A Jövőnek

Írta Pactolous Dátum 2008-08-04 21:29 Hozzászólás 9 Olvasta 1144 | Rovat: Irodalom »

Sokáig gondolkodtam, mi legyen az első mondatom. Nem lett túl frappáns, de a történet megkívánja a komolyságot. Nem tudom mennyi az esélye, hogy ez az irat túléli azt, ami még ránk vár, de remélem, hogy egyszer valaki megtalálja és okul belőle. Történetet említettem, de minden szó igaz lesz, amit leírok, hiszen én, pontosabban, mi éltük át. Nem lesz vidám olvasmány…

Emlékszem, mikor még kicsi voltam, rengeteg filmet néztem meg, egyszerűen imádtam őket. A legjobban a katasztrófa-filmek tetszettek mindig is, élveztem a megdöbbentő, olykor sokkoló jeleneteket, ahogyan egy hétköznapi városból másodpercek alatt romhalmaz válik. Ahogy egyre több ilyen filmet néztem meg, úgy tevődött fel bennem is a kérdés: mi lesz ha egyszer mi is így járunk? Mit fogunk csinálni? Persze ezek múlandó gondolatok voltak: felröppentek, majd eltűntek. Azokon a cikkeken meg mindig jót röhögtem, amiben a világvégét akarták megjósolni. Ma már nincs kedvem röhögni.

Fogalmam sincs, hogy mikor már, de talán úgy 8 évvel ezelőtt bolygónk földgáz és kőolaj készletei csaknem kimerültek. Senki sem hitte volna, de a mennyiség hihetetlenül megcsappant. Nehogy azt higgyétek, hogy senki sem látta előre. Pontosan tudták a vezető hatalmak, hogy ez meg fog történni. Kidolgoztak egy mesteri tervet, hogyan lehetne folytatni ugyanazt. Találni kellett egy másik nyersanyagot, ami ugyanúgy elengedhetetlen volt az emberek részéről. Ez volt a víz. Igen, talán meglepő, hiszen az is véges, de az embereknek erre volt a legégetőbb szükségük a mindennapi élet során. Ne arra gondoljunk, hogy akkor mindenki gazdag lett, mert volt otthon vize. Nem. Épp ellenkezőleg. A világ vezetői így szilárdították meg hatalmukat. Az emberektől elvették a vizet, és ugyanúgy fizetni kellett érte, mint anno a benzinért. A vízvezetékeket elvágták a néptől, hogy senki ne juthasson hozzá. Csak állami tulajdonú boltokban lehetett vizet kapni, a maszek vállalkozásokat folyamatosan ellenőrizték, akinél vizet találtak, azt elvitték, senki sem tudja hová. A zugárusokkal is ugyanígy jártak el. Alkohol, üdítők, rostos italok, kávé – mind-mind állami kézben volt. Az állam pedig globális kézben. Megvalósult az egyesített Föld, csak nem úgy ahogy egyes szentimentális gondolkodók azt elképzelték. A világ vezetői a víz uralásának érdekében látszólagos békét kötöttek, így megőrizték hatalmukat. Lehetett volna egyénieskedni, csak nem volt érdemes. Aki mégis megpróbálta volna, annak a helyére egy lojális államfőt helyeztek volna.

Szóval a vizet csak pénzért lehetett megvásárolni. Sajnos amennyi vizet elhasznál az ember erre-arra (fürdés, főzés, ivás, mosás), annyi pénzt is vettek ki a zsebünkből. Cseppet sem volt olcsó a drága nedű. Szép lassan mindenki elszegényedett. Régebben a benzinről nem akartak áttérni más anyagra, mert az olajtársaságoknak nem állt érdekükben. Most ugyanez a helyzet: ami nem vízalapú, de tudná helyettesíteni, az tabu. Azoknak az embereknek akik nem akarták saját vizeletüket meginni, el kellett szép, lassan adniuk gyakorlatilag mindent. Közben a vezetőknek egyre csak nőtt a hatalmuk: szegény, megtört, fizikailag meggyötört embereket könnyebb volt irányítani. Persze voltak akik fel tudták magukat küzdeni magas pozíciókba, a korrupció most sem ismeretlen fogalom.

Ha ez még nem lett volna elég, a Föld is elkezdte jelezni, hogy nem kívánatos társaság vagyunk. Én már nem tudom, hogy a tudósoknak volt-e igazuk a globális felmelegedéssel kapcsolatban, vagy tényleg a Föld akar minket elpusztítani. Egy biztos, a napot egy évben jó ha látjuk tízszer. Az idő szinte mindig viharos, zuhog az eső, orkánok, tornádók, hurrikánok, földrengések, áradások tizedelik a fennrekedteket. Az ég szinte mindig sötét, van amikor barnás árnyalatot vesz, akkor a legtombolóbb az időjárás. Emlékszem régebben milyen szépek voltak az erdők, a parkok, a fák, a bokrok. A mi környezetünkben már csak kórók vannak. Állatokat is alig látni. Nem csoda. Mesterséges kajákat eszünk, ha van rá pénz. Instant dolgok, por formában. Csak vizet kell hozzáadni. Ki lett ez is találva.

Említettem bizonyos fennrekedteket. Igen, az idő miatt sajnos a felszínen már szinte lehetetlen volt az „élet”. A vezetők sem akarták, hogy az ember kinézetű pénztárcák kihaljanak. Ezért aki megtehette, az földbe ásott lakásokba költözött be. A tehetősebbek bunkerekbe vonultak, míg a politikusok hatalmas acél építményekben éltek. Akiknek nem volt erre keretük, azok jóformán a házuk régi maradványaiban, vagy sátorokban húzódtak meg, igaz nem sokáig. A nagyvárosokat porig rombolták a természet erői; azt, hogy valami volt itt, már csak az acél monstrumok mutatják.
Nem tudom, hogy most milyen évet írunk, minden adat, ami régebben biztosnak tűnt, ma már csak egy emlék, amit az agy tárol. Ebben a korban élek én, feleségemmel és lányommal. Pályakezdő fiatal voltam amikor mindez elkezdődött. Először csak mocorogtak a hatalmasok, sokáig folytak a tárgyalások az ENSZ keretein belül. Majd amikor bejelentették, hogy mi a helyzet kis híján eluralkodott a pánik. Persze rögtön lenyugtatták a jónépet, hogy a víz, az lesz a kulcs. Talán ostoba felvetés, de szerintem az autó tehet mindenről. Annyit mondogatták, hogy vízzel hajthatóvá tudják tenni. Erre tessék: elfogy a benzin, jöhet a víz, de akkor már tágítsuk ki a lehetőségeket. Hogy nézne már ki az, ha mindenki csak szabadon öntögethetné a vízét a kocsijába. Meg hát minek kifejleszteni új anyagot, amikor ezzel sokkal többet lehet szakítani. Most, hogy belegondolok, nem a kocsi tehet erről. A pénz. De elkalandoztam, szóval bejelentették, hogy ezentúl a vízért többet kell fizetni. Aztán szép fokozatosan emelték az árakat, mint azelőtt a benzin esetében is. Közben a tisztogatások, az államosítások folyamatosan zajlottak. Felháborodások, tüntetések persze voltak, tömegivel. Eleinte engedélyezték is ezeket. Aztán történt valami. Egy alkalommal - a szervezésnek köszönhetően – a világ legnagyobb városaiban a tüntetők, akiknek száma majdnem mindenhol meghaladta a 200 ezer főt, elkezdték ostromolni a politikusok székhelyeit. Polgármesteri hivatalokat, városházákat, parlamenteket, még a Fehér Ház előtt is felháborodott emberek tömegei voltak. Aztán – szintén a szervezésnek köszönhetően – a nagyhatalmak válaszoltak. Szinte az összes tüntetővel végeztek alig több mint 3 óra alatt. Mindenhol. Fel voltak már készülve. Olyan szintű mészárlás volt, hogy azt fel sem lehet fogni. Tankok, vadászgépek, aknák, mesterlövészek, kommandósok, katonák, minden lehetséges eszköz be volt vetve, hogy úgy vessenek véget az elégedetlenkedésnek, hogy az rá is döbbentse az embereket: hiába minden. A játszma akkor ért véget. Aki otthonmaradt, az láthatta a TV-ben, olvashatta az újságokban, az interneten, erről nem lehetett nem hallani: mindenki tudta, hogy felesleges az ellenállás. A makacskodók sem álltak ellen sokáig. A „vérengzés napjától” kezdve a nagyhatalmak egyre nagyobb befolyást gyakoroltak az emberekre, és elkezdődtek a fentebb leírt folyamatok. Biztos felvetődött már valakiben, hogy mi volt ennek az értelme. Ha amúgy is haldoklik a Föld, minek kellett még ez is? A hatalom. A tudta, hogy emberek millióinak az élete a Te kezedben van. Csak ez érdekli őket. Hogy dönthetnek, hogy irányíthatnak, hogy mindent megtehetnek, amit csak akarnak és semmi és senki sem tudja őket megállítani. Ez volt a cél, csak ez.

És hogy mi van ma? Családommal egy földbe vájt „házban” élünk. Inkább lyuk, mint ház. Anyagi gondjaink egyre nagyobbak lesznek. Munkalehetőség már alig maradt számunkra, alig maradt régről ismert intézmény: iskolák, színházak, éttermek. Ezek mind megszűntek. Boltokban találhat állást, aki elég szerencsés, vagy mosodákban, vízkutaknál (ez a benzinkút mai megfelelője, hiszen autók is vannak, csak hát nem mindenki mozdul ki ilyen apokaliptikus időkben), esetleg szervizeknél, bankoknál, de a kurválkodás is felértékelődött az utóbbi időben. Én házmesterként dolgozom, a földalatti lakásokra vigyázom, és a lakóknak segítek. Feleségem takarítónő, lányunkat itthon tanítgatjuk. Nem könnyű, de eléldegélünk, a betevőre úgy-ahogy futja. Magam körül azonban sokakat látok, akik már alig bírják, és rengetegen költöznek ki, hogy a felszínre mehessenek vegetálni.

Azt hiszem lassan befejezem, eléggé veszélyes amit csinálok. Nem mintha „gondolatrendőrség” figyelné minden tettünket, de az utóbbi időben megint megszaporodtak az ellenállók, és velük együtt a razziák is. Rám pedig különösen idegesek a szervek, mert nekem lenne kötelességem jelenteni a házon belüli gyanús jelenségeket, de hogy jelenthetném fel a sorstársaimat, akiknek így is elég gondjuk van? Mindegy, figyelnek, tudom, azt is tudom, hogy ezzel az irománnyal a családom épségét is veszélyeztetem, de egyszerűen muszáj kiírnom magamból ezeket a dolgokat. Most jött át a feleségem, gyorsan egy papírt nyomott a kezembe, hogy dugjam el. Egy pillanatra beleolvastam, és meglepődve tapasztaltam, hogy ő is elkezdte a krónikánkat. Ezek szerint, ő is úgy érez, mint én. Remélem a kettő közül valamelyik fenn fog maradni. Nem tudom mit hoz a jövő, hogy ennél már csak rosszabb lesz, vagy jön valami áldás a fejünkre. Nem is tudom miben higgyek, elvesztettem már minden hitem. Csak a család az ami életben tart. A drágám és az én kicsi angyalom.

Le kell zárnom soraimat. Nem tudok tanulsággal szolgálni így a történetünk végén. Olvassátok el, és gondolkodjatok el azon, hogy lehetett volna ezt elkerülni. Sok szerencsét!

Elkövető: Moledár András
A tetten érés időpontja: 2043, május 24. 21:31
Bűncselekmény: polgári engedetlenség, a hatalomra nézve veszélyes iratok megírása, árulás
Ítélet: Kitelepítés, természet általi halál


Hozzászólás
Papa Papa
2008-08-05 08:30
Én realistának tartom magam... ezért hiszem hogy simán elérhetnék ide is, csak sajnos valószínűbb hogy előbb végzünk magunkkal, mint a természettel! Ergo már nem lesz Ember, amikor a bolygó végül megadja magát!
PetiX PetiX
2008-08-05 05:40
természet általi halál :S
Anita Anita
2008-08-05 00:23
hát igen, ez tény.
Pactolous Pactolous
2008-08-05 00:20
Én sem vagyok pesszimista alapból, és igazából csak egy álom volt az ihletadó. Mindenesetre én sem akarom, hogy így legyen, csak rossz belegondolni, hogy akár meg is történhetne.
Anita Anita
2008-08-05 00:17
hát egyszerűen csak szeretném hinni hogy Az Ember nem olyan, hogy hagyná idáig fajulni a dolgokat... a természeti katasztrófa az egy dolog, hogy változások vannak az tény, de ez a fajta "pesszimizmus" azért sztem túlzás. asszem ennyi :)
Pactolous Pactolous
2008-08-05 00:13
Köszi, a szkeptikusságodat pedig kifejtenéd bővebben? Érdekelne :)
Anita Anita
2008-08-05 00:11
a tartalmat illetően én elég szkeptikus vagyok, de a forma tetszik... vmi 'iktatószám' vagy iesmi kellett volna a tetejére, kisebb betűkkel, és akkor télleg olyan lenne mintha a bizonyítékraktárból hozták volna :)
Pactolous Pactolous
2008-08-04 22:26
Köszönöm, de szerintem ez csak egyszeri alkalom volt, én inkább maradok a daloknál :)
Papa Papa
2008-08-04 21:38
Aktuális, jó téma, ami a lehető legjobb formában van kifejtve! Egyáltalán nem szájbarágós, de mégis elgondolkodtató! Magam sem írhattam volna jobbat! Le a kalappal! Ha még ennél is jobb írói debütálásod lenne, akkor kezdenék irigykedni :)
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!