Véralkohol

Írta Adri Dátum 2008-07-20 21:45 Hozzászólás 1 Olvasta 1066 | Rovat: Irodalom »

Az a nap is úgy végződött, mint a többi. Totális kudarccal. Megcsalással, bizalomvesztéssel, haraggal, sőt gyűlölettel. Megint megtörtént. Megaláztak, az értékes munkámat, amin hónapok óta dolgoztam, nem becsülték meg. Pedig nem is az én feladatom lett volna. Plusz pénzt persze nem kaptam érte. Természetes. Az egész világ ellenem van. Egyedül akarok lenni. El kell menekülnöm ebből a világból, a sajátomba. Ugyan az nem a valóság, de kikapcsol. Muszáj. Akarom. Különben nem bírom tovább.

Leültem a legkedvesebb bőrfotelembe, a tv elé és a megszokott sorozatra kapcsoltam. Unaloműzőnek ez is jó- gondoltam. Nem vártam ettől a résztől se semmit, csak a megszokott langyos kis krimit, némi cselszövéssel, nem túl bonyolult szálakkal. Az a rész mégis megfogott egy pillanatra.

Csupán egy pillanat volt, egy érzés, talán szánalom vagy félelem? Tompa agyam nem akart ezen gondolkozni. Hiszen csak egy film, egy kitalált történet. Úgysincs valóságalapja. Ha mégis történt is hasonló az életben, velem nem történhet meg. Én rendes ember vagyok.

De a kétely szikrája beette magát a lelkembe. Vajon tényleg még mindig ugyanaz az ember vagyok?

Dilemma. Megpróbáltatás. Sikertelenség, vagy inkább kudarc. Mind- mind okot adnak arra, hogy feladjunk mindent. A magunkba vetett hitet, az életet, és ez az érzés teljesen elborít, egész lényedre hat, felemészt akár a tűz, de a hamuból nem szebb, új virág nyílik. Éppen ellenkezőleg.

Mikor észrevettem ezt a változást már késő volt.

Ott álltam egy vértől mocskos szobában, kezemben a szolgálati fegyveremmel. Vér a falakon, az imént még tiszta és biztonságot nyújtó karosszéken. A családom vére.
Nem emlékeztem semmire. Kiütött az elfogyasztott alkohol mennyisége. Már nem voltam ura önmagamnak. Jó ideje nem. És akkor felvillant előttem egy kép. Talán a tegnapi krimiből? Az ittas férj lelőtte a feleségét, majd két gyermekét vette üldözőbe, hogy velük és önmagával is végezzen. Nem, ez velem nem történhetett meg!
Korábban azt hittem mindennek vége, most tényleg így van. Most látom, hogy megváltoztam, de már túl késő. Nem vagyok jó ember és mindezt magamnak köszönhetem.

Velem is megtörtént.


Hozzászólás
Papa Papa
2008-07-22 13:28
Nincs igazán mit modanom: zseniális, mint mindig!
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!