40 maxi... Mennyi???

Pactolous

2008-09-20 20:23 Hozzászólás

1901 | Rovat: Kritika »

Cimkék: ákos, negyven, maxi, kislemez, remix, zene

Ne a lottó reklámra tessék gondolni eme gyenge szóvicc kapcsán, hanem az új Ákos maxira. Rólam köztudott, hogy nagy rajongó vagyok (már ha a 2 éves kortól való rajongás annak számít), így nehéz elfogultság nélkül erről a kislemezről beszélni, mégis megpróbálom.

Bocsásson meg mindenki de most mellőznék minden információt Ákosról, aki nyomon követi munkásságát, úgyis képben van, aki meg nem annak meg elöljáróban annyit, hogy a Negyven című dal eredetije Ákos 40. születésnapján vált elérhetővé a honlapján (ki gondolta volna?). Ráadásul egy hónapig teljesen ingyen le lehetett tölteni. A közel 45 ezer klikkelő meggyőzte Ákost, hogy talán érdemes lenne maxin is kiadni a dalt, pláne a jubileumi turné előtt mintegy beharangozóként. És így is tett. És hiába beszéltem bevezetőmben az elfogultság mellőzéséről, akkor is ki kell jelentenem, ez eddig a legerősebb kislemeze az úriembernek.

Mire is alapozom ezt, kérdezhetnék sokan, de hiszen ezért vagyok itt, hogy ezt megválaszoljam. Haladjunk sorjában! A Negyven című dalról sokan tudják - és már Ákos is több helyen nyilatkozta -, hogy egy erősen önirónikus dal (a szöveget hallgatva ez rögtön bizonyítást nyer). Az eredeti változat – amikor letölthetővé vált – engem kifejezetten meglepett, mind zeneileg, mind szövegileg („ácsi Ákos bácsi” és a magasra torzított jazz-es dúdolgatás például). Ugyanakkor szó sincs róla, hogy nem tetszett, sőt. Hallatszódott, hogy Ákos ezt már az új felépítésű stúdiójában rögzítette, gondolok itt elsősorban a vokál-variálásokra. A verzék alatt hallatszódó zongorához hasonló háttérdallamok az újkori Depeche Mode-t juttatták eszembe, de ez abszolút nem negatív dolog. Az ének ritmusa egyfajta bárzene-hangulatot árasztott (nekem elsőre az Emil Rulez! ugrott be mondjuk), ami jót tett a dalnak, szóval elmondhatjuk, hogy az eredeti változat kifejezetten tetszetős darab.

A koncertverziót a VIVA TV Comet díjátadóján rögzítették, itt hangzott először a dal

élőben, nagyközönség előtt. Ez a változat azért kicsit át lett dolgozva az eredetihez képest, köszönhetően Czomba Imrének (az Ákos 40 turné zongoristája, de a Csináljuk a fesztivált című műsorban is szerepel mint billentyűs). Mondhatjuk, hogy ez a verzió dallamosabb lett, és pergősebb, ugyanakkor érződik, hogy itt még nem volt annyira elpróbálva az anyag. Ákos néha bele-belebakizik a szövegbe (nem annyira, mint a Kihalt Minden 2004-es változatánál, csak lehagy egy-két szót), de nem vészes, szóval a részemről ez csak kukacoskodás. Amúgy rendben van ez a változat is, Zalán tényleg egyre jobban gitározik (habár Madit még mindig nem érte el), Dorozsmai Peti még mindig kitűnően dobol és a színpadi elemek is jól érvényesülnek (Ákos „lehelete”, „Áúú”-ja, meg a rövid kiállások, a többi remixnél már szinte hiányoltam őket).

Most érkeztünk el ahhoz a ponthoz ami eddig ismeretlen volt mindenki számára. Hiszen aki letöltötte az eredeti verziót és aki megnézte a Comet-es videót (netán volt olyan őrült, hogy még fel is vette a hanganyagot), azt eddig még nem érte nagy meglepetés. Akkor most következzen a Rádiómix, Szakos Krisztián jóvoltából. Bárki bármit is mond, én szerintem jó dolog, hogy ez a srác ott legyeskedik Ákos körül. Tehetséges, jó remixeket/átiratokat csinál, és koncerten is nagy arc. Bár az Ölelj meg újra maxi óta nem igazán engedik remix ügyben kibontakozni (azóta csak rádióverziókat adnak neki, a koncert-munkálatok mellett), de így is megállja a helyét (azért persze kíváncsi lennék, hogy mit alkotna, ha nem kötnék meg ennyire a kezét holmi rádióverziókkal). Mindenesetre ez a változat mondhatni tipikus Szakos. A dobok megint jók, a refrén húzós, az egész dal teltebb lett. A refrén alatt ami megy szinti-kórus-féle (vagy lehet, hogy igazi kórus) nagyon megtetszett, és csak utólag jöttem rá, hogy ez az eredeti változatban is benne van, csak amíg ott elkúszik szépen a háttérben, addig itt előtérbe kerül. Egyszóval kitűnő munka (hopp ez két szó, sebaj).

A következő változatot a Basic Power nevű formáció követte el, aki a Minden Most Kezdődik El Remix-pályázatot is megnyerte (Váradi Tamás és Viski Tamás). Őszintén szólva a győztes remixet sokszor kellett meghallgatnom mire megtetszett, eleinte túlhangszereltnek és túlvariáltnak tűnt. De amit a Negyvennel műveltek az feljebb emelkedik előző munkájukon. Először lágyan, egy elektronikus zongorával indítanak, de már érződik, hogy a dallam erőteljesen át lesz írva. Aztán az énekkel együtt bejönnek a masszív basszusok és a prüttyögő ütemvariálások. Technikailag nagyon változatos és profi, ebből a szempontból jelest érdemelnek. A refrén kapott egy erős gitárt és Rammstein-t idéző dobokat (Du Hast, de azért persze nem olyan). Én „Úthenger-Remixnek” hívtam volna. Alapból le lett lassítva egy picit a dal, de csak azért, hogy középtájt kicsit begyorsítsanak a fiúk, állati. Szintén jó remix.

A Bumfordi Triola Mixet Lepe neve jegyzi (Ákos hangmérnöke többek között). Több interjúban is elmondta Ákos, hogy ez egy ledózerolt változat lesz, de a végeredmény szerintem mindenkit megLEPEtt. Ha nem lenne rajta ének, én fel sem ismerném. A ritmus megváltozott (erre utal a triola kifejezés), aki nem zenész az képzelje el magában a Personal Jesus-t a Depeche Mode-tól, vagy az Adj Hitet dobalapját. Nem tudom, hogy mennyi munka lehetett ezzel a remix-szel (hiszen az éneksávot teljesen át kellett variálni az új ritmusra), de az biztos, hogy ez a leghumorosabb. Egyszerűen nem lehet nem szeretni. Bumfordi, ahogy a szerző említi. Nagyon komoly, nekem a kedvencem erről a maxiról. Csak azt sajnálom, hogy az „ácsi Ákos bácsi” nem lett kidolgozva, pedig ebbe bőven belefért volna. És a végén is lehetett volna csiszolni még. Mindezek ellenére akkor is favorit.

Az utolsó változat a Hajnal a Borpatikában kódnevet viseli. Aki egy „egy szál zongorás

verzióra” számít az jó asszociációs készséggel rendelkezik. Balásy Szabolcs (a Vivát Bacchus énekegyüttes tagja) zongorán kísérte Ákost, így egy egészen intim hangulatú, finom remix született. A bárzene-jelleg itt hatványozódik, a zongorabillentyűk pattogós kísérete a refrénnél nagyon jók, és persze a fő dallam itt is megváltozott egy picit. Igaz, hangulattól függ, hogy ki mikor szereti ezt a verziót hallgatni, de ez is egy jó változat.

Az átiratok részletezése mellett még ki szeretnék térni arra, hogy a maxi DualDisc formátumban lett kiadatva (akárcsak a Minden Most Kezdődik El maxi), így a DVD oldal plusz dolgokkal kecsegtet. A különböző változatok, különböző minőségű meghallgatása mellett megnézhetjük még a Negyven koncertklipjét (szintén különböző hangminőségben) és a Krúdy-hangoskönyv kulisszái mögé is bepillanthatunk.

Összegezve a gondolatokat, véleményeket, akkor most válaszolnék, hogy miért tartom ezt a legerősebb maxinak. Szubjektív vélemény, de eddig minden kislemezen volt olyan, ami nem tetszett, vagy amire nem volt illeszthető az „emészthető” kifejezés (kivéve talán az Alig Hitted maxit). Itt viszont minden nagyon rendben van, minden változat egyedi, és egyik se unalmas, legalábbis számomra.

Végszóként pedig csak annyit, hogy a kislemezt mindenkinek tudom ajánlani aki nem riad el Ákos munkásságától, és aki vevő a mások által újraértelmezett dalokra. Ákos rajongóknak pedig kötelező! Türelem Kecskemét, hamarosan ott leszünk!