PC Games 2008 - Válogatás (4. rész)

Írta Pactolous & Papa Dátum 2009-03-12 23:25 Hozzászólás 5 Olvasta 2684 | Rovat: Játék »

Játék-visszatekintő-értékelős-elemzős-véleményezős rovatunk utolsó része 2008 PC-s játékairól.

Crysis Warhead


Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Crytek Studios


Így kell kellemesen csalódni egy kiegészítőben. A magyarok által elkövetett program sokkal jobb, mint az alapjáték volt 2007-ben. Bár jelentős optimalizálást ígértek, ebből sokat nem vettem észre, így ugyanolyan bika gép kell a teljes részletességhez, de meg is szolgálja, ugyanis a látvány még mindig gyönyörű. Hiába fújolnak sokan, hogy techdemó, meg ilyenek: ez a kinézet egyszerűen gyönyörű, fotorealisztikus, mesés. A játékmenet sokkal pergősebb lett, hála a főszereplőnek, Psycho-nak, aki az „előbb lövök, aztán kérdezek” típusú katona. A nanoruhával való akciózás most is tökéletes: váljunk láthatatlanná, és lepjük meg az ellent, ha rázós a szitu, kapcsoljunk dupla sebességre, ha nagyot akarunk ugrani, uccu neki, ha szupererőre vágyunk, megkapjuk! Most az alienekkel való harc is sokkal jobbra sikerült és lőszert is kapunk rendesen, nem kell pisztollyal nekik esni. Kisebb MI problémák azonban itt is akadtak, és hát még valahogy még mindig steril ez a Crysis-univerzum, de végeredményben egy teljesen korrekt, akciódús FPS-t kaptunk a Warhead személyében. Ja és még mielőtt elfelejtem, magyar szinkront is kaptunk hozzá itthon. Ízlés kérdése, nekem nem jött be, túl erőltetettnek éreztem, és néha érdekes mondatokat is hallhatunk, főleg a netes szubkultúrából, de hát ennek lehet, hogy valaki örül, valaki meg nem.

Pactolous


Dead Space

Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: EA Redwood Shores


Az év meglepetése, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó kis játékot hoz össze az unalomba fulladó sorozatairól elhíresült EA. Ráadásul egy komplett kis univerzumot épített a program köré a kiadómogul animált képregényekkel és egy egész estés anime beütésű rajzfilmmel. Sokan a Bioshock-hoz hasonlították a játékot, ami nagyjából helytálló, azonban annak zseniális szintjét azért nem éri el. Van egy űrhajó (Ishimura), aminek a fedélzetén van egy „ereklye” (igazából egy b@szott nagy szikla), ami felfedezése óta különös és brutális eseményeket produkál – emberek őrülnek meg, vagy éppen öngyilkosok lesznek (ebben egy egyháznak is szerepe van, aki ezt a tárgyat szentként kezeli), és persze elszabadul maga a pokol is. Mi 2 társunkkal érkezünk ide, hogy aztán eszeveszett módon próbáljunk úrrá lenni a káoszon, de persze a történések még jónéhányszor meg fognak csavarodni. Maradjunk annyiban, hogy a sztori nagyon jó, a játékmenet tényleg a Bioshock által kitaposott ösvényt járja, fejleszthető fegyverekkel és ruházattal, boltokkal, ahol vásárolhatunk, és rengeteg bejárandó helyszínnel, a történet pedig videó-és audió naplókból áll össze. A kinézete szép, bár láttunk már jobbat is (például az a B betűs játék, amit már párszor felemlegettem), a játékmenet kellően pergős, a hangulat jó, bár ezzel már vannak kisebb problémáim. Horrorjáték lévén természetesen elég félelmetes és véres (elég csak a szörnyekre nézni), de szerintem – főleg a rajzflm megnézése után – lehetett volna nyomasztóbb, ijesztőbb is. Igaz, akkor meg nem játszottam volna vele :). A fegyverek is érdekesek, ugyanis a legtöbbjük szerintem alig használható, jómagam csak 2-t használtam és fejlesztettem folyamatosan. A logikai feladványok hála az égnek nem olyan súlyosak, mint az Alone in the Dark-ban, a legtöbbjük 2 képességünkhöz tartozik: az időlassításhoz (nem bullet time), és a telekinézishez. Szóval jópofa ötleteket tartalmaz a játék, jól kivitelezték őket, magával ragadó, kiváló programot hoztak össze. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki bírja gyomorral!

Pactolous



Pure

Kiadó: Disney Interactive
Fejlesztő: Black Rock Studios

Aki már unja az autós gammákat, de nem bír elszakadni a 4 keréktől, annak a Pure ideális választás. A „püre” egy quadszimulátor, abból is az árkádabb fajta, tehát a lényeg a minél nagyobb sebesség elérése, és a minél menőbb trükkök elsütése. Ebből következik, hogy aki nem született 3 kézzel, 13 ujjal és 3 agyféltekével az alul fog maradni. Na azért ennyire nem vészes a helyzet, de tény, hogy az irányítás eléggé bonyolult, és elsajátításában a program kevés segítséget ad. Illusztrálom a dolgot: ülünk ugye a négykerekű motorunkon, és már nyomjuk a gázt, tehát haladunk előre. A trükkök előhozásához el kell emelkednünk az anyaföldtől különben csúnya esés lesz a vége (mellesleg pontot sem kapunk). Tehát jön egy domb, begyorsítunk, a jobb hatás kedvéért elsütjük a nitrót is, és kicsit bedőlünk a karakterrel. Ez már 3 gomb, és akkor még nem is kanyarodtunk. Ha a levegőben vagyunk, akkor először is a sofőrünkkel valamilyen irányba kell dőlni, majd pedig meg kell nyomni a trükk-gombokat (ez ha jól számoltam 4 gomb lehet), amiket még lehet is variálni egy másik billentyű segítségével (persze nyomva kell tartani az eddigieket), és ezeket egymásba is lehet fűzni, hogy minél több pontot kaphassunk. Ja, és mielőtt leérnénk a földre, jó lenne visszapattanni a motorra is, mert különben szabhatjuk az egészet. Komplikáltnak hangzik? Először az is, de higyjetek nekem, bele lehet jönni, a titok nyitja a jó billentyűzet konfigurálás (vagy egy gamepad). Ha belejöttünk a kezelésbe, akkor elég sok örömöt fog okozni a játék, mert a grafika szép (mit szép, gyönyörű), a karrier mód érdekes (bár nem túl bonyolult, és nem is nehéz), a játékmenet eléggé addiktív, szóval minden rendben ven. Igaz lehetne hosszabb is, nagyon hamar ki lehet végezni a játékot, és utána nincs sok motiváció, hogy újra elkezdjük. Viszont nagyon jó ötlet, hogy mind a 3 játékmódhoz (sprint, race, freestyle) legyárthatunk saját quad-okat (csak figyelni kell, hogy mihez mi kell, értelemszerűen a sprint-hez, ahol sietni kell, nem a trükkös-alkatrészeket fogjuk felfejleszteni). És egy kis slusszpoén: magyarok is segédkeztek egyes grafikai elemekben (sisakok, kesztyűk stb.). Egy szó, mint száz: ajánlom mindenkinek ezerrel!
Pactolous


King’s Bounty

Kiadó: 1C Company / Atari
Fejlesztő: Katauri Interactive


Öreg motorosok emlékezhetnek erre a névre, bizony ez egy ősrégi AMIGA játék remake-je, az új kor szellemében. Ez a program volt a Heroes of Might & Magic körökre osztott fantasy stratégia elődje, és aki nem volt megelégedve az utód 5 részével (és számtalan kiegészítőjével), az a King’s Bounty-val biztos az lesz. A játék alapja annyira egyszerű és összetett, hogy az már szép, ugyanakkor mégis nehéz pár szóba leírni. Mi egy lovagot/paladint/mágust irányítunk, aki különböző küldetéseket vállalhat el civilektől és királyoktól egyaránt (RPG elem). Hadseregünket sok-sok lényből állíthatjuk össze, amiket várakból vagy egyéb helyekről lehet beszerezni. Lényeinknek és magunknak egyaránt rengeteg tulajdonsága van, egyeseket lehet fejleszteni, főhősünkre tárgyakat aggathatunk, amik ezeket a tulajdonságokat befolyásolhatják. A harc körökre osztott (mint a sakk), varázsolhatunk, és ami a nagy móka: használhatjuk „démondobozunkat”. Ebben 4 megidézhető lény van, akiknek egyenként 4 fejleszthető tulajdonsága van (támadó vagy védekező). Huhh… csak a legfontosabbakat emeltem ki, a végtelenségig lecsupaszítva, ugyanis a játék ennél sokkal több lehetőséget tartalmaz, és jobban el is magyarázza ezeket, nekem csak a kedvcsinálás a dolgom. A lényeg annyi, hogy a játék sokkal pergősebb, mint a Heroes, köszönhetően annak, hogy a térképen való barangolás nem körökre osztott, hanem valós idejű. Várral sem kell foglalkozni, tápolni is akkor megyünk, amikor akarunk, igaz ez utóbbi a végefele unalmas lehet, érdemes feljegyezni a térképre, hogy mi hol található meg. A játékmenet által nyújtott idő rendkívül hosszú, de hála az égnek addiktív is, így nehezen lehet abbahagyni. A grafika stílusos, bár szerintem a Heroes V-ét nem veri, de nagyjából egy szinten vannak. A történet nem igazán koherens, de nem nélkülözi a finom iróniát, önparódiát így nincs vele gond. Nagyon jó ötletek kerültek a játékba, oroszoktól rég láttunk ekkora dobást. Akik a Heroes-t szerették/szeretik azok azért, akik nem, azok azért próbálják ki.
Pactolous

Papa kiegészítése: A négy démon valami hihetetlen jól sikerült, személyes kedvencem a Kaszás, aki elég csúnya dolgokat művelhet az ellenséggel. Azonban az állandó tápolás (sereggyűjtés), valami irtózatos negatívummá változott számomra, főleg amikor hat térképpel odébb (ez kb. 15 perc unalmas lovaglás) kell mennem csak hogy összeszedjek egy olyan csapatot, ami aztán négy csata múlva ismét erősítésre szorul és akkor megint mehetek hat helyre, közel fél órás utazási idővel. Ha ezt valahogy máshogy oldották volna meg, akkor sokkal jobb lett volna a játék. Mondjuk így is jobban tetszik nekem mint az összes Heroes.

Grand Theft Auto IV

Kiadó: Take 2
Fejlesztő: Rockstar North


2008 egyik legnagyobb csalódása vagy legnagyobb játéka? Hát legnagyobb az biztos, a maga 18 GB-nyi helyfoglalásával. Csalódás? Igen, van, de talán nem akkora, hogy a program nyújtotta élvezetet drasztikusan lecsökkentse. Aki nem ismerné a legek játékát: rosszfiúk vagyunk (Niko Bellic, szerb bevándorló), küldetéseket teljesítünk egy nagy metropoliszban (Liberty City, a.k.a. New York), amik általában a maffiához, az autólopáshoz, a gyilkosságokhoz és a droghoz kapcsolódnak, eközben persze kibontakozik egy történet, és mindemellett kvázi azt csinálunk, amit akarunk. Ha kell, ráfókuszálhatunk a fő sztorivonalra, és minden mást későbbre hagyunk. Haverjainkkal elmehetünk kocsmázni, billiárdozni, tekézni, randizhatunk csajokkal (és férfiakkal is), de ha csak az „in medias rés” hívei vagyunk, akkor prostizhatunk is. Mellékfeladatokat is elvállalhatunk, például kocsik ellopása, és leszállítása, egyes gyalogosok is adhatnak küldetéseket, rendőrautót ellopva bűnözők után eredhetünk stb. Ha ez még nem elég, akkor beülhetünk egy netkávézóba is, hogy ott elolvashassuk e-mailjeinket, és a híreket (amik frenetikusak). Napestig sorolhatnám a különböző lehetőségeket, és ami külön nagy öröm számomra: egyáltalán nem lesz az embernek elveszettség érzése, még ekkora szabadságfok mellett sem. Mindig történni fog valami. A város kidolgozása pedig elsőrangú: a járókelők reagálnak ránk, nézhetjük, ahogy jönnek-mennek, ha elered az eső, előveszik az esernyőjüket, ha feltörünk egy autót, meglepődve odanéznek. Félelmetes, hogy mi mindent leprogramoztak a Rockstar fejlesztői. Természetesen az alapok változatlanok maradtak, de a változások is észlelhetők. A kocsik irányítása sokkal valósághűbb és egyben nehezebb lett. Vége az arcade-os ökörködéseknek, a járgányok törnek, borulnak, csúsznak, ahogy kell, így időbe telik kezelésükbe belejönni. A törésmodell kitűnő, az egy dolog, hogy lehet látni, ahogy a bennülők egy csattanáskor a megfelelő irányba hőkölnek, de a felszálló por látványa és az ütközés erőteljes hangja mindent üt. Szinte érezni az erejét. A játék egyre jobban kezd hasonlítani a Mafia című konkurensére, ami kifejezetten jót tett neki: a hangulat az egekben szárnyal. A rádióadások hozzák a szokásos szintet, bár szerintem a dalok most nem annyira karakteresek, mint például a Vice City-nél voltak. Niko Bellic az egyik legnagyobb arc a játéktörténelemben, de a többi szereplő sem szégyenkezhet (Little Jacob, igazi rasztagyerek, emiatt alig lehet érteni amit mond; Brucie, az izomagyú nőfaló, aki mégis egy rossz homoszexuális benyomását kelti; stb.), mindegyik színész mesterien keltette őket életre, a forgatókönyvírók pedig megérdemlik a fizetésüket. Kicsit idegesítő viszont, hogy haverjainkkal túl sokat kell foglalkozni. A mobilunk segítségével felkereshetjük őket, és a kapcsolati szintünket felturbózhatjuk ha valami közös programot szervezünk velük. Persze van amikor ők keresnek, és ez egy küldetés közben/előtt/után is előfordulhat, a végén már nagyon untam őket, ráadásul ha visszautasítjuk őket, akkor nem sértődnek meg, de mégis lejjebb esik a hozzá fűződő viszonyunk százalékos értéke (aminek meg van értelme, ha 100%-on van, mert különböző extra szolgáltatásokat nyújtanak: fegyvert adnak, embereket küldenek nekünk stb.) De ez eddig semmi komoly, szóval mi is az a csalódás amit az elején említettem? Hát az, hogy ez egy nagyon trehány XBOX360 portolás. Mivel eleve nem számítógépre készült el, ezért hozzánk később jutott el, de a programozók valami hihetetlen silány munkát végeztek. Az egy dolog, hogy sok programot fel kell telepíteni előtte, hogy egyáltalán játszhassunk, és mindegyikből a legújabbat, de ez még mindig nem mentség a hatalmas gépigényre és a rengeteg bug-ra. Aki nem az elmúlt másfél évben fejlesztett gépet, az felejtse is el, hogy GTA-zni fog. És még akkor is lesznek gondok. A videókártya a vízválasztó, az én 256 MB-os GeForce 8600 GTS-emen az játék által javasolt beállítás vérlázító volt (minden low-on volt). Plusz, alapból a program nem is engedi, hogy a saját szájízünk szerint konfigurálhassuk be a videóbeállításokat, mert ellenőrzi a grafikus memóriát. Ehhez le kellett gyártani egy txt fájlt amibe két parancsot be kellett írni. Így már feljebb tornászhattam úgy, hogy nem szaggatott, de szép volt a játék. Csak megjegyzésképpen, a teljes minőséghez másfél GB videómemória szükséges: no komment. És a bugok: rengetegszer fagyott le a játék úgy, hogy megállt töltés közben. Volt, hogy nem indult be egy-két szkript, de azt megoldotta egy Escape általában. A grafikus bug-ok voltak a leggyakoribbak: tekintve, hogy kevés volt neki a videómemória, ezért nem szaggatott, hanem lassabban töltött be jónéhány textúrát, így elég gyakran ütköztem bele a semmibe, amíg be nem töltötte az oszlopot, vagy a házat. Egy óra játék után pedig rendszeresen előjöttek a lejtőknél a textúrakezelési bug-ok, amikor is úgy tűnt, mintha belesüllyedtem volna a földbe, de valójában csak nem töltődött be. Szóval méltatlan lett a sorozat hírnevéhez ez a portolás, ebben kiegyezhetünk. Viszont hozzá kell tenni, hogy az élvezhetőséget nem rontják annyira le, hogy félredobjuk a játékot. Minden hiba ellenére egy nagyszerű programmal gazdagodhattunk, kiváló hangulattal, játékmenettel, történettel, szereplőkkel. A sorozat bekomolyodott, de ez abszolút nem vált hátrányára, és aki bírja géppel, az vágjon bele, mert 2008 egyik legnagyobb játéka, minden szempontból.
Pactolous

Papa kiegészítése: A fentiekkel egyetértve én csak egy személyes megjegyzést tennék hozzá: a vége abszolút nem tetszett nekem. Lehet hogy csak felidegesítettem magam közben, előtte, valamin és ezért kezdtem rosszul reagálni a kiszámítható dolgokra, vagy olyasmikre amik szerintem csak feleslegesen túlbonyolították a küldetést. Így rossz szájízzel fejeztem be a játékot, de ettől függetlenül én is csak ajánlani tudom, mert egészen a végéig iszonyatosan lekötött.


LAPOZZ
[1] [2] [3] (3/1)


Hozzászólás
Pactolous Pactolous
2009-03-15 17:40
Nekem a 3 a kedvencem, az újkori NFS-ek közül pedig a Most Wanted.
PetiX PetiX
2009-03-15 07:42
hát ja.. a legjobb még mindig a 4-5 volt
Pactolous Pactolous
2009-03-14 15:28
Hát ja, az NFS-t kegyetlenül elrontották, majd talán a Shift, bár szerintem ez a sorozat sosem lesz olyan, mint régen.
PetiX PetiX
2009-03-13 18:50
yay warhead ^^
az undercoverről meg inkább ne is beszéljünk :
az audiosurf meg télleg egy jó ötlet volt :)
Pactolous Pactolous
2009-03-12 23:32
Kis kulissza: mikor végigfuttattam a helyesírás ellenőrzőt az írásokon elég érdekes dolgokat köpött ki a szövegszerkesztő (egy bizonyos Szó nevű program a PiciPuha kiadótól). Az egyik a rajzfilm elgépeléséből született "rajzflm", felajánlás: rajzfém (?). A másik az "árkádabb", helyette? árkádbab (???). Vélemények? :)
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!