PC Games 2008 - Válogatás (4. rész)

Fallout 3

Kiadó: Bethesda Softworks
Fejlesztő: Bethesda Softworks

Egy atomháború után Washington DC nagy része sivataggá lett. A belvárosból még megmaradt valami, ami kísértetvárosként várja az odaérkezőket. Az élelem, a víz mindenhol radioaktív, de nincs más; vagy a még kezelhető sugárfertőzés vagy a halál! Az emberekből és állatokból elkorcsosult, eldeformálódott lények éjjel és nappal emberi húsra vágyva portyáznak. A még megmaradt emberiség megosztott. Romokból, szemétből épített hányaveti városok, kis falvak igyekeznek dacolni a környezeti viszontagságokkal. Banditák, rabszolgatartók tartják rettegésben azokat, akik próbálkoznak valamiféle társadalmat kiépíteni. Ebbe a környezetbe csöppen bele az egyszeri játékos, aki életének első szakaszát egy atombunker biztonságában, jólétben töltötte. Apja azonban valamiért megszökött onnan, a hírre hősünket is el akarják fogni, így életében először kell szembenéznie a kinti valósággal. És abban a pillanatban, amikor a játékos kilép az egykori Washingtonba… a Fallout 3 egyből megragadja és sosem ereszti! A belső nézetből irányított szerepjáték teljes szabadságot, mindre kiható döntések meghozatalát, taktikus harcokat, érdekes mellékszereplőket ajánl fel, és szerintem ez egy visszautasíthatatlan ajánlat! Az egyetlen szépséghiba hogy egy az a világ bizony elég erős vasat kíván a játékosoktól (noha például már közepes beállításokon is szinte tökéletesen fest). A Fallout 3 a posztapokaliptikus világban játszódó játékok vitathatatlan királya, ha engem kérdeztek.

Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: EA Black Box

Nem készült belőle film, nem tüntettek ellene felháborodott szülők, mégis szerintem ezt a sorozatot mindenki ismeri. Nagy múltú, patinás, sok-sok jó részt magába foglaló sagáról van szó, ami az utóbbi időben kicsit megkopott, és azt kell, hogy mondjam, ez a rész adta meg a kegyelemdöfést neki. Mondom ezt úgy, hogy egyáltalán nem volt játszhatatlan, csak tele volt olyan amatőr félmegoldásokkal és otromba hibákkal, amiket egy ekkora kiadó, mint az EA nem engedhet meg magának. Már maga a koncepció sem igazán eredeti, ezt már az előzetesekből is le lehetett szűrni. Zsaruként épüljünk be a maffiába, hogy lebuktassunk jó pár autólopó bandát, bla, bla, bla, stb, stb. Jó, autós játéknak elmegy, az átvezető mozik is korrektek voltak, Christina Milian pedig nagyon csinos, csak miatta vártam ezeket a filmeket. Aztán ott van a külső. A megjelenés előtt mindenki lereagálta a képekről, hogy ez csak egy Most Wanted 2 lesz, ami sokak szemében csalódás volt (én mondjuk imádtam azt a részt). Ezt tetézte az előző rész, a ProStreet által elkezdett vonulat abszolút sutba dobása. Tény az sem volt tökéletes, és rengetegszer fakkoltam erőteljesen az idegösszeroppanás szélén állva egy-egy menet elvesztésekor, de legalább voltak új ötletek. Szóval az előrelépés helyett visszatáncoltak a fejlesztők jópárat. Bányja kányja, de most jön még csak a java. A grafika nemes egyszerűséggel szólva ronda. Pont. Az árnyékok pixelesek, az élek recések, mindenhol elvakít minket a gloom-effekt, meg a HDR, a textúrák egyszerűek, ja és még bugos is a motor. Nem egyszer fordult elő, hogy egy kanyarnál megállt egy pillanatra a játék, hogy betöltse a pálya maradék részét. Vagy az, hogy eltűnt a fél város. Egyedül a kocsik kidolgozása az, ami hozza az elvárt szintet, minden más 2 éves színvonal (se). Rendben, a koncepció nem éppen új, nem estünk hanyatt a moziktól, a játék ocsmány, de legalább játszható? Igen, mindezek ellenére el lehet lenni vele. A versenyek ugyanolyan izgalmasak és idegesítőek, mint az újkori NFS részek bármelyikében. És azért újdonságok is vannak, például, hogy szintet léphetünk, és fejlődhetünk. Ez annyiban mutatkozik meg, hogy ha sokat nyerünk, akkor egyes statisztikáink (nemcsak a sofőr, a kocsié is) nőnek (pl.: vezethetőség, gumik, fékek stb.). Előbb vagy utóbb szintet lépünk, és akkor bevállalhatunk magasabb szintű versenyeket is. De, hogy ne legyen túl nehéz dolgunk, és a fejünk se fájjon meg játék közben, a pontokat nem kell nekünk elosztani, a rendszer elvégzi helyettünk. Gratula! Amúgy a megmérettetések között alig akad új, inkább olyan „best-of” jellegűek, van itt minden, ami az eddigi részekben is volt, legfeljebb kicsit másképp. A rendőrök ugyanúgy tök hülyék, de persze csalnak, ahol tudnak. A törésmodell a ProStreet-ből örökölt „kívülről török, belül semmi gáz” sémát követi, de még a totálkártól sem kell aggódni (kivéve az autópályás futamoknál). Mit lehetne még elmondani? Csalódás, csalódás, csalódás. Nem vártam nagy durranást, de a játék még ezt is alulmúlta. Ennyi rész után (rész, nem race) ha ilyen ostoba, amatőr hibákat lát az ember sokkal súlyosabban ítéli meg őket. És állítólag 2 évig készült, szóval még a kapkodás sem lehet kifogás. Mondom: játszható mindezek ellenére, leköti az embert, mert hajt előre a „még egy versenyt, még egy versenyt”-effektus, de amúgy botrányos. Inkább játszon minden autós a GRID-del, vagy ha már NFS, akkor a régebbi részekkel, ezt pedig ignoráljuk.

Far Cry 2

Kiadó: UbiSoft
Fejlesztő: UbiSoft Montreal

Az első rész már-már játéklegenda, akár a grafikát, akár az MI-t nézzük, a Crytek anno nagy FPS-t tett le az asztalra, még ha volt is igazság azokban az észrevételekben, hogy inkább volt techdemó, mint játék. A második részt már más fejlesztők hozták össze, igaz ők sem tapasztalatlanok, de a folytatást már más irányt vett. A horror elemek eltűntek (én ennek nagyon örültem), a helyszín a száraz Afrika lett, a sztori is teljesen más (maláriával fertőzött zsoldosok vagyunk és egy Sakál nevű rosszfiút üldözünk, miközben 2 frakció között ingázunk, mellesleg meg is kéne gyógyulnunk), akkor mégis miért Far Cry ez? Igazából csak a hatalmas dzsungeles és a járművezetős részek emlékeztetnek az előző részre, de ez nem is baj. A játékmenet a szokásos (és divatos) sand-box mintára épül, azaz attól és akkor vállalunk el küldetést, akitől és amikor akarunk. A terület hatalmas, változatos, de meglehetősen unalmas, a sok ide-oda utazgatás miatt. Ezen enyhítenek a járművek, de sajnos még velük is meglehetősen hosszadalmas (ezért használtam általában a buszokat, amik ellentétben az itthoniakkal, azonnali utazást biztosítanak nekünk), és ha ez még nem lenne elég, meg is támadnak minket. Ahogy áthaladunk egy táboron, nekünk esnek, sebaj, hiszen mi vagyunk a hero-k, adjunk nekik. Igen, de később megint ott lesznek, és megint harcolni kell velük. Na, az eddigiekhez ad még egy kis frusztrációt. Ha ez még nem lenne elég, akkor a sztori sem elég motiváló, nincs igazán semmi olyan cselekményszál, ami előrehajtana minket. Hála az égnek sok jó tulajdonsága is van a programnak. Például a grafika nem csak szép, hanem hangulatos is. Ahogy egy szál térképpel próbáljuk betájolni, hogy merre kéne menni, miközben éppen megy le a nap, és mellettünk szalad el egy gazella, na az kérem szépen feeling-es. Hiába repetitívek a küldetések, a táj szinte magába szippant és nem enged egy jó darabig. A készítők nagyon büszkék a tűz terjedésének megvalósítására, és valóban, tényleg látványos, ahogy egy egész domboldalt leégethetünk (pláne ha tábor is van azon a területen) A tűzharcok élvezetesek, de sajnos az ellenséges intelligencia nem túl okos, sokszor csak egy helyben áll és várja a halált. Az sem túl szórakoztató, mikor beragadnak a fegyverek: realisztikus, elismerem, de szerintem túl gyakran fordul elő (mégiscsak egy játékról beszélünk), szóval érdemes gyakran cserélgetni őket, vagy fegyverkereskedőtől megvenni őket. Persze nem csak egyedül vagyunk ott zsoldosok, vannak társaink is, de velük általában csak akkor találkozunk, ha nekik kell segíteni, vagy ha mi állunk nagyon szarul: ekkor szépen felsegítenek minket és minden mehet tovább. Ezen azért még dolgozhattak volna, jó lett volna vállvetve harcolni másokkal. A gyógyulás érdekesen van ábrázolva: nem csak annyi, hogy átgyaloglunk egy medkit-en és máris 100 a HP-nk, hanem injekcióval kell beoltanunk magunkat, illetve harc közben ki kell szedni a golyót az érintett testrészünkből (guszta). A Far Cry 2 nem tökéletes program, sőt, mégis minden hibája ellenére jól elszórakoztam vele, köszönhető a kidolgozott afrikai környezetnek, hiszen sem a sztori, sem az MI nem olyan szintű, hogy felemelkedjen a klasszikusokhoz. Egy próbát érdemes tenni vele, aztán ha pár küldetés után van kedvünk zsoldoskodni, akkor hajrá, ha nincs, nincs. Engem is csak egy végzetes bug gátolt meg abban, hogy végigvigyem.

World of Goo

Fejlesztő: 2D Boy

Újabb igazán eredeti játék, egy igazán eredeti ötlettel, igazán eredeti megvalósításban, de vajon igazán jó? A képlet a következő: vannak különböző típusú bogyóink, amikből tudunk építkezni („kössünk össze egy vonallal egy házat”-féle módon). A bogyókat ki kell menekíteni egy csövön keresztül, de ez egyik pályán sem lesz egyszerű. Tippeket persze kapunk közben, de még azon is törni kell a fejünket. Eddig akár egy sima flash játék is lehetne, mi emeli ki az átlagból? Véleményem szerint a design elsőrangú, áthatja egyfajta gyermeki báj, de ugyanakkor végtelen szomorúság is árad a pályákból. Erre rákontráz még a zene is. Az irányítás végtlenül egyszerű, sima drag ’n drop módszerrel kell dolgozni, mint a Windows-ban. A feladatokról ez már nem mondható el, hiszen a valós fizikai törvények itt is működnek. Szóval ha építünk egy tornyot a bogyókból (azaz a Goo-kból), akkor ha nem jól van megtervezve simán összedől. De nemcsak építkezés lesz a célunk, a harmadik level után már röppályára is kell állítanunk őket, ami új dimenziókat ad a játékmenetnek (de csak átvitt értelemben, hiszen nagyon becsülendő módon az egész game 2D-s). Ráadásul a játék mérete sem szárnyal GTA-s magasságokban: 74 MB az egész. Szóval nemes egyszerűséggel a játék addiktív, gondolkodásra késztet, erőszak nincs benne, felhasználóbarát és igazán jó.

Call of Duty: World at War

Kiadó: Activision
Fejlesztő: Treyarch

A Call of Duty 4 Modern Warfare után (ami nálam a Bioshock-kal kettesben ül a 2007-es Év Játéka trónján) nagy várakozás előzte meg az ötödik részt. A várakozás alatt azt értem, hogy vajon mennyire lesz rossz. Igen, szentségtörés, hogy ilyen egyáltalán felmerülhet egy CoD esetében, de több okunk is megvolt az aggodalomra. Az egyik a fejlesztőcsapat, a Treyarch brigádja. Számomra csak a botrányosan rossz moziadaptációikról ismert csapat nem volt jó ajánlólevél. A másik, hogy ismét visszatértünk a II. világháború eseményeihez, konkrétan a csendes-óceáni hadszíntérhez és Berlinhez. A harmadik, hogy a CoD4 nagyon magasra tette fel a mércét, azt überelni FPS-nek felér egy olimpiai rekordkísérlettel. Mi sült ki a CoD:WaW-ból végül? Hát először is a Treyarch magához képest nagyon jót alkotott, a játék hozza a szokásos CoD színvonalat, alkalmazza a bevált stílusjegyeket és a háborús hangulat is a helyén van. A grafika kifejezetten szép lett, a szkriptek (azaz az előre megírt jelenetek) is hatásosak. Külön örülök, hogy a sebzésmodell fejlődött, a program kellően véres és brutális lett. A világháborús környezet ellenére sem unalmas a program, bár sok újdonságot már nem fognak látni a veteránok. A csendes-óceáni hadszíntér dzsungelei jól ábrázoltak, a taktika is igazodik ehhez a térséghez, a japánok banzai-aira nagyon oda kell figyelni. A lángszóró pedig nagyon nagy fun, de csak akkor ha mi kezeljük. A szovjet hadjáratot a párbeszédek emelik ki, no meg a klasszikus CoD hangulat, nem kis nosztalgia ereje is van. Viszont a CoD4-gyel szemben aligha van esélye ennek a résznek. Több dolog lerontja az összképet, például az újdonság erejének hiánya. Aztán a rosszul elhelyezett szkriptek se tettek jót a játéknak, a végtelen számú japánoknak nagyon nem örültem. A tankos pályák pedig hihetetlenül irritálóak voltak. Eleve már az ötlet is lerágott csont, de nem tudom, hogy ki felelős ezért az irányításért, mindenesetre lánctalpak alá vetném. A probléma ugyanis az, hogy a lövegtorony nem forgatható külön a tanktól. Azaz ha célzunk, a tank velünk együtt fordul. Nincs olyan, hogy menet közben a jobb oldalunkon lévő ellenséget megsorozzuk, tessék elfelejteni! Talán leírva nem tűnik nagy dolognak, de játék közben hihetetlen idegesítő. Minden jót és rosszat összegezve elmondható azért, hogy nem hozott szégyent a sorozatra az 5. rész (mondjuk ebben a multi rész is közre játszik), de én személy szerint a 2. résszel tartom egyenértékűnek. Az sem volt egy nagy előrelépés az első részt figyelembe véve, és ez sem. Ettől függetlenül jó játék, de az igazi Call of Duty az, amit az Infinity Ward készít. Várjuk szeretettel a Modernw Warfare 2-t!

Papa kiegészítése: Nos, nekem azért ennél nagyobb csalódást okozott! Annál nem nagyobbat mint amire számítottam, de kétségtelen: boldogan eléltem volna a WaW nélkül is. A szovjet küldetések során a párbeszédek tényleg nagyon sokat nyomnak a latba, és a csapattársaink holtteste között megbújva várni míg elmennek a németek… igencsak hatásos húzás. Ahogy a lezárása is a szovjet kampánynak. Összességében azonban kevés. Egynek elmegy, de sosem fogom megint végigvinni és aki multizni akar, annak inkább a Modern Warfare-t ajánlom!