Kafka
Helgusz
2008-08-06 23:09 
1
2737
| Rovat: | Miért éppen ő jutott az eszembe? Az Átváltozást gondolom, sokan olvastátok. Hát most én is úgy érzem, hogy átváltoztam. Nem, nem csótánnyá vagy egyéb bogárrá. Csak egyszerűen, közönségesen, mondhatni Camus-i Közöny-nyel. Mindehhez elég volt egy tavasz. Bár lehet, hogy átváltozásom kezdete régebbre tehető, évek óta lassan itatta át minden porcikámat, hogy végül kijelentse: nyertem, átváltoztattalak. Vagy lehet, hogy inkább egy törésvonaltól, olyantól, mint amit a természetünk erői képesek megalkotni, hogy kettészakítsák a tájat. Úgy törtem én is ketté. Elhagytam egyik felem. Egy másik én keletkezett. De, hogy milyen is ő? Hát ezt nehéz megmondani, hiszen ki az, aki maga elé torzíthatatlan tükröt tud állítani? Nem hiszem, hogy létezik ilyen ember, hazudunk magunknak, ha úgy véljük képesek vagyunk magunkat kívülről szemlélni. Én egy torztükrön keresztül szemlélem magamat. Nem könnyű, elfogult vagyok, most írjam le, hogy vidámabb, bohókásabb, lazább, nemtörődömebb csak előretekintőbb lettem. Nem, kétlem, hogy ezt nekem kellene leírnom. Az én tükröm torz, kell egy igazi tükör! Kérlek, adjatok egy tükröt, hogy tudjam ki is lettem én valójában!  |
Hozzászólás
2008-08-18 16:31
a folyamatos változás természetes, a hirtelen már kevésbé. egyébként meg sztem csak a javadra történhetett
* jelölt mezők kitöltése kötelező!