Folk-rock balra el, elektronika fáradjon be (Alanis Morissette – Flavours of Entanglement)

Írta Pactolous Dátum 2008-07-03 21:21 Hozzászólás 11 Olvasta 1794 | Rovat: Kritika »

Kanadáról elég sok dolog beugorhat az ember eszébe: a nemzeti zászlajuk, a lovas rendőreik, egyes South Park részek, Lucky Luke, a magas fenyők, stb... Nekem most ezek jutottak fejembe, természetesen az írásom tárgyát képező énekesnőn kívül. Billentyűzetem pötyögtetésének apropója pedig a Dogma istennőjének új lemeze, lássuk (illetve hallgassuk) milyen lett!

Alanis Morisette (aki nem tudná) eddig a pop-rock határmezsgyéjén mozogva több híres slágert is megosztott a nagyérdeművel (Head Over Feet, Ironic, You Oughta Know, Hand in my Pocket, stb.). Én eddig a zenei karrierjét csak ezeken a slágereken keresztül követtem úgy-ahogy, és bennem egy olyan kép alakult ki róla, hogy ez a nő egy nagyon céltudatos, erős hölgyemény, aki igényes popzenét játszik, folk-elemekkel vegyítve, sok-sok élő hangszerrel és nem mellékesen, jó hanggal előadva. Könnyen lehet, hogy ez csak az az arca, amit a rádióknak, zenecsatornáknak mutat (ne ítéld meg az embert a slágereiről), de én ezt ismertem. Ezért is ért váratlanul ez az új lemez, bár előtte már olvastam, hogy több elektronika fog szerepelni a dalokban, az összhatás teljesen más, mint amit vártam. De a csalódás pozitív volt!

Citizens of the Planet - Az album nagyon erősen nyit, a dal maga lágyan kezd, de a refrén zúzós gitáralapokra és dobokra építkezik, amire tökéletesen passzol Alanis hangja, a keleti dallamokat játszó vonósokról nem is beszélve. A lenyugvás-zúzás-lenyugvás nagyon jó lüktetést ad a dalnak, az pedig különösen tetszett, hogy a szöveg magyar vonatkozást is tartalmaz (nem kell semmi komolyra gondolni, nem Kossuth Lajosról énekel, csak a magyar hó lett megemlítve, ami nem tudom, hogy miért ragadta meg őt ennyire, ez ilyen jellegzetes lenne?).

Underneath - A palackból kiszabadult szellemet az aktuális sláger követi. A nóta – amihez klip is készült – kellemes, jó refrénnel van megáldva, abszolút dúdolható, szóval tökéletes rádióbarát választás.

Straitjacket - Szívemnek kedves dal: itt előtérbe kerül az elektronika (a.k.a.: prüttyögés), a karcos basszusok húzzák előre a dalt, a refrén szintén telitalálat, kiváló variálások vannak benne, de nem hiszem, hogy ez lesz a következő single, már csak a szövege miatt sem.

Versions Of Violence - Ha már így elkábították a rajongókat az előző dallal, akkor jöjjön egy még elborultabb. A címe alapján is lehet sejteni, hogy nem egy romantikus dal, és valóban. A morgó basszusokra olyan mély hangon kezd el énekelni Alanis, hogy azt hittem először valami kórus kezdett el kántálni. Félelmetes hangulata van a dalnak, nekem nagyon tetszik, persze lehet, hogy aki nem vevő a túleffektezett szintiknek, az nem lesz elégedett. Persze nem csak prüttyögés van a nótában: a vonósok és a gitárok itt is megteszik a dolgukat.

Not As We - A sok durvulás után jön az obligát lenyugvás egy „egy szál zongorás dal” képében (ami kicsit sántít mert én a háttérben hegedűket is kihallottam). Anita kedvenc száma nagyon szép dallamokkal operál, Alanis kristálytiszta hangja szépen kibontakozik,a zongora húrjai pedig lágyan beúsztatják a melódiákat a fülünkbe. Tökéletes.

In Praise Of The Vulnerable Man - Érdekes című, de szintén igazi Alanis-os dal. Ha a hosszú címe nem gátolja meg, még sláger is lehet belőle.

Moratorium - Szintén egy érdekes dal: sejtelmesen kezdődik, majd egy kissé drum ’n bass-es, vagy breakbeat-es alap köszönt be. Ezekre a dobokra a basszus, az effektek és a vonósok megint hibátlanul illeszkednek: ez az a tipikus dal amit a szokatlansága miatt jó hallgatni. Hiába lüktet, mégis megnyugtat. A vége pedig olyan vonós lezárással ér véget, hogy azt minden hasonló műfajbeli művész megirigyelhetné.

Torch - Egy egész lassú dal, a kellemesebb fajtából, az elektronika-gyűlölők nagy örömére sok-sok élő hangszerrel.

Giggling Again For No Reason - Megint egy hosszú című szerzemény. Kicsit soványka a dal, túl kommersznek érzem, értve ez alatt a dobokat és a gyenguska refrént és a szintiket. Nem rossz nóta, de szerintem ez már egy picit túl szokványos, kicsit ki is lóg az albumról.

Tapes - Ismét egy kis lenyugvást hoz a hallgatóknak (nem a felsőoktatásban résztvevőknek, hanem nekünk, akik hallgatják a lemezt). Ugyanaz jellemző rá, mint a Torch-ra, de szerintem annál jobb: a refrén is összeszedettebb, és a dal is szebben építkezik, jobban kiteljesedik a végére. Akár az album lezárása is lehetett volna, de a producerek (vagy akik erről döntenek, netán Alanis) nem így gondolták.

Incomplete - Nem bizony, mert ezt a dalt tették albumzáró helyre. Érdekes döntés volt, ugyanis ez a szám egy keringőszerű ritmussal rendelkezik, az elején kis 50-es évek hangulattal. Címével ellentétben viszont nagyon is kész ez a dal, a szó összes pozitív értelmében. A refrén nagyon nagy, a dobok húznak, minden erőteljes, minden a helyén van. Miután meghallgattam egyáltalán nem bántam, hogy ez került az utolsó helyre. Méltó lezárása ennek a kiváló albumnak.

Zárszónak (megfigyeltük már, hogy ilyenkor sosem egy szó jön, hanem sok-sok mondat?) annyit, hogy számomra ez az Alanis Morissette hangzás sokkal szimpatikusabb, mint a korábbiak. A régebbi dalok is nagyon jók voltak, de úgy látszik ez a folk-korszak már leáldozóban van, kicsit korszerűsödni kellett. Csak ami Madonnának nem jött össze annyira, Alanis-nek igen: megőrizte saját egyéniségét úgy, hogy közben a zenéje, a dallamvilága, szövegei is fejlődtek (ez utóbbiak annyira, hogy néha a sok idegen szó miatt nem is tudtam értelmezni, hogy mi van). Az is nagyon becsülendő, hogy van az albumnak koncepciója (amit kissé hiányoltam a DJ Shah albumnál), a számok olyan sorrendben jönnek, ahogy annak rendje-módja, és van egy íve az egésznek. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, ezt az albumot is, és a hölgyemény korábbi dalait is.

Még annyit, hadd mondjak el, hogy nagyon örülök, hogy a tavalyi évvel megkezdődött „album kiadási dömping” (olyan előadókkal, mint Dave Gahan, Paramore, Kozma Orsi, Chicane stb.) nem állt meg, sőt, a nagy nevek sorban jönnek ki új lemezeikkel (Alanis Morissette, Madonna, Armin Van Buuren, Ayumi Hamasaki, DJ Shah, Disturbed). Igaz a minőség néhol ingadozó, de én örülök, hogy ilyen erős időszakot élünk. Csak annyit kívánok még, hogy a következő együttesek/előadók is jelentkezzenek már valami újjal: Depeche Mode, Rammstein, Lordi, Dido, Nickelback… várjatok még nem fejeztem be… hééé!!!


Az "Underneath" klipje


Hozzászólás
PetiX PetiX
2008-10-02 17:44
nemtom mennyire vagy tisztában a fogalmazási képességeimmel ezért elmondom: fogalmazásban eléggé minimalista vagyok szal egy cikkhez nem lenne elegenedő ^^
de mi lenne ha te csinálnál egyet (vagy többet)? ^^
Pactolous Pactolous
2008-10-02 11:32
PetiX lassan írhatnál egy cikket Ayumiról nem gondolod? Teljesen komolyan mondom :D Ja és Boldog 30.a-t neki! :)
PetiX PetiX
2008-10-02 04:30
és ma 30 ÉVES!! ^^
PetiX PetiX
2008-09-13 20:11
Jó jó, csak hogy ez diszdobozos extrával
Pactolous Pactolous
2008-09-13 14:36
Ecsém, nem voltál még az érdi piacon, ott mindent meg lehet venni nem eredetiben :) Amúgy meg good for you, én azért nem töltöm le E-bayről mert már megvannak :)
PetiX PetiX
2008-09-13 10:39
És megvettem eredetibe (lehet máshogy? =) az A COMPLETE - ALL SINGLES - t
=P=P=P=P=P=P=P=P=P=P=P=P=P
PetiX PetiX
2008-07-04 15:32
^^^^^^^^^^^^
Pactolous Pactolous
2008-07-04 12:58
Én most időrendi sorban hallgatom őket, de annyi jó szám van, hogy nehéz lenne kiemelni őket. Amúgy meg a Papa is hallgat japán zenéket (igaz nem Ayumit, de én is mutattam neki párat). Húgomnak is tetszik. Csak a nyelvet kell megszokni... :)
PetiX PetiX
2008-07-04 03:56
*Höjj* csak azért irtam, mert még nem találkoztam olyannal aki egyáltalán ismeri, kivéve talán Miyamoto-t, de őt már rég láttam. Ha meg mondom, hogy japán, akkor meg már nem is érdeklik őket nagyon.. bár pár embernek tetszik akire "ráerőltettem' egy számot.. ^^

Ayu - Blue Bird x 7th Gate ^^ (bár szinte mind tetszik, de talán ez a legjobban mostanában)
Pactolous Pactolous
2008-07-03 23:17
PetiX, nem csak neked, megsúgom :)
PetiX PetiX
2008-07-03 23:07
kapsz egy jó nagy piros pontot, amiért ismered Ayu-t és leírtad a nagy nevek listába ^^
ő a kedvencem ^^
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!