Gondolatok bennem...

Írta Tündi Dátum 2009-03-04 21:55 Hozzászólás 4 Olvasta 1325 | Rovat: Elmélkedések »

Az alábbi írások körülményeiről csak röviden és annyit, hogy az adott pillanatban ezeket az érzéseket váltották ki belőlem. Remélem, tetszeni fognak, és talán némelyikre ti is rá ismertek. A többiekhez hasonlóan én is újságírás szakirányon tanulok, 22 éves vagyok, Mérleg csillagjegyű, imádom a filmeket, szeretek olvasni, írni – minő meglepetés. Röviden ennyi, beszéljenek rólam a 'műveim'.

Testünk rabjai

Tudod, milyen érzés az, amikor nem hagynak szeretni? Alapvető, elemi jog, mely megillet minden embert, és mégsem. Egyenlőség, és mégsem. Igazságosság, és mégsem. Szabadság? Hisz érzéseid örök foglyai tested börtönének. A szabadulás leghalványabb reménye nélkül nézed, ahogy próbálnak kitörni, átmásznak a falakon, kijutnak a rácsokon, de a börtön szakadatlanul munkálkodó őrei visszataszítják őket üresen tátongó celláik mélyére, ahol aztán új terveket szövögetve, lassan, ismeretlenként válnak porrá, vagy tűnnek el örök időkre, mert egy felsőbb hatalom úgy rendelkezett, hogy sosem léphetik át a sóvárgó magányt, s kínzókamrájának toronymagas falait. Ilyen érzés, ha a szűnni nem akaró éhséget, egyetlen röpke pillanatra sem válthatja fel a lélek korgását enyhítő falat, s amikor az éhező koldus iránt éppúgy nem érez senki könyörületet, ahogy téged is megfosztottak attól, hogy egyszer majd önzetlenül szeress.


A Remény

„A Remény a legszánalmasabb és mind közül a legundorítóbb dolog a világon. Felszít, felperzsel, majd eléget, nem hagyva mást benned csak Kételyt. Pusztító orkánja ellen tehetetlen vagy, csak némán tűrheted, hogy feldúlja életed, s elpusztítja azt. Leghűségesebb barátja a Kétely, kart karöltve járnak, hisz Remény nélkül nincs Kétely, s Kétely nélkül Bánat; azonban e két ellentétes erő nem csupán kioltja, hanem erősíti egymást, egyetlen közös céljuk, hogy megsemmisítsenek minden benned rejlő, még ismeretlen csodát.”


A kémia médiája
Amikor a közönség van értem

Felveszem a piros, testhez álló ruhámat. Nem túl kihívó? Mégiscsak első randi, és nem is tudom, hová megyünk. Várjunk csak! És akkor mi van? Kit érdekel, azt csinálok, amit akarok... Hmm, na igen, sejthettem volna. Szokatlanul hívogató a férfi, és az ’ártatlan’ (vagy inkább ártalmatlan?) járókelők tudata is egészen felpörget. Az a gyanakvó, rosszalló tekintet, és a gondolat „Neem, biiiztos, hogy nem azt csinálják, vagy talán mégis?” Már örülök, hogy a szoknya mellett döntöttem, így sokkal-sokkal egyszerűbb. Verőfényes nyári nap volt. Micsoda közhely! Valóban egy szép nyári nap volt, de egyáltalán nem verőfényes, főleg hogy már kezdett esteledni, és a fák árnyékai is jól takarták a víz menti padot – hátulról. Szemből szabad az út. Ez így most elég kétértelmű. Nem szeretek az lenni, így tehát kimondom az egyértelműt: nyilvános szex. Szép szó, ráadásul mindjárt kettő is! Hiszen valamirevaló kommunikációs szakember kiszolgálja közönsége igényeit, nemde? Kereslet-kínálat, vagy mi a szösz. Na meg a fő alapelv: objektivitás! Na de, lehetek szubjektíven objektív az esettel kapcsolatban? Naná, hogy nem, ettől eltekintve, engedtessék meg elmondanom, hogy szerény ámde egyértelmű véleményem szerint, ez bizony kurva jó volt!


The Miracle

Van, amikor egyetlen pillanatban sűrűsödik össze minden csoda. Mindannyian tudjátok, mire gondolok. Arra az egyetlen villanásnyi időre, amikor minden megáll, a Föld megszűnik forogni, elkezdünk lebegni, sőt szárnyalni, és minden egyszeriben olyan valóságosnak tűnik, hogy fényként tündököl lelkünkben valami megmagyarázhatatlan, varázslatos érzés. Ő az! Igen, a csoda maga! - amire annyira vágysz, hogy szinte tested ellen folytatsz reménytelen küzdelmet, amikor harcol a lélek és a szív, de megtörténik, váratlanul, fenségesen, és elmondhatatlanul. Egész bensődet megtölti valamiféle mélységes hála és öröm, minden apró gondolatod az imént történtek körül pattog és lángol ezernyi szikraként, tested pedig elernyedve mégis izgalomtól remegve merül ki, feldolgozva a csodát, mely ellen küzdeni nemcsak, hogy felesleges volna, de értelmetlen is. Élvezd hát az érzést, s ne próbálj ellenállni - a varázslat úgyis mindig megtalál!


Hozzászólás
Helgusz Helgusz
2009-03-18 19:53
Csatlakozom az előttem szólókhoz!
Üdv a klubban! :D
Jah és a legfontosabb, nekem is tetszettek a most felkerült szösszeneteid. Hajrá!
Adri Adri
2009-03-06 20:31
Üdv közöttünk. Végre nem csak én olvashatom az írásaidat (de azért továbbra is megtisztel, ha elsőbbséget élvezhetek).Ideje volt:).
Tündi Tündi
2009-03-06 14:30
Uhh, köszönöm szépen a dícséreteket, de vigyázz, mert még elpirulok, az meg nem megy a hajam színéhez :) Na de viccet félretéve, tényleg nagyon szépen köszönöm. :)
Papa Papa
2009-03-05 20:10
Lenyűgöző! Röviden és tömören lenyűgöző! Az állam valahol a parketta alatt rejtőzik azóta is! És volt szerencsém olvasni a többi írást is, amit elküldtél... lenyűgöző! Bár azt hiszem ezt már írtam :)
Úgyhogy minden kedves olvasó kezdjen várakozni, mert még olyan írások fognak Tündétől megjelenni itt, hogy az csak na!
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!