Boldog mosoly vagy erőltetett vigyor?

Írta Pactolous Dátum 2008-11-18 16:23 Hozzászólás 3 Olvasta 1465 | Rovat: Kritika »

Gondolom megoszlanak a vélemények Oroszország ex-leszbikus duójáról, a t.A.T.u.-ról: van aki gyerekesnek, idétlennek tartja a zenéjüket, van aki függetlenül a lányoktól (és botrányaiktól) meghallgatja őket, egy-két számuk még tetszik is neki, és van aki rajongó az első perctől fogva. Én a középső kategóriába sorolom magamat, az utolsó lehetőség be nem következését ez az új, friss album (Happy Smiles) meggátolta.

A 2 lány (Julija és Jelena) 2002-ben lett Oroszországon kívül is híres, az emlékezetes All the Things She Said című dalukkal. Az akkor leszbikusságukat nyíltan felvállaló kamaszok átütő sikert arattak. Aztán persze amikor kiderült, hogy az egész melegség csak kitaláció és csak egy produceri fogás volt, az érdeklődés kicsit megcsappant irántuk, és gyanítom, hogy ez az új album sem fogja őket visszarepíteni a rivaldafénybe. Hozzátenném, hogy a második album (Dangerous and Moving) nagyon jó album volt, telis-tele kidolgozott, elektronikus dalokkal (Gomenasai például egészen zseniális), és én egy legalább olyan szintű lemezt vártam. A t.A.T.u. rajongók biztosan beszerzik majd így is és tuti tetszeni is fog nekik, de én, mint kívülálló, aki a véleményét doc fájlba veti azt mondom, hogy ez így most gyenge, tessék a negyedikre jobban felkészülni. Haladjunk is sorjában, a szokásos módon.

Intro - Az első szám (ki gondolná) egy intro (éljen a kreativitás). A második albumhoz hasonlóan ez is az utolsó szám instrumentális (azaz ének nélküli) kivonata. Szó ami szó, az alaphangulatot kellően megadja, épp ezért volt mélyütés a többi dal.

Beliy Plaschik - A második nóta az angolul White Robe címet viselő sláger. Az albumra hála az égnek az orosz verzió került. Az azonos című maxin az angol nyelvű változat ugyanis bőven elmarad a várakozásoktól. Olyan mintha időközben elfelejtettek volna angolul a lányok, tipikus oroszos akcentussal énekelnek, ami eddig nem volt jellemző rájuk (annyira). Az orosz viszont orosz, kicsit fura első hallásra, de meg lehet szokni (a klipje alant található). A dal viszont kellemes, hallgatható, teljes egészében „tatus”.

You and I - Kicsit egyszerű refrénnel rendelkezik, de a dallama kifejezetten jó. Eddig nincs is probléma, hozza a szintet a korong.

Snegopady - Ez a nóta viszont szerintem meg fogja osztani a hallgatókat. Olyan szinten túlhangszerelt, elektronikus prüttyögésekkel teli katyvasz, hogy még az én fülem se tudta befogadni, pedig én aztán hallgatok favágó zenéket. Úgy látszik a zeneszerző meg akarta mutatni a stúdióban az emberkéknek, hogy mennyire ért a dolgához: kétségtelen, hogy technikailag bravúros a dal, csak a temérdek variálásban háttérbe szorult egy eléggé fontos tényező. A melódia. Az, ami zenévé teszi a kísérletek láncolatát. Nagyon zsúfolt, öncélú hangszerelésű, nehezen emészthető darab, nekem nem nyerte el a tetszésemet. Haladjunk tovább.

220
- A kissé fura című (számú?) nóta majdnem a folytatása az előzőnek, de annál egy fokkal dallamosabb, hallgathatóbb, igaz még így is elég gyenge szerintem (ahogy a hozzátartozó klip is).

Marsianskiye Glaza - (megőrülök ettől az orosz nyelvtől) Ismét egy kellemes, lassabb dal, egyetlen baja van, hogy hiányzik a basszus belőle. Nincs basszus szólam, a szintivonósok pedig nem sodorják el az embert. Ez elég gáz, mert egy masszív basszussal megtámogatva ez a dal favorit lenne, így egy kihagyott ziccer.

Chelovechki - Lendületesebb, viszont kissé idétlen dal (mint a Malchik Gay a legelső albumról). Valakinek biztos ez is tetszik, én haladnék tovább.

Vesyolye Ulybki - Ennél a dalnál megörültem, hogy végre egy igazi szintipopos, kissé pozitívan elvont, elszállós zenét kapok. Azt is kaptam, de csak 2 percben, mivel ez egy szöveg nélküli átvezető. Püff neki.

Running Blind - Ahogy olvastam a rajongók egyik kedvence. Alá kell írnom, az album ragyogásai közé tartozik, de hadd fanyalogjak itt is egy kicsit. A refrén igazán lehetett volna erőteljesebb, és azt a konstans cin-kattogást vehették volna halkabbra. Sebaj, így is a jobb darabok között foglal helyet.

Fly on the Wall - Az én kedvencem viszont akkor is ez a szám. „Tatus” és mégis kicsit más (nyomokban felfedezhető R’n’B elemek), magával ragadó dallamok, isteni hangszerelés, nagyon jól énekelnek benne a csajok, és még a szöveg is ötletes. Nem ragozom tovább, ez számomra az album csúcspontja. Kár, hogy rögtön utána jön egy mélypont.

Vremya Luny - Egész jól indul, de aztán… Se nem zúzós, se nem dallamos de a legkevésbé sem jó. Lehet, hogy a lányok énekhangja nem vetekszik egy Mariah Carey-vel, de azért a refrént nem kéne 2 félhangra építeni. Ezt egyedül csak a Rammstein-tól bocsátanám meg, igaz, ott Till nem is énekel. Gyenge, még demónak is.

Ne Zhaley - Térjünk vissza az Introhoz, annak is a folytatásához, az utolsó dalhoz. Rendkívül gyönyörű, szépen építkező, harmóniákkal teli lassú nóta. Mindez csak 3 percben, így nem tud kiteljesedni. Kár.

És ha már megpengettem itt az idő-problémát: mikor először meghallgattam a lemezt, nem akartam hinni a fülemnek. Egy dal sem éri el a 4 (!) percet, és az egész album 38 perc. Kicsivel több, mint félóra. Azért ez vérgáz. Sokszor éreztem azt, hogy egy-egy nótát szinte kiheréltek azzal, hogy ilyen rövidre fogták. Van amikor egy refrént csak kétszer lehet hallani, az utolsó dalnál pedig nagyon szomorú, hogy nem tudták elnyújtani legalább 5 percig. Azért egy albumzárónál illene, pláne ha lassú.

Mit is lehetne összegzésként? Először is bocsánat a t.A.T.u. rajongóktól, mint mondottam, én nem vagyok az, igaz a második lemezüknél azt hittem, hogy valami elkezdődött. Ez az album szerintem kegyetlenül össze lett csapva, ennél a lányok és a produceri gárda is többre képes. Az a kevés jó nóta nem tud csodát tenni, ahhoz legalább kellett volna még legalább 3 Gomenasai, 2 Loves Me Not, és 4 Cosmos (Outer Space) kaliberű zene. Tévedés ne essék, nem ugyanazt vártam, de annak a kreativitásnak, zenei kifinomultságnak most a nyomát is alig látom. Szerintem „melegedjenek be” megint a lányok, hátha az inspirálólag hat rájuk, és legalább nekünk is jó lesz nézni. Na jó ez gonosz volt, szerintem ők tehetnek róla a legkevésbé.


A "Beliy Plaschik (White Robe)" videóklipje.
Kicsit megdöbbentő, én előre szóltam!





Hozzászólás
Pebble Pebble
2008-11-20 19:45
Na igen, ez nekem is feltűnt, hogy végig oroszul énekelnek, és akkor a végén Fire...
Pactolous Pactolous
2008-11-20 11:17
Én is úgy látom: kérdés, hogy oroszul, hogy van a "Tűz!" :)
Tivadar Tivadar
2008-11-20 03:11
Csak én látom úgy, hogy a végén azt tátogja, hogy "Fire"?
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!