Sayonara Zetsubou Sensei!

Írta Papa Dátum 2008-12-12 21:41 Hozzászólás 2 Olvasta 1338 | Rovat: Anime »

Nem, józan vagyok és még az átlagnál is csak kicsit nagyon őrültebb! Azonban ennek a remek animének minden egyes szereplője elmebeteg. Komolyan. Nem csak úgy mondom, tényleg betegek! Őrültek mind. És ezért imádom őket! Vegye kezdetét hát valami új, az Öt perces rovatban!

Mielőtt rátérnénk a lényegre következzen egy kis magyarázat, a rovat 3412315 fokos fordulatával kapcsolatban. A karácsony közeledtével érkező számítógépes játékdömping felhívta a figyelmem két dologra: a gépem már most sem ér sokkal többet egy roncsnál, és hogy a mai napig több mint félmillió forintot öltem ebbe a szórakozásba! Az alkoholistáknak mondom, hogy az már jó sok itóka! SOK itóka! Ez a felismerés minden gépfrissítés alkalmával előkerül, de eddig még megálltam hogy lejöjjek a szerről. Nos, most úgy tűnik teljesen másképp lesz… Papa kiszáll a játék bizniszből legalább jövő év teléig (addigra jó lenne ugyanis állással rendelkezni, a fizetésből pedig talán visszaszállhatok majd a ringbe)! Így viszont egy nagyon lényeges kérdés merül fel: mihez kezdjek ezzel a bestiával, aminek már csak a hangja nagy? Marad a netezés, a szövegszerkesztés, a játékok amik idáig kijöttek, az írás, a zene hallgatás, a filmek és az animék! Nem is olyan rossz mondhatja az, akit sosem ragadott meg a játékok világa. Akit viszont igen, az talán megérti ilyen súlyos volt a fentebbi kijelentés. De ha már az animék írásba kerültek térjünk ki rájuk a következő bekezdésben.

Az anime lényegében a japán rajzfilmek összefoglaló neve. Minden ami rajzolt és mozgókép az anime. Nem mennék bele a különböző fajtákba, mert akkor napestig ezt a kis „szösszenetet” kellene írnom, legyen elég annyi hogy 1-től 100 éves korig mindenki megtalálhatja a neki tetsző műfajt. Jöjjön a kedvenc sztereotípiám:

Az animében fura hajú emberek/lények verik halálra egymást, epilepsziás sokkot okozó villanások kíséretében. Néha pedig csak órákig bámulnak egymás szemébe.

Faszság. Persze, vannak olyan animék amelyekben a cselekményt rendszeresen tarkítják összecsapások (puszta kézzel, szupererővel, karddal, stb). De a felszín alatt csak egy ostoba, vagy előítéletekkel rendelkező, ember nem tudja észrevenni a legtöbbször megjelenő mondanivalót. Mire célzok? Barátság, hűség, kitartás, becsület, szerelem, önfeláldozás, az igazi erő mibenlétének boncolgatása, satöbbi. Tök olyan mint a Ho-ho-ho Horgász nem? Hát nem egészen. Tény hogy a japánok kultúrája teljesen eltér a miénktől és ez bizony sokakban kellemetlen érzéseket kelt, amik miatt nem néznek pl animékat sem. Engem viszont megragadott az a szamuráj erkölcs (egyszerűsítve, európaiasítva lovagi életmód), ami ezekben a „harcos” animékben megjelenik. A hosszasan egymás szemébe bámulás tényleg létezik. De gondolkodjunk egy kicsit itt is! Mi lenne ha azt mondanánk hogy nem csak bámulnak egymásra, hanem próbálnak fejben összeállítani egy sikeres taktikát, esetleg az ellenfelek/ellenségek összeszedik az erejüket! Más megvilágításba helyezi ez a dolgokat? Számomra igen, de mint minden más, ez a műfaj is ízlés kérdése.
És ahogy már fentebb írtam, az anime nem csak ilyen témájú alkotásokat foglal magába. Vannak ugye a klasszikus sporttémájúak, amik közül néhányat nálunk is leadtak, aztán életmód animék, szerelemmel foglalkozó animék, történelmi, drámai animék, krimik… de tényleg nem akarok mélyebben belemenni a témába. A lényeg, hogy aki azt hiszi hogy az anime csak „verekedős” rajzfilmet jelent, az tulajdonkoppén azzal egyenlő mintha azt mondaná hogy csak akció film létezik! Ami faszság! (csak azért írtam ezt ide, hogy ez a bekezdés vagy mi a szösz keretes szerkezetű legyen).

No, a lényeg a lényeg, és persze ragadjon az a bélyeg, mostantól elég sok animét fogok megnézni, amikről be is kívánok számolni, ezen oldal, ezen rovatának keretében. Természetesen bárki, akinek kedve támadna valamilyen animéről írni egy 1-10 oldalas szösszenetet, az keressen meg minket a főoldalon található email címen. (Igen, Pactolous, várok tőled egy részletekbe menő Dragon Ball elemzést!). Még egy valami, mielőtt belecsapnék mostani témámba. Az olyan monstre, még most is futó animék, mint a Bleach vagy a Naruto kimaradnak ebből a rovatból. Imádom és nézem is őket, de egyrészt nehéz beszerezni a kezdeti részeket, így aki kedvet kapna az ismertető után, az már nem igazán tudná megnézni, másrészt pedig még mindig tartanak. A Dragon Ball elemzést saját érdeklődésből és azért kérem Pactoloustól, hogy legyen mivel zaklatnom. Én már csak ilyen kedves vagyok! De akkor most Sayonara Zetsubou Sensei!

Vagy ahogy az angolok oly ízesen mondanák: Goodbye Teacher (vagy Mr.) Despair. Magyarul Viszlát Kétségbeesés Tanár úr. Az anime főszereplői egy tanár és az ő osztálya. Egyszerű, hétköznapi dolog, nem? De. Kivéve persze ha az embernek olyan osztálya van mint ez! De ne szaladjak ennyire előre. Nézzük hogyan kezdődik minden! Fuura Kafuka egy végtelenül optimista diáklány. Végtelenül! Semmiben sem képes a legkisebb rosszat sem meglátni. Éppen egy kis ligetben sétálgat, és csodálja a cseresznyefa virágának hullását. Aztán belebotlik egy emberbe, aki épp akkor akasztotta fel magát, de még él. Ő Itoshiki Nozomu. Egy férfi aki semmiben sem képes meglátni a legkisebb jót sem, és a legkisebb dologtól is kétségbeesik és meg akarja ölni magát! A lány ráugrik a fáról lógó emberre, aki így tényleg majdnem meghal, de a kötél végül elszakad. Ezután beszédbe elegyednek (pontosabban Itoshiki próbálna beszélni a lánnyal, de az csak mondja a magáét). Hogy mennyire optimista a lány? Ő szentül hiszi, hogy a férfi csak azért akasztotta fel magát, hogy magasabb legyen, mert biztos kosaras akar lenni! Szünet. Igen. Ennyire egyszerű ifjú hölgy. Végül a férfi elmenekül inkább a helyszínről, csak hogy ne hallgassa tovább a lányt. A következő jelenetsorban kiderül, hogy Itoshiki egy tanár, aki épp azt az osztályt kapja meg, aminek Kafuka is tagja. Eddig az anime csak kissé tűnik őrültnek, de mivel egy sorozatról beszélünk, a következő részekben kiderül hogy nem csak a végtelenül optimista lánynak és a tanárnak van valami baja, hanem az egész osztálynak!

Lássuk csak. Van egy lány, aki külföldről érkezik Japánba, és a két eltérő kultúra miatt skizofrén lesz. Egyik személyisége egy szelíd, visszahúzódó japán lány, a másik pedig egy leginkább amerikaira hajazó, vulgáris, kemény, mindenkit beperelni akaró vadóc. Van egy lány, aki kényszeresen tökéletesen akar tenni mindent. Van egy másik lány, aki beleszeret Itoshikibe és mániákusan kezdi követni, akár még a férfimosdóba is. Van egy lány, aki egyáltalán nem beszél, csak mobilon írt emaileken keresztül kommunikál, ám azok az emailek olyan mocskosak és sértőek, hogy egy negyvenéves zaklatónak is büszkeségére válnának. Egy másik lány életcélja hogy meghúzza minden állat farkát. Több helyen is bekötözött teste a tanulság arra, hogy ha valaki megrántja egy elefánt farkát, az akkor felrúgja! Egy másik lány képtelen a nyilvánosság elé menni, szűk kis helyeken érzi csak jól magát. Egy illegális bevándorló lány is van az osztályban, aki megvette valakinek a nevét és egyenruháját. Az a valaki pedig egy dobozban lakik, az iskolán belül és hírdeti hogy ez az igazi szabadság. Ehhez jön az hogy a tanáruk folyamatosan végezni akar magával, teljesen bagatell dolgok miatt! És ez még csak az első négy rész! A többi epizód közül némelyik pedig olyan, hogy a húsz perces időtartam leteltével ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy pontosan mit is látott az előbb! Imádom!

Az első évadot (12 rész), egy ugyanilyen hosszúságú második követi, mely címében egyetlen apró változást találhatunk, megkapja a Zoku szót, ami ha jól tudom a szótárakban egy-egy szócikk elé írva azt jelenti hogy vulgáris módja a szó használatának, vagy hogy maga a szó vulgáris. A harmadik évad speciális, abban a tekintetben hogy nem a részek hosszabbak, sokkal tágabb időközönként jelennek meg, nomeg a címben megtaláljuk a Goku szót (ami nem utalás a Dragon Ballra, ha jó tudom).

Garantált őrület, iszonyatosan odavágós poénok, könnyed szórakozás a nézőnek! Egy remekmű. A grafikai megvalósítás nem egy nagy szám, de ez abszolút nem számít. A részek elején és végén hallható számok tökéletesek, teljesen illeszkednek az animéhez, ahogy azt már a japánoktól megszokhattuk. Egyszóval mindenkinek kötelező darab, aki szereti az animéket. Akik pedig csak kóstolgatják ezt a műfajt, akár kezdhetik ezzel az alkotással is! Ha valaki megnézi és nem ért velem egyet, akkor annak gratulálok, mert biztosan kevésbé őrült mint én! A részek többsége, ha talán nem is mind, megtekinthetőek a YouTube-on is (ahová persze nem igazán legálisan kerültek fel, de ezért nem a kedves néző a hibás, így tessék meglesni őket, legalább az első részt!). Mi mással zárhatnám ezt le?

Sayonara!







Hozzászólás
PetiX PetiX
2008-12-13 22:11
tetszik ^^
Pactolous Pactolous
2008-12-13 14:13
Itt van az első évad első részének első felének a TeCső linkje: http://www.youtube.com/watch?v=GGCo63vWGto
Az biztos, hogy nagyon japán és még számomra is nehezen emészthető, de aki vevő ezekre, és még angolul is tud, az élvezni fogja.
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!