás utám (Bloom 06 – Crash Test 02)

Volt egyszer egy olasz trió. Pár évig sikeresek voltak, előrántottak egy-két slágert, 3 albumot aztán csönd. Az Eiffel 65 így tűnt el a süllyesztőben, 3. lemezük jóformán már csak Olaszországban lett ismert. Sajnálatos, hiszen a befutott dalokon kívül rengeteg gyöngyszem fűzödik a nevükhöz, régebben nagy kedvenceim voltak. Hogy jön ez ide? Úgy, hogy a Bloom 06 tulajdonképpen egy 2/3 Eiffel 65.

Gianfranco „Jeffrey Jey” Randone és Maurizio Lobina 2006-ban jelentkezett eme fedőnév alatt először. Az ok nagyon egyszerű: Gabry Ponte kivált az Eiffel 65-ból, a fiúk más kiadóhoz mentek, de a névjogokkal nem rendelkeztek, így lett belőlük Virág 06. Szerencsére a muzikális képességüket nem hagyták otthon a fiúk, és bemutatkozásul egy egész korrekt, de rövid albumot hoztak össze anno (Crash Test 01). Írásom alanya tavaly jelent meg, a „meglepően fantáziadús” Crash Test 02 néven. Hála az égnek ez már egy átlagos hosszúságú, 10 számos lemez, lassú, gyors és klubos dalokkal tele, hol olaszul, hol angolul iterpretálva, de ami a legfontosabb: hosszú idő után újra áthatja a nótákat a hamisítatlan Eiffel 65 hangulat. Nem a dalok hangzására, hangszerelésére gondolok, hiszen azok sokat komolyodtak (el lehet felejteni a tingli-tangli One Goal féle számokat). A dallamok fognak a magasba repíteni.

Between the Lines – Igen, a dallamok, nagyon fontos elem. Hiszen ha ez nem stimmelne, akkor az első számot már úgy le lehetne húzni, mint nászéjszakán a szoros gatyát. Ismét a kötelező jellegű „Deadmau5 – Inpetto féle laza prütty-prüttyről” van szó (ez lassan már szakszó lesz). Ráadásul az alapütem is sample gyanús, már máshol is hallottam már. Aggodalomra semmi ok, mondom, a dallam és a szöveg összhatása feledtet mindent, plusz - ami az ilyen koppintásoknál ritka – lendülete is van a nótának. Jeffrey kicsit érdekesen énekel a verzékben (operásan), a refrénben viszont előkerül a torzítás, ami jellemezte régebben az Eiffel 65 számokat is. Szóval érdekes a kezdés, de a mérleg inkább a pozitív irányba billen, sőt, minél többször hallgatom, annál jobban billen.

Anche Solo Per Un Attimo – A címből látható, hogy olasz dallal van dolgunk. Ennek apropójából hadd jegyezzem meg, hogy a 3. E65 albumon mennyire zavartak az olasz nyelvű nóták, olyan erotikusak voltak (azaz b*szták a fülemet). Túlhangsúlyozott, túljátszott hatásuk volt, itt viszont szó sincs erről: egy normális éneket hallunk. És, hogy a dalról is szóljak: jó refrénű, kellemes szám, de lesznek még jobbak is.

Welcome To The Zoo – Érdekes indítás, érdekes cím, a hangszerelésről nem is beszélve. Meglepő hatás, kicsit idegesító ez a dúdolgatás, mondjuk úgy, hogy nem ez a kedvencem a lemezről.

Fall – Kezdődnek a pozitív hátborzongások: csodajó ének, dallamvezetések, kellemes vontatottság. Még az sem zavar, hogy van egy kis „recycling” feeling-je, hiszen az In the City (Crash Test 01 album egyik száma) ismerős gitárfutama újra felköszön. Jeffrey itt is megmutatja, hogy sokféleképpen tud énekelni: jól teszi.

Here We Are – Egyik kedvencem. Vidámnak tűnő dallammal indít, de csak az énekig tűnik annak. Jól dübörög, pedig nem is kemény hangzású, lüktet, pulzál, isteni szólamok. A refrén egyszerűsége is emlékeztet az E65-ra. Ilyen egy erős ötös dal.

Un'Altra Come Te – Olasz, sláger, klipes, triola, Depeche Mode. Magyarázok. Az elsőt talán nem kell. Sláger, mert ezzel harangozták be az albumot, és ehhez készült klip is. Triola ritmusú, vájtfülűek pedig meghallják benne a DM féle Personal Jesus cin-ütemét. Nem ez az első alkalom (még az E65 korszak idején a Behind the Wheel kerekét „vették” kölcsön, aki tudja melyikben, meghívom valamire), dalszövegben is megemlítették már őket, szóval szerintem ez egyfajta tiszteletnyilvánítás akar lenni (nem tudom, én máshogy mutatnám ki, de egyefene). Amúgy a dal nagyon jó, egyszerű, de nagyszerű, király refrénnel és verzékkel.

In Your Eyes – Na ez a másik kedvencem; akár egy E65 dal is lehetne. Remek hangszerelés, csodás (bár egyszerű) refrén, hangulat a köbön.

Reaching For The Stars – Az egyetlen semleges töltelékdal, ami a leggyengébbnek mondható, de még így sem panaszkodhat sok mindenre, hiszen egyáltalán nem rossz. Egyetlen pechje, hogy ilyen dalok mellett kell szerepelnie.

You're Amazing – Harmadik favorit. Csak ismételni tudnám magam, az In Your Eyes testvére ebből a szempontból. Igaz a cím: csodás vagy.

Nel Buio Tra Di Noi – Zárószámként egy pompás, tört ütemű buliszámot kapunk, olasz nyelven, kiváló refrénnel. Közönség feláll, taps, meghajlás, szép volt fiúk!

Nagyon remélem, hogy folytatja ez a duó, mert amit most összehoztak, az ütött. Ritkán van olyan eset, amikor napokig csak egy albumot hallgatok folyamatosan (mondjuk Ákosnál alap), ez is jelzi, hogy nekem nagyon tetszett ez a lemez. Kiválóan hangszerelt műalkotás, tele potenciális slágerekkel, a hangjegyekből csak úgy árad a nosztalgia-hangulat és egy pocsék dallal sem voltak hajlandók elrontani az albumot. Aki egy kicsit is szereti a dallamos elektronikus zenéket, annak kötelező belehallgatni, aki pedig szerette az Eiffel 65-ot, az meg ne olvasson már tovább könyörgöm!

Az "Un'Altra Come Te" videóklipje