Monstre lemezmustra

Péri Katalin egy a fiúk közül (Katy Perry – One of the Boys)
Katy az az előadó, akiről nem igazán tudom elmondani, hogy miért kedvelem. Van egyfajta kisugárzása, de hangadottságilag, zeneileg és külsőleg is vannak jobbak nála. Talán a vagányság, a szolid polgárpukkasztás, a dalszövegek vagy tényleg az a bizonyos kisugárzás tehet róla, hogy szinte minden érdi összejövetelkor előkerül az I Kissed a Girl, vagy a Hot N Cold?

Tényleg nem értem, bár aláírom, az említett slágerek tényleg jók, mind zeneileg, mind képileg (a klipekre gondolok). Viszont a One of the Boys albuma nem több egy átlagos, amcsi pop-rock lemeznél (legalábbis ha nem tudunk angolul, mert akkor a részletek elvesznek). Ilyen jól választják ki a slágernek szánt nótákat? Netán csak a véletlen műve az egész? Miért kérdezek ennyit?

Talán, mert tényleg jobbat vártam. Magasak voltak az elvárásaim és az album kényelmesen átsétált a léc alatt. Igaz, ettől függetlenül abszolút hallgatható és korrekt anyaggal van dolgunk. Lássuk eme amcsi énekesnő második (ezen a néven első) dobását!

One of the Boys – Azt elismerem, hogy egyes daloknak kifejezetten ötletes szövegük van, és a címadó szám is ezek közé tartozik. Hangulatában játékos, szóval illeszkedik a Katy Perry kollekcióba. Jó indítás.

I Kissed A Girl – Szerintem ezt már mindenki ismeri, vagy legalább hallotta egyszer, így nem is cifráznám a dolgot. Egyedi hangszerelésű és szövegű, kitűnő sláger, bulidal a javából.

Waking Up In Vegas – Kár ezért a dalért: szövegileg mérsékelten poénos, zeneileg teljesen átlagos. Kis újítás, valami extra beleférhetett volna a keretbe, és akkor máris ütősebb lenne.

Thinking Of You – Lassú klipes nóta, szép gyöngyszeme az albumnak, több, mint aminek látszik.

Mannequin – Kicsit bugyuta szám, de még az elviselhetőség innenső határán, azaz hallgatható, néhol kellemes.

UR So Gay – Egyik kedvencem: pimasz, pikáns, provokatív (hopp, ez valahonnan ismerős). A klipje telitalálat, akárcsak a szöveg és a hangzás is. A vége meg külön poén.

Hot N Cold – Másik hatalmas sláger, nem kell megmagyarázni, hogy miért. Tipikus Katy Perry, az I Kissed a Girl után nem hozott csalódást. Tény, hogy kicsit tingli-tangli, de ettől még jó.

If You Can Afford Me – Slágergyanús dal, letagadhatatlanul KP: jó szöveg és dallam.

Lost – Altatódal, másnaposság ellen kiváló nyugtató. Kellemes, de nem több.

Self Inflicted – Kiváló dallamú, rockosabb szám, kevés meglepő tulajdonsággal.

I'm Still Breathing – Lassú, The Cardigans-os beütésű, retro hangzású szám. Érezni, hogy jön az album vége.

Fingerprints – Egyfajta életérzést, ars poetica-t (már ha lehet ebben a műfajban ilyenről beszélni) fogalmaz meg a zárószám. Zeneileg annyira nem tartalmaz újdonságot, hogy akár egy Paramore/Avril Lavigne szám is lehetne. Nem rossz, de érezhetően leült a hangulat így a lemez végére.

Igen, valahogy így lehetne megrajzolni az album színvonalát is: föntről nem túl meredeken lefele. Minden pozitívum ellenére pár év múlva Katy Perry-ből csak a slágerek fognak eszünkbe jutni, ha csak addig nem dobbant egy nagyot a következő albummal. Kicsit több vadócságot, egyéniséget kell belecsempészni a dalokba, az alapok már úgyis rendben vannak. Ha ez megtörténik, szívesen írok majd a következő lemezről is, addig pedig elleszünk ezzel is.

A "Hot N Cold" klipje