Megasztáros felismerés
Papa
2008-09-07 15:55 
0
6501
| Rovat: Említettem azt az informatikás esetet, de biztos volt még más olyan alkalom is, amire esetleg a barátaim, ismerőseim emlékeznek, ám én már nem. Elnézést kérek, amiért nem untatok mindenkit azzal, hogy ezeket az eseteket mindet megemlítem. Térjünk akkor viszont más konkrétumokra. Minden, amit életemben elértem, vagy nem értem el, az csakis az én döntéseimnek eredménye. Persze, amíg kicsi voltam engem is a szüleim irányítottak így akár rájuk is kenhetném az egészet, de nem teszem. Nem azért lettem ilyen antiszociális, bunkó, tahó, empátiától mentes, lenéző, mocskos szájú, hirtelenharagú, bizalmatlan, őrült ember, mert ilyennek neveltek volna! Nem, nem! Ezt mind magamnak köszönhetem, ahogy azt is hogy büszke vagyok minderre. EZ vagyok ÉN! Kevesen mondhatják el magukról, hogy egyéniségek, nos Én az vagyok. Egy utálatos, alig kibírható egyéniség, ám higgyetek nekem: ha több lenne belőlem, akkor már megtaláltuk volna egymást, és vagy a világot vagy egymást elpusztítottuk volna! Ahogy kinézek, amilyen az egészségem (vagy éppen egészségtelenségem), azt mind csak magamnak köszönhetem. Én tettem ezt a testemmel, mely templom helyett inkább egy lepukkant csehóra hasonlít, amiben koránt sincs elég alkohol és dohányfüst. Habár úgy még rosszabb lenne, de italban fürödve legalább nem zavarnának a patkányok és a csótányok. Kissé metaforikus hangulatban vagyok nem? Inkább realizálom egy kicsit. Nem a televízió, nem a gyorséttermi láncok, nem a külső befolyásolás tehát arról, hogy sokat eszem, vagy hogy lusta vagyok. Az ÉN hibám, amit csakis ÉN tehetek jóvá. Csak ne lenne ilyen rohadtul nehéz! Oké-oké, tudom kezdek egy vénemberre hasonlítani aki a rendelőben panaszkodik, de hát mégsem én olvasom ezt, hanem ti! Úgyhogy olvassatok tovább és szájak, klaviatúrák alapállásba (ahogy testnevelés tanárom szokta mondogatni). Fizikai állapotom további, részletes leírásától eltekintek, mert az csak rám, a szüleimre, a legjobb barátomra, és az orvosokra tartozik. Utóbbiban már nem vagyok túl biztos (főleg mivel egynémely, egyáltalán nem komoly, bajomat nem tudja a nyugati orvoslás gyógyítani). Az iskolai években, egészen körülbelül a középiskola negyedik évéig, becsülettel magoltam. Nem nevezném igazi tanulásnak, mert már sokat felejtettem. Dolgozatról-dolgozatra bemagoltam ami kellett. Aztán 12.-ben úgy döntöttem: le van szarva az egész! ÉN döntöttem így. Én döntöttem úgy hogy egy másodpercnél sem tanulok többet az érettségire, mint amennyi jól esik (elég kevés esett jól). Mégis sikeresen, elég jó eredménnyel végeztem. Miért? Mert döntéseim ellenére iszonyatosan máker vagyok. Valamiért az általam látogatott iskolákban mindig szerencsém volt. Néha olyan mértékben hogy még én magam is nehezen tudtam elképzelni. Persze ezt a hihetetlen csodát elcserélném a lottón nyerhető milliárdokért, és nőkért, e kettőben ugyanis inkább balszerencsés vagyok (noha jobbszerencséről még sosem hallottam). Saját magam öngyógyászati célból elvégzett leírása után álljon itt egy szerintem örök érvényű beszéd, valami amit mindannyian, mindig figyelembe kellene vegyünk. Egy olyan ember szavai ezek, akit igazán jól ismerek. „Noha az ember egy olyan állat, amely elpusztítja a saját életterét, teljes mértékben degradálja a saját utódjait, mégis mindig sikeresen talál valakit, akit okolni lehet! ELÉG! Ne hibáztassunk mást! Ne hibáztasd a politikust, akit TE választottál meg. Ne hibáztasd azt sem, aki ellen szavaztál, mert az emberek, a társaid, a néped döntött úgy hogy ő vezessen! NE lázadozz a politikusok ellen, ha TE is hiszel a demokráciában! Ne azt hibáztasd akit megválasztottak mások! Ne hibáztass másokat amiért neked vagy a családodnak szar az élete! Dolgozz, egyél, aludj, örülj a kevésnek is, mert ugyanúgy meg fogsz dögleni, mint bárki más, és amikor eljön a Halál csak az fog számítani hogy ki és hogyan emlékezik az életre, amit éltél! NE hibázass másokat ha TE magad nem teszel semmit a sikerért! Nézz magadba, seperj a saját portádon, világosodj meg, aztán maradj csöndben, mert semmilyen jogod sincs ahhoz, hogy másokat megvezess, hogy a saját magad által megtalált igazságot másokra erőltesd! Gondolkodj, és cselekedj úgy, hogy magad előtt ne kelljen szégyenkezned. Mert ha minden rendben van a fejedben, akkor az amit majd értéknek gondolsz, olyasmi lesz, ami a számodra fontosak számára is elfogadható lesz. Gondolkodj, dönts, éld a saját életed. Higgy, amiben akarsz, legyen az valami istenség, szerencse, vagy sors! A lényeg hogy neked erőt és megnyugvást adjon. De a döntéseket mindig hozd meg TE magad! És soha, soha, még a legnagyobb szenvedések közepette se okolj mást a TE hibáidért! Ha a döntés a tiéd, akkor a felelősség is. Mást okolni könnyű, de attól TE nem leszel sem szebb, sem okosabb! ÉN pedig most nem mondom, hogy fogadd meg, vagy gondolkodj el azon amit most olvastál! Nincs rá jogom. Mert ez az ÉN véleményem! Mi a TIÉD?” – Papa |
[1] [2] (2/2)
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!